Mérgeznek vele, és észre sem veszed! Pedig csak egy kis odafigyelést igényel

Hányféle tisztítókúráról hallottál vagy olvastál csak az elmúlt héten? Én olyan sokról, hogy nem elég a két kezem, hogy megszámoljam. Hogyan lehet különböző italmixekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel megtisztítani a testünket a káros anyagoktól. Arra miért nem figyel az emberek többsége, hogy a lelkét is óvja a mérgező hatásoktól?

Például ne halljunk káromkodásokat, és mi se töltsük más lelki szemetesládáját azzal, hogy a mondandónkat csúnya szavakkal tűzdeljük meg. Minden kimondott szónak súlya van - ez szerintem a káromkodásokra is igaz. Egy szép verset hallva úgy érezhetjük, mintha repülnénk, viszont ha szitokhalmokkal találkozunk, azoktól bizony nem lesz jókedvünk - legfeljebb az, aki ránk zúdította, pár pillanatig kevésbé lesz frusztrált, de a hangulata borús marad.

Cifrázás

Gyerekkoromban egyáltalán nem káromkodtam, mert sem a szüleim, sem a környezetemben élők nem, vagy csak ritkán beszéltek csúnyán. Persze, hogy kiszaladt a szájukon egy-egy szitkozódás, ha nem sikerült valamit elsőre megszerelni, vagy ha odaégett az étel, de a hétköznapi beszélgetéseink mentesek voltak a trágárságoktól.

Tiniként aztán egy hozzám közel álló személy megbetegedett, a személyisége is megváltozott: ha kiborult valami miatt, úgy káromkodott, mint a kocsis. Olyan kifejezéseket használt, hogy meglepődtem, ezeket a csúnya szavakat egyáltalán ismeri. Tizenévesként mindez duplán megterhelő volt: nemcsak azzal szembesültem, hogy beteg lett, hanem azzal is, hogy időnként nagyon kifordult magából. Annyira taszítottak a káromkodásai, hogy én magam tudatosan kerültem a csúnya beszédet.

Felnőttként néha sajnos én is káromkodással vezetem le a feszültséget. Az élet sok területén ért és ér stressz, de beláttam, ez nem lehet kifogás. Emellett lehet régimódinak tartani, de szerintem taszító, ha egy nő káromkodik, így most már háromig számolok, mielőtt egy csúnya szó kiszaladna a számon.

Ha valami balul sül el, akkor sem kell úgy beszélni, mint egy késdobáló kocsmában, hiszen nincs még egy olyan nyelv, amelyiken olyan cifrán lehetne káromkodni, mint a magyar. Ezt mindig olyan büszkén hangoztatjuk. Használjuk akkor, amikor kieresztjük a gőzt, azokat a szavakat, amelyek inkább viccesek, mint csúnyák. Somogy megyében például gyakran mondjuk: a rosseb egye meg! Vagy egyszerűen csak: rosseb! Ugye, hogy inkább hangzik tájszónak, mint káromkodásnak?

• káros
• Lélekprojekt