Karácsonyi szokások és hagyományok

Adventi koszorú
Az adventi időszakot Szent András napját követő vasárnaptól, vagyis november 30-tól kell számolni, méghozzá úgy, hogy karácsonyig egy-egy gyertyát kell meggyújtani az adventi koszorún. Az ünnep a Jézus születéséig tartó várakozást jelenti, a koszorún lévő gyertyák az ő életét jelképezik.

Luca széke
Luca napját, vagyis december 13-át gonoszjáró napnak is tartják a néphagyomány szerint. A babona azt mondja, hogy a 13 napon át készített, kilenc fából barkácsolt Luca székre állva meg lehet pillantani a boszorkányokat. Ezután a széket tűzbe kell dobni, ezzel elpusztítva a banyákat. Állítólag aki mindezt helyesen teszi, az hallhatja, ahogy a boszorkányok sírnak a szék megsemmisítése közben.

Betlehemezés
A többszereplős, énekes pásztorjáték arról kapta a nevét, hogy a Betlehemben történteket meséli el Heródes intézkedésétől, Mária és József szökésén át a háromkirályok látogatásáig. Fő kelléke a jászol vagy a kézzel barkácsolt betlehem, amit a  szereplők házról házra visznek magukkal, miközben minden családnak előadják a jól ismert történetet jókíváságaikkal tarkítva. A műsort követően pedig a házigazda figyelmessége jeléül megvendégeli a beöltözött résztvevőket.

Karácsonyfa állítás
A fenyő feldíszítésének története egészen a 16. századig nyúlik vissza. Úgy tartották, hogy a zöld, illatos fa elűzi a rossz szellemeket és cserébe egészséget és szerencsét hoz a ház lakóinak. Ezért fenyőgallyakat akasztottak fel mindenhová, csak később kezdődött a fák kivágása és egészben való beállítása a szobába.  Eleinte kizárólag gyertyákat rögzítettek fel rá, később almával, dióval, valamint fából és textiltilból készült díszekkel dekorálták. Magyarországon csak a 19. században terjedt el a karácsonyfa állítás szokása.

Karácsonyi ételek
Jóformán minden ünnepi ételnek mag van a maga jelentősége. A néphit szerint a mák gazdagságot hozott, a méz megédesítette a mindennapokat, míg a dió az ártó szándékot semmisítette meg. A halászlé szerves része a menünek a mai napig, hiszen a hal pikkelye pénzt hoz a házhoz, ahogyan a töltött káposzta a jövő évi nélkülözés ellen szolgált.

Éjféli mise
A keresztények körében a december 24-én tartott éjféli mise látogatása az egyik legfontosabb hagyománynak számít a karácsony kapcsán. Ha valaki feláll Luca székére, megláthatja a boszorkányokat, de azt is tartja a szóbeszéd, hogy amíg az emberek a misét vannak, addig álltaik összegűlnek és kibeszélik gazdáikat.

Jászol állítás
Mivel a kis Jézust születése után a jászolba tették, ezért a fekvőhelynek szimbolikus jelentősége van. Méghozzá annyira erős, hogy régi hagyomány szerint vidéken az ünnepi vacsorakor az asztal alá szénát és szalmát tesznek, hogy a ház a betlehemi istállóra hajazzon. Sőt vidéken az is szokás, hogy saját jászolt barkácsolnak az emberek.

Regölés
Vidéken - elsősorban a Dunántúlon - még manapság is szokás a regölés, ami egyfatja termékenységvarázslás. A regősök hangos énekkel és még hangosabb zajjal - furulyával, köcsögdobbal és csörgő lánccal zavart keltve - a ház népének jó jövő évi termést, bőséget és gazdagságot kívántak. Általában hátsó szándéka is volt a fiúknak, hiszen többnyire olyan házakhoz jártak, ahol még akadt hajadon leány.

Aprószentek napi vesszőzés
December 28-án, vagyis aprószentek napján azokra a kisdedekre emlékeznek, akiket Heródes, Jézus keresése közben halálra ítélt. Ilyenkor a férfiak fűzfából készült vesszővel, illetve korbáccsal járják a falut, hogy gyengéden megcsapkodják az lányokat és asszonyokat, mondván, hogy hajdanán a fiúk szenvedtek, most a nőknek kell.

Fagyöngy
Egyre több külföldi szokás is behálódzik a karácsonyi ünnepkörbe. Az egyik leginkább kedvelt a fagyöngy fellógatása, amiről új tartja a legenda, hogyha két ember alá áll és csókot vált, akkor szerelembe esnek. A mondás is úgy tartja, hogy fagyöngy alatt szabad a csók.