Miért teszünk mézeskalácsot a fára? Komolyabb jelentése van, mint hinnéd

Bár mézeskaláccsal nem csak karácsonykor lehet találkozni, ehhez az ünnephez kötődik leginkább, különleges, fűszeres illata óhatatlanul is emlékek garmadáját csalja elő. De érdemes tisztában lenni azzal is, milyen komoly hagyományokkal rendelkezik a készítése, és mennyire szép az üzenet, melyet jelképként magában hordoz.

Mézeskalács a karácsonyfán

A mézes sütemény, pontosabban mézes lepény a legősibb édesség, az isteneknek felajánlott étek, az emberek között pedig olyan ajándék, melynek közvetítésével már a régi időkben is lelkük legmélyéről próbáltak szólni egymáshoz.

Történelmi édesség

A méznek mindig is kultikus szerepe volt, ahol pedig készítettek mézet, ott vélhetően édesség gyártására is felhasználták, amit régészeti leletek is alátámasztanak. Az első mézeskalács olyan kása lehetett, melyet mézből, lisztből és vízből kevertek, majd kövön megszárítottak, de különféle agyagedények bizonyítják, hogy már évezredekkel ezelőtt is formázták az édességet.

Mézes tésztára utaló maradványokat az egyiptomi piramisokban is találtak, de az ókori görögök is misztikus erőt tulajdonítottak neki, tettek belőle halottaik szájába is az alvilág őrének, Cerberusnak szánt engesztelő ajándékként, illetve valódi állatok helyett is alkalmaztak állatformájú mézes tésztát áldozatként.

Bár a régészek a korábbi Aquincum területén is találtak sütésére használt formákat, a mai értelemben vett mézeskalácsot, illetve annak ősét Magyarországon a középkor óta készítik. A méhészettel is foglalkozó kolostorok már az Árpád-ház idején is süthettek mézeskalácsot, a különleges fűszerekhez pedig bécsi közvetítéssel, Mátyás király idején juthattak hozzá a mesterek. Mézespogácsa szavunk első feljegyzése 1554-ből, a mézesbábé pedig 1587-ből maradt ránk, a mézeskalács-készítés pedig igen megbecsült mesterséggé vált, a 17. században számos céh kapott alapítási engedélyt.

Míg korábban a kiváltságosok eledele volt, illetve eltarthatósága és a szerzetesi kultúra révén a zarándokoké, a 17-18. századtól széles körben is egyre elterjedtebbé vált a mézeskalács, a vallásos motívumokat pedig egyre nagyobb arányban váltották fel a hétköznapibb szimbólumok.

A szerelmi ajándéktól a karácsonyi jelképig

A mézeskalács a 19. század óta számít népszerűnek az ajándékozás terén, mintáiban is csupa jókívánságot rejtettek el. Vásárfiaként is közismert volt, legjellemzőbb formáinak pedig a szív, a tányér, a huszár, a kard és a baba számított. A tányér vagy kerék a bőséget, szerencsét jelképezte, míg a kard, a trombita és a kakas a férfiasságot, az alma, gránátalma pedig a nőket szimbolizálta.

A szerelmesek is ajándékként adták egymásnak, a lány babát vagy szívet, a fiú pedig kardot vagy huszárt kapott. A tükrös kalács azt jelentette, a megajándékozott éppúgy benne él a másik szívében, ahogy a mézes szív tükrében is megláthatja magát, ha pedig a fiú a templom előtt ajándékozta oda a kalácsot, az egyenértékű volt a lánykéréssel.

Mivel különleges jelentőséggel bíró, ünnepi alkalmakkor készített és ajándékozott édesség volt, a karácsonynak is hamar szerves részévé vált. A benne rejlő méz az ünnep örömét szimbolizálta, maga a sütemény pedig a teremtés erejét, a föld porából megteremtett, tűzpróbán átesett embert jelképezhette.

Jelentése továbbá attól is függött, milyen formát alkottak meg belőle, a szívvel a szeretetet, a házikóval a családi otthon erejét, a babával a termékenységet, a haranggal az Istenre való odafigyelést, a lóval az anyagi biztonságot, a csillagokkal pediga családtagok lelkét jelenítették meg a karácsonyfára akasztva is. Ha kedvet kaptál a mézeskalácssütéshez, kattints ide egy bevált receptért!

Képek: Getty Images Hungary.

• karácsonyfadísz
• mézeskalács
• mézeskalács díszítés
• karácsonyi készülődés
• szimbólum
• Karácsony