A mai gyerekek már nem olvasnak szinte semmit? Hagyjuk már!

Ahogy egyre idősebb leszel, természetesen egyre több év áll mögötted, amire visszatekintve viszonyíthatsz, és értékelheted azt a jelent, amiben éppen élsz. Természetes, hogy akadnak olyan trendek, melyek elnyerik a tetszésedet, és az is, hogy nem mindennel értesz egyet, ám aligha bölcs dolog egy korszakról kategorikusan kijelenteni, hogy az márpedig rossz.

Régi forrásokból tudhatjuk, hogy a mai bezzeg az én időmben kezdetű mondatokhoz nagyon hasonlóakat már a rómaiak is mondogattak, sőt, akkoriban is akadtak olyanok, akik meg voltak győződve arról, hogy a fiatalság javíthatatlan. Ennek ellenére két évezred alatt rengeteget sikerült a világnak fejődnie. Lehetséges, hogy ez a kesergés mégsem egészen helytálló?

Az egyik leggyakrabban előkerülő probléma az idősebbek számára, hogy a fiatalok nem olvasnak olyan sokat, mint amennyit a régebbi generációk. Pedig ha jobban belegondolsz, ez a mondat - ebben a formában legalábbis - bármennyire gyakran hangzik el, mégis hatalmas tévedés.

Mit olvastak évszázadokkal ez előtt?

Gyakran előfordul, hogy a mai fiatalságot a történelem régi generációihoz szeretik hasonlítani az emberek, ám ez gyakorta tévedéseken alapul. Nem árt ehhez ugyanis először megvizsgálni, hogy mit olvasott mondjuk egy középkori fiatal, mielőtt olyan kijelentéseket teszünk, hogy nagyobb mennyiségű lexikális tudása vagy éppen komolyabb olvasottsága volt, mint egy mai gyereknek.

Először is az emberiség elképesztően nagy százaléka írástudatlanul élte le az életét. Jobbágyok generációi soha még saját nevüket sem tudták leírni, nemhogy könyveket olvastak volna! Az arány egy nagyon szűk kiváltságos réteg, a nemesek körében volt csak jobb, ám még ez is messze elmaradt a történelem során mindvégig a mai állapothoz képest, ahol az analfabetizmus ugyan jelen van, ám a korábbi helyzethez viszonyítva minimális.

Ráadásul fontos kérdés, hogy mit olvasott az a roppant szűk, a társadalom csekély százalékát kitevő réteg, aki egyáltalán ki tudott hámozni valamit a betűkből. A nyomtatás és a papír feltalálása előtt itt is joggal lehet siralmasnak nevezni a helyzetet, ugyanis például egy pergamenből készült könyv előállításához egy komplett nyáj bárány bőrére volt szükség, no meg egy szorgos másoló több éves munkájára. Éppen ezért a komolyabb könyvtárak olyan luxust jelentettek, amit a nemesség soraiból is csak kevesen engedhettek meg maguknak.

A rendelkezésre álló szövegek nagy része vallási irodalom volt, természettudományos munkák csak elvétve akadtak, a világi élethez kapcsolódó munkák divatja a római kor után csak a reneszánsz idején tért vissza. Egy középkori nemes ifjú - a lányok gyakorlatilag nem tanultak betűzni - tehát, ha olvasott is valamit, az jó eséllyel a Biblia és néhány hozzá tematikusan kapcsoló szöveg volt, ám ezeket is évszázadokon keresztül csak latinul ismerhette meg az olvasó.

Hogyan változott ez a 20. században?

A könyvnyomtatás, a világi irodalom kiszélesedése, az anyanyelvű szövegírás és az iskoláztatás kötelezővé tétele mind hatalmas fordulatokat jelentettek az olvasóközönség és a szövegek írói számára is. Ennek ellenére az olvasni tudás és a könyvek vásárlása csak a 19-20. században vált szélesebb körben elterjedtté, így már a középréteg is gyakran élvezte a papírra vetett munkákat.

Az olvasásnak, az irodalmi műveltségnek preztízse lett, ám ez sem a nagy átlag számára. Az irodalmi folyóiratok még virágkorukban sem voltak nyereségesek, az írók túlnyomó többsége nem tudott megélni csak a művészetből, vagy fillérekből tengette az életét. Az olvasók számára azonban megfizethető áron, viszonylag nagy mennyiségben, számtalan olvasnivaló állt rendelkezésre, ami ma egyfajta viszonyítási alapként szolgál, noha azóta komoly változások történtek.

Mi a helyzet a jelenkorral?

A modern olvasásra már nem a hiány a jellemző, hanem a bőség - legalább annyira kellemetlen - zavara. Az internet kimeríthetetlen mennyiségű olvasnivalóval szolgál, sőt, nyomtatott könyveket is filléres áron lehet kapni. Éppen ez a rengeteg választási lehetőség azonban arra készteti az olvasókat, hogy elforduljanak a nagyon hosszú műfajoktól - például a regényektől. Ez azonban nem jelent egyet az olvasás elhagyásával.

Pontosan azok a fiatalok, akiket sokan azért rónak meg, mert nem olvasnak eleget, általában ki sem látnak az okostelefonjuk képernyője mögül, ugyanis - figyelem - éppen olvasnak. Szépirodalmat? Nos, nem valószínű. Sokkal inkább Facebook-üzeneteket, aktualitásokat, képregényt, szórakoztató történeteket, fórumokat vagy más olyan műfajokat, melyek a jelenkort meghatározzák. Ezzel pedig nincs is semmi baj.

Ahogy korábban számos alkalommal átalakult az olvasási kultúra, úgy az internet és a hordozható készülékek elérhetővé válása is egy robbanásszerű átalakulást hozott magával - amit szerintem hiba egyszerű minőségi romlásként elkönyvelni. Korábban a műveltség nagyon erősen egyet jelentett a jó memóriával. Egy művelt ember hosszú oldalakat tudott idézni egy könyvből, ez azonban manapság az információk könnyen hozzáférhető volta miatt javarészt szükségtelen képesség.

Sokkal fontosabb ennél, hogy számos forrás közül valaki képes legyen megbízható információkat választani, majd azokat értő módon gyorsan és hatékonyan elolvasni. Ebben pedig a netes böngészés - tetszik, vagy sem - nagyobb segítséget nyújt, mint akármennyi több száz éves regény alapos elolvasása.

Fontosnak tartom éppen ezért, hogy ne siessünk annyira a fiatalabb generációk elítélésében. A változás szükségszerű, és általában még több átalakulást vonz magával, ezeket a folyamatokat azonban sokkal jobb megérteni, átlátni és amennyire csak lehetséges követni, mint pusztán korábbi szokástól való eltérő jellegük miatt egész egyszerűen rossznak bélyegezni.

• olvasás
• fiatal
• tinédzser
• y generáció
• Lélekprojekt