Ha villamosra szállsz, jobban érzed majd magad? Talán meglepő, de igen

Az Eurobarométer felmérése alapján Magyarországon az emberek 33%-a közlekedik elsősorban autóval, míg 22%-a kerékpárral. Ezzel hazánk az EU legkevésbé autózós és harmadik legkerékpározósabb országa - adta közre a Magyar Kerékpárosklub. Sőt, a közösségi közlekedésben is előkelő helyen állunk. Most tekintsük el attól, hogy ez az eredmény nálunk mennyire inkább gazdaság és jólét kérdése, mint tudatosságé, és örüljünk egy kicsit magának a jelenségnek. Hogy miért örömteli ez?

Van egy különösen jópofa része a hvg.hu minap közzétett cikkének, mely olyan magyarokról szól, akik gyakorlatilag meghonosították Rómában a kerékpáros közlekedés kultúráját. A fiatalok budapesti mintára kerékpáros futárszolgálatot indítottak, ám eleinte a helyiek ezt még nem igazán tudták hova tenni. Egyikükhöz oda is lépett egy tehetős úr, aki azzal biztatta őket, hogy ha jól megy a bolt, nemsokára talán robogókra is futja majd.

Ma már talán a legtöbb nyugati nagyvárosban nem hangzana el a fenti biztatás, hiszen a kerékpáros és közösségi közlekedést egyre kevéssé kötik össze a szegénység és a kényszer fogalmával. Ma már nemcsak a római városvezető, de London - amúgy arisztokrata származású - polgármestere sem rest kerékpárra pattanni.

Mostanában már az Egyesült Államokban, a nagy és büdös autók őshazájában is rohamosan terjed a kerékpáros közlekedés, és nemcsak a liberális New Yorkban, hanem számos egyéb városban sem mindig kötődik már össze a gazdasági jólét és a gépjárműhasználat.

Budapest sincs sokkal lemaradva a nemzetközi trendektől, és már évek óta irtózatosan menő dolog bringázni a városban. De az is optimizmusra ad okot, hogy egyre kevesebb embernek derogál öltönyben villamosra szállni, pedig egy-két évtizeddel ezelőtt még talán a legtöbben lesajnálták azokat, akik "kénytelenek metrózni".

Külön öröm, hogy például Koppenhágával ellentétben nem felső döntésre, a városvezetők munkájának köszönhető a változás - persze ez csak egyfelől öröm, másrészről azért szomorú is -, hanem egy alulról jövő folyamatnak lehetünk tanú, ami a kerékpározás terjedését illeti. Talán nincs az országban ma olyan, aki ne hallotta volna azt a két szót, hogy Critical Mass.

Na de miért is jó ez nekünk, azon kívül, hogy sok menő figura gurul szerte a városban? A nyugati nagyvárosokban már korábban, Budapesten talán később, de belátták, hogy lehetetlen kiszolgálni a folyamatosan bővülő autós forgalmat. Egyrészt a lakók megfulladnak az utcán és a lakásaikban, másrészt egy idő után egyszerűen nem lehet újabb sávot nyitni, mert ha már a járdát is beáldoztuk, ott az épület, amit azért mégsem bonthatunk le.

Főiskolás koromban a suli épülete előtt egy szűk utcán két sor parkoló, egy sor száguldó vagy épp dugót okozó autósor volt a megszokott jelenség. A környéket kerülték a turisták, a már meglévő éttermek és kávézók közül több bezárt. Mióta sétálóutca nyílt, ahova járműként csak busz és bringa mehet be, Budapest egyik legmenőbb, legpezsgőbb helye lett.

Persze nem mindenki olyan Terminátor, hogy -10-ben és 30 fokban, esőben és hóban egyaránt bringára üljön - én sem -, de a közösségi közlekedés alól aligha találunk már kibúvót. Nem, a budapesti villamos nem büdös, a buszon nem lehet hepatitist kapni, és nem rabolnak ki percenként három embert a 4-6-oson. Ellenben a budapesti közlekedés nemzetközi összehasonlításban jó, az éjszakai buszok mennyiségéről és járatsűrűségéről nem is szólva. Mondjuk ez csak a belső kerületekre igaz, de valahol el kell kezdeni.

Fotó: villamos: Facebook.com/BKK

• budapest
• közlekedés
• kerékpár
• Lélekprojekt