"Lacit semmi pénzért nem adnám el" - Budapest emberi arca gyönyörű képeken

Budapest sokak szerint az egyik legszebb város a világon, ezt azonban nem mindig könnyű meglátni a szmogban, dugóban, tülekedésben, amelyek sajnos elkerülhetetlen velejárói a nagyvárosi létnek.

A főváros emberi arca

A Budapest Katalógus a fővárosnak egy jóval emberibb oldalát igyekszik megmutatni, mégpedig az itt élőkön keresztül. Készítői, Tóth Gábor - design -, Mohai Balázs - fotó - és Szöllősi Mátyás - ötletgazda és motor - azért hozták létre, hogy "életek, pillanatok, álmok, vágyak, olykor tragédiák" rögzülhessenek egy-egy jól elkapott kép és a hozzájuk kapcsolódó pár - esetenként egyetlenegy - lényegre törő, frappáns mondat révén. Az igen tömör kompozíciók csak néhány pillanatot kérnek az olvasótól - cserébe pedig az egész napját szebbé teszik.

Mivel az oldal naponta frissül, mostanra jelentős számú kép-szöveg együttes jött össze - egyik szívmelengetőbb, mint a másik. Nem is volt könnyű a szerzőnek kiválasztani közülük az öt kedvencét. Végül így sikerült.

Kálmán - Deák Ferenc tér

- Lacit már sokan meg szerették volna vásárolni tőlem, de el nem adnám semmi pénzért!

Juli - Gomb Kávézó

- Ma reggel itt járt egy kedves hölgy, akinek segítettem bejutni a Semmelweis Egyetemre, ami itt van a kávézó mellett. A lánya diplomáját jött átvenni, aki külföldön él. Aztán bejött a kávézóba, nagyon örült a helynek, mert kiderült, hogy a lány gyerekkorában semmivel sem volt hajlandó játszani, kizárólag gombokkal. Hosszasan beszélgettünk és mosolyogva mondta, hogy számára egyértelműen jel az, hogy itt lehet nálunk, bizonyíték, hogy sikeresen felnevelte a lányát.
- És anno miért lett Gomb a hely neve?
- Azért lett Gomb, mert kicsi, színes és kerek, mint az emberek.

Gábor - Kálvin tér

- Nemrég óta dolgozom kint az utcán. Ami miatt megszerettem ezt a munkát elsősorban, az az, hogy gyakorolhatom a toleranciát, de alapvetően is toleránsnak tartom magam - talán ez a legjobb tulajdonságom. Ha beszól valaki, mert nem tetszik neki, ahogy söpröm az utcát, akkor féken kell tudnom tartani az indulataimat.
- Mások képesek erre?
- Azt tapasztalom egyébként, hogy igen, van ilyen téren előrelépés, alapvetően megértőek az emberek - a nagyobb részük.

Sholom - Király utca

- Rabbiként elég meghatározottak a feladataim, leginkább a tanítás és a közösség építése, egyben tartása. Így, azt hiszem, hogy a legjobb tulajdonságom a barátságosság, hogy megpróbálok figyelni azokra, akik számítanak rám, akik bíznak bennem.
- Milyen helynek látja Budapestet, azon belül is a VII. kerületet?
- Nagyon szép város valóban, én éltem New Yorkban és Dél-Afrikában is sokáig, és azt például kifejezetten szeretem, hogy tömegközlekedéssel bárhová, szinte pillanatok alatt el lehet jutni. Ez nagyszerű, sok helyen mindez autó nélkül elképzelhetetlen. Ez a kerület számomra kiemelkedő jelentőségű, itt vannak a zsinagógák, a Vasvári Pál utcában is tanítok például. Különleges hely.

Zsófi és Rita - Anker köz

- Mit csinálsz a legszívesebben?
- Legszívesebben zsonglőrködöm Ritával, aki a hátamon szaladgál, átugrik a hulahopp karikán, bármit megtanul tíz perc alatt.
- Hol szoktatok bemutatót tartani?
- Ha valaki kíváncsi ránk, megtalálhat minket elég gyakran a Hősök terén, a délutáni órákban.
- Kik állnak meg nézni a leggyakrabban?
- Talán a külföldiek, ők dobnak is pénzt. Jó dolog olyasmiből élni, amit szeretsz is, és nem kell robotolni.

A gyönyörű fotókat Szöllősi Mátyás készítette.

• fénykép
• budapest
• fotó
• Lélekprojekt