"Szeretlek, anya!" Megmutatjuk, mi az, ami minden ajándéknál többet ér

Volt nekem egy dédnagymamám, Mamuci volt a neve. Apró kis madárcsontú asszony volt, fehérbe forduló tincsekkel, kendővel a fején. Valahogy mindig ilyennek képzeltem az Öreg néne őzikéjét gyermekkorom meséjéből.

Amikor megszületett a lányom, hónapok múltak el úgy, hogy valahogy nem jutottunk el az ódon kis Wekerle-telepi házba, hogy meglátogassuk Mamucit.

Telt-múlt a nyár, mászkáltunk itthon és a világban, képeslapot küldtünk Kispestre, és esküdöztünk magunknak, hogy ősszel megejtjük a látogatást. Már csak azért is, hogy megünnepeljük a kuriózumot, hiszen manapság nem sok üknagymama él a földön.

Szeptember vége felé egy hófehér borítékot hozott a postás, aminek az egyik csücskén dupla vastag fekete csík volt. Megdöbbentem: mi ez? Ilyet még sosem láttam, kaptam. Mire felbontottam, az eszem lassan összerakta a képet, és eljuttatta a tudatomig a szörnyű tényt: Mamuci meghalt.

Soha ne éld át azt, hogy késő

Azóta sem feledem a lelkiismeret-furdalást, ami akkor hasogatott hónapokig. A dédnagymamám egy évszakon keresztül volt üknagymama, úgy, hogy az ükunokáját nem ölelhette magához, miattam.

Az első nagy rádöbbenésem volt az életemben, hogy az idő a legértékesebb és legcsodálatosabb ajándék, amit a szeretteinknek adhatunk. Mindannyian üres frázisnak és közhelypuffogtatásnak érezzük, de amikor húsunkba vájó módon tapasztaljuk, hogy nem áldoztunk a pénzbe nem kerülő időnkből arra, akit szeretünk, mélységes megbánás az ára, ha netán elkésünk vele.

Mert az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete, írta Simon András.

Napi hét perc arra, akit igazán szeretsz?

Almási Kitti pszichológus egyszer azt nyilatkozta, hogy felmérések szerint arra a megdöbbentő tényre derült fény, miszerint átlagosan napi hét perc minőségi időt töltünk el a gyerekeinkkel.

Most, hogy benne járunk az ünnepek sűrűjében, és a téli szünet még tart, tégy egy óriási szívességet. Adj a családodnak egy különleges karácsony utáni ajándékot, amit úgysem lehetett volna a fa alá tenni díszes aranycirádás csomagolópapírba burkolva.

Tedd magad szabaddá, de ne azért, hogy behozd az év végi lemaradásodat a munkádban, vagy hogy kórházi sterillé takarítsd a lakást. Tereld össze a családodat, és adj nekik időt, lehetőséget és eseményt arra, hogy együtt legyenek veled. Hogy együtt legyenek egymással. Lehet, hogy nehéz elképzelni, de utólag mindenki rájön, hogy az életben nem azok voltak a legjelentősebb pillanatok és ajándékok, amelyeket nagy anyagi ráfordítással lehetett megszerezni.

Csináltál már hóangyalt?

Amikor jómagam felidézem a régmúlt karácsonyok szellemét, nem csilivili fenyőket látok, ajándékokkal roskadásig alápakolva. Nem is rogyásig telerakott ünnepi asztalt. Emlékszem ugyan a hófehér, fűzős műbőr korcsolyára, amit kiimádkoztunk a húgommal, és persze megkaptuk.

De arra is emlékszem, hogy apró gyermekkorunkban Apuék minden téli ünnepen elvittek minket szánkózni az újpalotai kiserdőbe. Rémlik az emlék, és jóleső melegséggel tölti el a szívemet, hogy nálam kisebb és betegesebb, vékonyka húgomat bebugyolálták egy kockás pokrócba, és úgy ültették le a szánkóra mögém, hogy moccanni sem tudott, viszont jó melegben volt.

Aztán Apu rohant, siklottunk a szánnal, ahogy húzott minket, és hirtelen megugrott a szánkó, sokkal könnyebb lett… mögöttem meg vagy 50 méterre a húgom feküdt moccanatlanul, egy mukk nélkül a hóban, mert lepottyant, ahogy száguldottunk. Arra is tisztán emlékszem, hogy úgy nevettünk, hogy visszhangzott a kiserdő és a szánkódomb.

Aztán hóangyalt csináltunk Anyuval, és tobozokat gyűjtöttünk. Átázva és szétfázva érkeztünk haza a kétszobás panelbe, ahol a forró fürdő után házi készítésű grillázsos karamellát kaptunk, amivel többször is megégettük a szánkat, mivel nem bírtuk kivárni, amíg meghűl a vajjal lekent vágódeszka tetején kinyújtva.

Az igazi élmények csak rajtad állnak

Ezek az apró dolgok tényleg csak rajtad múlnak. Nem megvásárolhatóak és nem kifizethetőek a legszebb élmények, amelyek felejthetetlen emlékekké nemesednek a hosszú évek folyamán. Tedd meg most, mert múlik az ezüst karácsony, telnek az évszakok, elillan az idő. Ne a pénztárcádat nyisd ki, hanem a szívedet.

Süss fűszeres töltött almát a gyerekeiddel a hűvös estéken! Pakold fel a családot hétvégén, és menjetek el korcsolyázni a gyönyörű műjégpályára! Készítsetek délután egy kvízt a kedvenc meséből vagy sorozatból, és játsszátok le a vetélkedőt!

Csináljatok jégvirágot vagy hópihét az ablakra, flakonos fújós műhóból vagy ablakmatricából! Hogy amikor majd az óvodában vagy az iskolában rákérdeznek a téli szünet élményeire, legyen mit mesélnie a gyermekednek. Az "elveszített idődért" pedig tőle is megkapod majd a kárpótlást, amikor csillogó szemmel csak annyi mond majd: "Szeretlek, Anya!"

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
/Reményik Sándor/

• lélek
• szeretet
• emlék
• ajándék
• Lélekprojekt