Az egyik legalapvetőbb illemszabály! Rengetegen mégsem ismerik

Ma már senkinek nem kell bizonygatni, mennyire káros a dohányzás. Minden dohányos ember tisztában van a következményekkel és a rizikófaktorokkal, de úgy tűnik, az alapvető illemszabállyal nincsenek: ne fújd a füstöt nemdohányzó emberre.

Szeretném leszögezni, hogy semmi bajom a cigarettát szívókkal, az én tágabb családomban is vannak, akiknek évtizedek óta nem sikerült leszokniuk. Mivel azonban sem a szüleim, a testvérem vagy a nagyszüleim nem dohányoznak vagy dohányoztak, a passzív dohányzás igenis zavar. Nézzük csupán az elmúlt egy hetet.

Mindenkinek szíve-joga, hogy a saját lakásában azt tegyen, amit akar - egészen addig, amíg nem zavar másokat. Márpedig egy lakótelepen igenis zavaró, ha miután kiteregettem a ruhákat a teraszon, és kiülök a székre, egy másik lakó az erkélyen elkezd a haverjaival füves cigit szívni. Persze ezt is lehet fokozni: volt, hogy a lépcsőházban terjengett cigifüst, és előfordult, hogy egy nő cigivel szállt be a liftbe. (Azt hittem, a ruhájából ömlik a tömény füstszag, el nem tudtam képzelni, hogy valaki képes lenne egy ekkora kis zárt térben dohányozni. Csak miután kiszállt, akkor láttam, hogy a szájához emeli az égő csikket.)

Ha dolgom van, így például munkába vagy egy rendezvényre megyek, nem szeretek andalogni, általában tempósan haladok, mint ahogy a reggeli csúcsforgalomban mindenki. Sajnos mindig van valaki, aki a sietős tömeg közepén cigifüstöt fújva siet - vagy loholok, hogy megelőzzem, vagy kénytelen vagyok lemaradni. Általában az utóbbit választom, mert leizzadva indítani a napot legalább annyira nem szeretem, mint szívni a füstöt.

Munkába menet a másik nagy kedvencem: villamosmegálló tele várakozó utasokkal, ahol persze - annak ellenére, hogy büntetik - mindig akad egy-két ember, aki rágyújt. Tisztelet a kivételnek, de amint beáll a villamos, a legtöbbjük maga mellett ledobja a földre a csikket, sok esetben még csak el sem oltja. 

Ha valaki rá tud gyújtani egy cigicsikkre, miért nem tudja azt normálisan eloltani, aztán bedobni a kukába? Legutóbb a közeli parkban futottam, az utolsó körömnél tartottam, amikor egy srác a metrólejáró bejáratánál anélkül, hogy jobbra vagy balra nézett volna, lazán oldalra pöckölte a még égő cigarettáját, és lesietett az aluljáróba. A csikk körülbelül három centivel a szemem előtt suhant el. Pár pillanatig tébláboltam: dühös legyek a történtek miatt, vagy sajnáljam, amiért azt hiszi, menő, amit csinált?

Dohányozzon, aki úgy érzi, így tudja levezetni a stresszt, vagy cigarettázva tudja élvezni igazán a sörözgetést, borozgatást, cigizzen az, aki nem tud róla leszokni, de csak is olyan helyen, ahol nem fújja a nemdohányzó arcába a füstöt. Az elhasznált cigarettaszálnak pedig ugyanúgy megvan a helye, mint a dobozban várakozóknak - történetesen, mint minden szemétnek, a kukában.

• cigaretta
• illem
• Lélekprojekt