Mit kaptak a rossz gyerekek régen a Mikulástól? Tényleg volt tétje, hogy hogyan viselkedtek
A régi időkben a gyerkőcök a Mikulástól tényleg csak akkor kaptak finomságot, ha jól viselkedtek.


- Te felismered ezt a KRESZ-táblát? 8 kérdés, amire tudni kell a választ a közlekedésben
- Bajban lesz, aki felújít vagy építkezik 2023-ban: erre sokan nem is gondolnak, pedig kellene
- Melyik magyar város vasútállomása van a képen? 8 kérdés, ami sokakat zavarba hoz
- Lovas Rozi ritkán látott férjével: János ilyen jóképű pasi
- Melyik folyó mellett van Barcs? 8 fogós kérdés Magyarország földrajzáról
A Mikulás Magyarországon nem mindig volt az a jóságos apókafigura, ami mára elterjedt. Egy vagy több krampusz kíséretében járta a házakat, és a rosszalkodó gyerekeket alaposan megijesztették.
Alapvetően Szent Miklós december 6-i halálát megelőző napon, azaz december 5-én este zajlott az úgynevezett alakoskodás, amikor különböző Miklósok krampuszokkal vagy nélkülük zörgettek be a házakba.
A mikulásozás hagyománya
Egészen a 18. századból maradtak fenn források a magyar alakoskodókról, akik régiók szerint eltérő szokásokat követtek. Számos dologban egyeztek: ijesztő arcfestést, maszkot, szakállat és láncot viseltek, hasonlítottak a patás ördögkinézetű krampuszokhoz. A láncos Miklósok ijesztgették a rosszalkodó gyerekeket, a nagyobbakat száraz vesszőkkel meg is suhinthatták. Olyan változatok is léteztek, hogy többen alakoskodtak, és egyikük az ijesztő figurát, másikuk pedig Miklós püspököt alakította.

Az 1920-as években kezdett terjedni a falvakban a ma is ismert mikulásozási forma. Ekkor már az adott település több lakója beöltözött Mikulásnak, és december 5-én este közeli ismerőseiket, barátaikat, rokonaikat látogatták meg. Természetesen olyanra is akadt példa, amikor maguk a szülők bújtak álruhába, és az ajtó elé vagy az ablakpárkányra helyezett csizmácskákba vagy cipőkbe tették a megérdemelt meglepetést.
A rossz gyerekek pórul jártak
A Mikulás-várást megelőzően egész évben figyelmeztették a gyerekeket, hogy ha nem viselkednek jól, akkor a Mikulástól semmit nem fognak kapni decemberben, legalábbis édességet biztosan nem.
A Mikulás büntetés gyanánt a közismert virgács mellett - ami akkoriban nem aranyozott dísztárgy volt, hanem ténylegesen száraz vesszőket kötöttek össze - krampusz alakú csokit, vöröshagymát, krumplit vagy akár szenet is hagyhatott a csínytevő gyerkőcök lábbelijében az édességek mellett. Legrosszabb esetben semmi mást, se csokit, se cukrot nem kaptak.
Amikor nem éjszaka settenkedett a Mikulás, akkor lehetőség nyílt találkozni vele. Ilyenkor betoppant a családokhoz a krampuszok társaságában, és megkérdezték a gyerekeket, hogy szerintük hogyan viselkedtek az évben, az idősebbeket meggyóntatták. Ezután a szülők kérésére a kicsik versikéket szavaltak, vagy elmondtak egy imát, és csak ezután kaphattak ajándékot. Ennek fényében ki ne viselkedett volna inkább jól? Nem érte meg kockáztatni.
Így alakult át a Mikulás a szocializmusban
Mikulás vagy Télapó? A két elnevezést ma egymás szinonimájaként használjuk, ám az eltérő megfogalmazás hátterében fontos különbségek húzódnak meg.
(Cikken belüli képek forrása: Mészöly Leonóra / Fortepan 10799, borítókép forrása: Nagy Gyula / Fortepan 58377)