Mit üzen Szent Miklós eredeti története? Ma különösen fontos, amiről mesél

Télapó végre itt van, a gyerekek nagy örömére. Ma reggelre a kipucolt és gondosan előkészített cipőkbe és csizmákba belekerültek a piros ajándékcsomagok, játékkal és édességgel, rosszabb esetben figyelmeztető virgáccsal. 

A Mikulás említésére mindenkinek a klasszikus kép sejlik fel a hófehér szakállú, piros ruhás és sapkás, jó kedélyű és kedves öregről. Kevesen gondolnak bele, hogy valójában honnan ered a Mikulás és az ajándékozás hagyománya. 

Ne legyen hivalkodó ez a gyerekünnep

Azt még kevesebben gondolják át, hogy mennyire ellentétes ennek az ünnepnek az ideájával az, ha valaki feltűnően és dicsekedve pakolja ki az ablakba a töménytelen mennyiségű ajándékot, hogy mindenki lássa. Nemcsak arról a negatív és látszólag visszafordíthatatlan folyamatról van szó, hogy az ünnepek menthetetlenül elanyagiasodnak, hanem arról is, hogy a Mikulás eredeti és egykoron élő névadója, Szent Miklós mindezzel a mentalitással szöges ellentétben élte az életét, és vitte végbe jó cselekedeteit. 

Püspök, majd szent lett belőle

Miklós jómódú családba született a 4. században, a kis-ázsiai Patara városában. A településen végigfutó járvány miatt szüleit elveszítette, és korán árva lett. Nagy vagyonhoz jutott, de látván a sok nélkülözést maga körül, kolostorba vonult, és azon töprengett, hogyan oszthatná szét gazdagságát a rászorulók között. A környéken élt egy jóravaló, de nagyon szegény nemesember is, aki az anyagi problémák miatt három hajadon leányát tisztességtelen életvitelre akarta kényszeríteni. 

Amikor Miklós ezt meghallotta, egy kendőbe rejtett egy marék aranyat, és éjjel az ablakon keresztül a nemesember házába dobta, hogy így segítsen - névtelenül - a családon. Reggel a nemes látta az ajándékot, nagyon elszégyellte magát, majd imádkozott, és tisztességben kiházasította a lányait. Kiderítette a névtelen adakozó kilétét, de Miklós kérte, hogy ne fedje fel őt. Ez a hozzáállás felidézi azt, hogy mennyivel jobb titokban segíteni, adakozni, illetve átélni ezzel a hála kényszerétől mentes ajándékozás örömét.  

Temérdek jót cselekedett életében

Miklós példaértékű életet élt. Myra városába költözött, és mivel híre ment jóságos természetének, püspökké választották. Vagyonát szétosztotta a szegények között, felkarolta az elesetteket, vigaszt nyújtott a szenvedőknek. Békés és köztiszteletben álló öregkort élt meg. Halála után szentté avatták, és a gyerekek mellett a hajósok védőszentje is lett.  

Szent Miklós püspök tehát jóságos és önzetlen adakozó volt, aki hivalkodás nélkül dobta el magától a gazdagságot és a jómódú létet, hogy rászorulókon és szegényeken segítsen. Illene Mikuláskor is hozzá méltó szellemiségben ünnepelni, tehát nem követelőzni és dicsekedni, nem elégedetlenkedni és kapzsi módon viselkedni, hanem beérni azzal, ami jut, ami van, és amire telik. A Mikulás, a karácsony, de még az új év ünneplése, tehát az egész téli ünnepkör erről is kellene, hogy szóljon. 

• télapó
• mikulás
• szent
• ajándék
• karácsony 2017
• Karácsony