Hogy lesz szörnyeteg egy átlagemberből? Megdöbbentő, amit hallani fogsz

A legtöbben talán hajlamosak vagyunk abban a megnyugtató illúzióban élni, hogy nem történhetnek velünk igazi szörnyűségek, és még ha irigységgel, haraggal, rosszindulattal találkozunk is mindennapjaink során, valódi emberi gonoszsággal nem fogunk, holott egyre többször szólnak utóbbiról a hírek, sejtetve, hogy egyre csak szűkül az a hely, amit magunk körül biztonságosnak hiszünk.

Jólesik elhinni azt is, hogy a történelem nem ismétli önmagát, az emberiség tanul a múlt hibáiból, a jövő pedig nem szól majd hasonló tragédiákról, mindezt azonban nemcsak a világban zajló események cáfolják meg, de bizonyos szempontból a tudomány is, elég csak azokat a szociálpszichológiai kutatásokat figyelembe venni, melyek az emberi természet alapvető mivoltára, befolyásolhatóságára, illetve a hatalomhoz való viszonyulására irányulnak.

Az engedelmesség és a hatalom kapcsolatát vizsgáló Milgram-kísérlet elkeserítő eredményeket hozott azzal kapcsolatban, hogy a benne részt vevő emberek hány százaléka volt hajlandó kínozni egy másik embert, ha arra utasították, a felelősséget pedig átvállalták tőle - itt olvashatsz róla bővebben -, de hasonlóan nagy botrányt kavart a hírhedt Stanford-börtönkísérlet is, melyet a Stanford Egyetem professzora, dr. Philip Zimbardo pszichológus és szociálpszichológus vezetett az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének finanszírozása mellett.

Az 1971-es kísérlet során egészséges, pszichológiailag stabil fiatal egyetemista férfiak részvételével szimuláltak börtönbeli körülményeket, pénzfeldobással eldöntve, ki lesz közülük rab, és ki börtönőr.

Az eredetileg kéthetesre tervezett kísérletet végül hat nap után le kellett állítani, a bebörtönzés élménye ugyanis „elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (őrök) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (foglyok) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.”

Dr. Philip Zimbardót a kísérlet eredményei, valamint az Abu Ghraib börtön iraki foglyainak amerikai katonák általi brutális megkínzásának és megalázásának nyilvánosságra hozatala vezette el a későbbiekben a Lucifer-hatás című könyvének megírásához, mely Isten kedvenc angyalának elbukásával párhuzamban arra keres választ, mi kell ahhoz, hogy alapvetően jó vagy átlagos emberek valóságos szörnyeteggé váljanak.

Zimbardo szerint az a vékony vonal, mely az emberekben a jót a gonosztól elválasztja, még ha azt is hisszük, korántsem stabil és rögzült egy életen át, és még a legjobbnak tűnő embereket is könnyű a rossz útra téríteni.

Bár fontos, ki mit hoz magával, a gonoszsághoz vezető lejtőt véleménye szerint hét pont határozza meg, a névtelenség, a személyes felelősség háríthatósága, a másik ember dehumanizálása, a csoportnorma kritika nélkül való elfogadása, az első, aprócska lépés gondolkodás nélküli megtétele, a gonoszság passzív eltűrése, nem utolsósorban pedig a vak engedelmesség a hatalom felé.

Az utolsót különösen jelentősnek tartja, úgy véli ugyanis, maga a gonoszság sem más, mint a hatalom egyfajta gyakorlata, ugyanis az esetek jelentős részében nem lehet rossz emberről beszélni, csupán rossz rendszerről és a rossz rendszer által fenntartott szituációról, mely irányítja, és hatással van előbbire.

A társadalmi rendszerek viszont legtöbbször az egyén felelősségére hivatkoznak, holott korántsem biztos, hogy megteremtik azt a politikai, gazdasági és kulturális hátteret, melyben azt valóban arra az egyetlen emberre lehetne hárítani. A hatalom nyomása által létrejövő gonoszság ugyanakkor képes az egyes embereket egymás ellen fordítani ahelyett, hogy az adott hatalmat kérdőjeleznék, illetve a hozzá való viszonyulásukat változtatnák meg.

A pszichológus szerint a közösség lelki és mentális egészségére is legalább akkora hangsúlyt kellene helyezni, mint az egyénére, emellett az sem elhanyagolható cél, hogy az egyén fel legyen készülve, illetve kellő tudatossággal rendelkezzen ahhoz, hogy észrevegye, mi az a káros hatalom - és ez nem feltétlenül csak politikai értelemben vett hatalom lehet -, mely képes ártalmas utak felé irányítani, ezáltal pedig szükséges elgondolkodnia azon, méltó-e az arra, hogy bizalmát belévesse.

Zimbardo ugyanakkor nemcsak az emberi gonoszság mibenlétével foglalkozik, de annak fényében, hogy az ugyanarra a szituációra adott reakció nemcsak gonoszságot, de igazi hősöket is teremthet, azzal is, miként válhat hőssé egy átlagos ember, miként győzheti le közönyét, szorongását, félelmeit, borúlátását és passzivitását, hogy az adott helyzetben felkészülten várja a kihívást, hiányzó hős helyett várakozó hősként, még ha az életében csak egyszer adatik is meg.

Zimbardo szerint fontos tudatosítani minden emberben az úgynevezett hősképzetet, azt, hogy kellő tudatossággal és bátorsággal ő is választhatja ezt az utat, amihez amellett, hogy cselekszik, amikor más passzív, az is szükséges, hogy ne énközpontúan gondolkozzon, hanem a köz javát akarja.

Mindezzel nemcsak az egyén élete változhat meg, de számos nemes cél elérhetővé válik globális szinten gondolkodva is. Zimbardo elképzelése köré mára világméretű kezdeményezés, illetve közösség szerveződött, melyek célja, hogy megadják a kezdő lökést - a pszichológus által alapított Heroic Imagination Project alapján 2014-ben például az Az vagy, amit teszel! jelszót a zászlajára tűzve Magyarországon is létrejött a Hősök Tere Kezdeményezés.

• Lélekprojekt