6 igaz történet, amitől újra hinni fogsz a karácsonyi csodákban - Anya és fia szenteste jöttek vissza a halálból

Olyan világban élünk, ahol a legtöbben elvesztették a hitüket a csodákban, abban, hogy az emberekkel jókor történnek jó dolgok. Ünnepek előtt már fel-felröppen a karácsonyi csoda kifejezés, bár legtöbbször ezt is már csak a filmekben halljuk.

Most hat olyan történetet mutatunk, melytől megolvad a fagyos szív, és a szkeptikusok is újra hinni fognak a csodákban.

A nő, aki belehalt a szülésbe, majd feléledt

2009 karácsonyán történt, hogy Tracy Hermanstorfer életet adott első gyermekének a Colorado Springs-i kórházban. Ám a szülési fájdalmak alatt az anya hirtelen szívrohamot kapott. Amikor megállt a szíve, az orvosok sürgős császármetszéssel segítették világra a kisbabáját az elhunyt anya méhéből. Az újszülött pulzusa azonban rohamosan gyengült, és az orvosok az apa kezébe adták a haldokló babát. Ebben a pillanatban az anya szíve magától újra dobogni kezdett a testében, és nem sokkal ezután az újszülött kisfiú pulzusa is stabilizálódott, és rendesen kezdett lélegezni.

Az eset után mindketten maradéktalanul rendbe jöttek, hiába volt az anya percekig a klinikai halál állapotában. Az orvosoknak máig fogalmuk sincs, hogy mi vezetett szívmegálláshoz egy teljesen egészséges nőnél anélkül, hogy bármilyen kórtörténeti előzménye lett volna. Az pedig végképp rejtély maradt, hogyan jött vissza az életbe. 

A férfi, aki 47 emeletet zuhant, szenteste felébredt a kómából

Alcides és Edgar Moreno 2007-ben ablakmosóként dolgoztak a New York-i Solow-tornyon, amikor az állványzatuk hirtelen összeomlott, és a fivérek 47 emelet magasból lezuhantak az alattuk lévő sikátorba. Edgar azonnal szörnyethalt, de Alcides nemcsak túlélte az esést, hanem már fel is ült, mire a mentősök megérkeztek. 

Miután az ablakmosót kórházba szállították, az orvosoknak szinte a testének minden porcikáját meg kell műteniük. A következő 18 napban Alcides kómában feküdt, ami alatt újabb kilenc műtéten esett át. Az orvosok közös véleménye volt, hogy csak idő kérdése, mikor következik be Alcides halála, de ő karácsony első napján felébredt a kómából. Máig senki nem tudja megmagyarázni, hogyan élhette túl ezt a szörnyű balesetet. Az ablakmosó újra megtanult járni is, 2013-ban pedig már egy óra alatt teljesített egy majdnem öt kilométeres sétát is jótékonysági célzattal.

A pár, akik a sivatag közepén találtak rá egy csecsemőre

1931-ben Ed és Julia Stewart szenteste vezettek hazafelé, amikor defektet kaptak az arizonai sivatag közepén. Amíg a férj kereket cserélt, Julia kicsit arrébb kószált, hogy elvégezhesse kisebb dolgát. Addig-addig bóklászott, míg egyszer csak belebotlott egy kalapdobozba, melyben egy újszülött kislány volt. Az egész nem messze Superior városától történt, ahol akkoriban alig élt valaki, és máig nincs belakva a környék. A városka közelében szinte semmi sincs a szeméttelepen kívül, így képzeld csak el, mekkora esélye volt annak, hogy pont akkor és ott robbanjon le a kocsi, és a csecsemő megmenekülhessen.

Ami pedig még csodálatosabb: Stewarték átadták a kislányt a hatóságoknak, hogy legálisan fogadhassa örökbe őt egy kifogástalan család. Akkor 17 pár jelentkezett a kalapdobozos baba adoptálásáért, de a személyes meghallgatásra csak kettő jutott el a rossz időjárás miatt. A pár, aki megnyerte az örökbefogadási jogot, Sharonnak nevezte el a kislányt. Sharon Elliot végül a repülőgépiparban helyezkedett el, ami magában egy csoda ahhoz képest, hogy az 1930-as évek Arizonájában nevelkedett nő volt. 78 éves koráig ő maga sem ismerte ezt a történetet, miközben az egész családja tudott róla.

Egy hajó 14 ezer menekültet mentett ki a tengerből, és senki sem halt meg

1950 decemberében, miután a koreai háború elkezdődött, észak-koreaiak ezrei gyűltek össze a hungnami kikötőnél, remélve, hogy valamelyik szövetséges hajó elszállítja őket, tulajdonképpen bárhová, ahol nincs mészárlás. Sajnos, amikor odaértek, alig volt hajó a kikötőben, így szinte esélytelennek látszott, hogy mindannyian el tudnak menekülni. Szerencsére a Meredith Victory nevű kis hajó éppen ott állomásozott.

