Mikor érdemes őszintén beszélni a gyerekkel a Jézuskáról? A pszichológust kérdeztük

Bizonyára felnőttként is könnyedén fel tudod idézni a gyerekkori karácsonyok semmivel sem összetéveszthető, varázslatos hangulatát. Az egész lakást belengő csodavárás érzését, amikor a gyerekfülek estefelé már csak a csengettyű hangjára hegyeződtek.

Ha szép emlékeid vannak a karácsonyról, szülőként nyilván igyekszel gyermekednek ugyanezt a mesevilágot megteremteni, ám óhatatlanul is felmerülhet benned a kérdés: mikor érdemes őszintén beszélni a Jézuskáról? A témával kapcsolatban Lipták Zita gyermekpszichológust  kérdeztük.

- Pszichológiai szempontból a gyerek számára milyen előnyökkel bírnak az ünnepeinket övező mesés történetek?

- A kisgyermekek még feltétel nélkül hisznek a szülőknek, így, amit ők képviselnek az ünnepekkel kapcsolatban, a gyerekek is átveszik, azonosulnak vele. Az ünnepek köré épülő szokások, rituálék, anekdoták erősítik a családi összetartozás érzését, a gyerekeket és a szülőket is örömmel, jó érzéssel töltik el - ha ez a szülőktől őszintén, szeretettel jön. Ezek gazdagítják a gyermeki fantáziavilágot azáltal, hogy egy csodás, mesés világba repítik a gyerekeket, amit ők általában nagyon élveznek.

- Melyik az az életkor, amikor érdemes őszintén beszélni a gyerekkel a Jézuskáról? Egyáltalán, van ilyen?

- Erre nincs egy meghatározott életkor. Amíg a gyereket örömmel tölti el, amíg ő maga nem feszegeti mélyebben a kérdést, és a szülő is szívesen partner a csoda életben tartásában, addig nincs ok arra, hogy lehulljon a lepel, csak azért, mert elért egy bizonyos életkort a gyerek. Általában érzik a szülők, amikor már a gyerek is sejti, tudja, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, de innen még évekig tarthat az, hogy szeretne hinni benne, ezért nem firtatja a valóságot. Amikor a szülők azt tapasztalják, hogy a gyereknek már fontos a realitás kimondása, akkor ki lehet mondani. Ettől persze a szokások, a várakozás, készülődés öröme még ugyanúgy megmaradhat.

- Ha a négy-öt éves gyerek azzal jön haza, hogy az oviban hallotta, hogy nincs Jézuska, mit mondjon a szülő?

- Én biztosan visszakérdeznék, hogy ő mit gondol erről - és ennek megfelelően válaszolnék. Ha a szülő úgy érzi, hogy nincs értelme tovább halogatni a vallomást, beszélhet nyíltan a gyerekkel. De, ha az a benyomása, hogy a gyerek még inkább valamiféle megnyugtatást szeretne azzal kapcsolatban, hogy csodák márpedig léteznek, akkor ebben érdemes őt megerősíteni. Nagyon sok múlik azon, hogy a szülők maguk mit képviselnek, ők hogyan viszonyulnak az adott ünnephez. Vannak felnőttek, akik maguk is annyira rajonganak az ünnepekért, mint egy gyermek - ők valószínűleg hitelesebbek abban, hogy ezt a mesevilágot közvetítsék a gyereknek. És vannak szülők, akik racionálisabb beállítottságúak, akiknek nehezére esik a Jézuska érdekeit képviselni. Ezzel sincs baj, véleményem szerint a gyerek szempontjából fontosabb, hogy a szülő a saját hite, meggyőződése szerint ünnepeljen, mint az, hogy olyasmit erőltessen magára, amivel valójában nem tud azonosulni.

- Aggódjon a szülő, ha úgy tűnik, a kilenc-tíz éves gyerek még mindig hisz a Jézuskában?

- Nem. Tapasztalatom szerint ez az az életkor, amikor a gyerek már tisztában van vele, hogy mi történik valójában, csak még szeretne hinni mindabban, amit addig a szülő felépített. Ha ez jól sikerült, ha ez gyermekkorban öröm volt a szülő és gyermek számára egyaránt, akkor ő is ezt a mintát fogja továbbvinni. Felnőttek is gyakran eljátsszák egymás között, hogy az ajándékot a Jézuska hozta, és nem teszik hozzá, hogy "de ugye, tudod, hogy tőlem van?" - erre a gyerekkel sincs szükség. Úgyis jelezni fogja, amikor már nincs, vagy nem úgy van szüksége az ünnepekhez kapcsolódó rituálékra, mint korábban.

• pszichológia
• fantázia
• mese
• gyerek
• karácsony 2017
• karácsony 2018
• Karácsony