A kapitány, Leonard LaRue szilárd hívő volt, kinek az emberi élet mindennél szentebb. Annak ellenére, hogy a hajót mindössze hatvan ember befogadására tervezték, LaRue kapitány mind a 14 ezer észak-koreai menekültet felirányította a hajójára, már a felszállás is másfél napba telt. Persze annyira szorosan álltak egymás mellett a fedélzeten, hogy leülni sem tudtak. LaRue higiéniai létesítmények és bármiféle fűtési lehetőség nélkül navigálta tömött hajóját az aláaknázott koreai vizeken, mindenféle bombaérzékelő berendezés nélkül. Az egyetlen fegyver a fedélzeten a kapitány szolgálati pisztolya volt, de szerencsére nem volt rá szükség: a hajó két nap fárasztó utazás után biztonságosan elérte mind a 14 ezer menekülttel a Geoje-szigetet, természetesen december 25-én.

Nem is az az egyetlen csoda, hogy az összes menekült életben maradt, hanem, hogy a hajó több emberrel a fedélzetén kötött ki, mint amennyivel indult. Öt nő a fedélzeten adott életet gyermekének, mielőtt elérték volna a szigetet. A kapitány később szerzetes lett.

A nő elveszett kutyáját 2000 kilométerre az otthonától találták meg

2006 áprilisában egy coloradói nő, Vonda Lundstrom átélte az egyik legnagyobb fájdalmat, amitől egy kutya gazdija szenvedhet: Daisy nevű rat terrier kutyusa elszökött otthonról, és hónapokig nem is látta senki. Ez idő alatt a nő minden követ megmozgatott, hogy megtalálja elveszett kedvencét, míg végül ismerőseire hallgatva lassan elfogadta, hogy Daisy-t már nem látja többé. 

Ám hét hónappal később Vondát telefonon kereste egy nő Tenessee-ből, aki azt állította, hogy talált egy kóbor kutyát a háza előtt, ami pont egy nőstény rat terrier volt. Vonda telefonszámát azután kapta meg, hogy felhívta a kutyus bilétáján szereplő nyilvántartási számot, ami elvezette őt Daisy állatorvosához. Az ő igazolása után sikerült megtalálnia a gazdit. Daisy-t szintén karácsony első napján találták meg, 2000 kilométerre az otthonától - ami nagyjából annyi, mint Budapesttől Barcelona. Az út, amit Daisy megtett, több államon keresztül vezetett, vadállatok lakta területeken, veszélyes városokon, és ki tudja, még min keresztül.

Senki nem tudja, hogy élhette túl Daisy ezt a veszélyes kalandot. Tény, hogy mire a kutya a sok nehézség után hazatalált, Vonda Lundstrom már pótolta őt egy másik terrierrel, akit Elsie-nek nevezett el.   

A nő, akit három napra maga alá temetett a hóvihar, de túlélte

Egy héttel 2008 karácsonya előtt Kanadában hatalmas, szinte már apokaliptikus hóvihar tombolt. Az 55 éves ontariói háziasszony, Donna Molnar viszont kétségbeesetten szeretett volna sütiket sütni aznap, így az év legnagyobb hóviharában kimerészkedett csak ezért a boltba. Miután elment, a családja három napig nem látta, nem tudott róla semmit. 

Miután értesítették a rendőrséget, hogy a nő három napja eltűnt, megtalálták a kocsiját egy vidéki parkolóban. A nő keresése elindult, bár nem sok esélye volt annak, hogy élve megtalálják, mert a hó valószínűleg maga alá temette. Csodával határos módon azonban az egyik mentőkutya, Ace megtalálta a nő testét a hóval csaknem egy méter vastagon beborított mezőn. A csavar a történetben, hogy a nő három nap után is teljesen eszméleténél volt, holott a testhőmérséklete már 30 °C alatt volt.

A háziasszonyt azonnal kórházba szállították, ahol kezelték a hipotermiáját és a fagyási sérüléseit. Szerencsére átvészelte az éjszakát, így később el is tudta mesélni, mi történt vele. Miután egy hókotró blokkolta az autója útját, elindult segítséget kérni, de elájult. A szerencséje viszont az volt, hogy a testét betemető hó tulajdonképpen egy védelmező, hőtartó gubót képezett körülötte, ezért nem fagyott halálra. 

• csoda
• igaz történet
• Karácsony