5 érdekesség, amit biztosan nem tudtál a karácsonyról

A fenyőfa eredetileg pogány szimbólum volt, a 17. században éppen a legbuzgóbb hívek tiltották be a karácsonyi éneklést, és - bár december 24-ét a Megváltó születésnapjaként tartjuk számon - korántsem biztos, hogy Jézus ekkor látta meg a napvilágot. Íme, néhány érdekesség az év legszebb ünnepével kapcsolatban.

Valóban karácsonykor született Jézus?

A keresztény kultúrában a Megváltó eljövetelét ünneplik karácsonykor. Ám az, hogy Jézus pontosan mikor látta meg a napvilágot, a mai napig tisztázatlan. Bár a négy evangélium közül kettő is beszámol érkezéséről, annak pontos időpontja egyikben sem lelhető fel.

Mindazonáltal sokan próbálták különböző elméletek alapján megfejteni a pontos dátumot - a szóba jöhető lehetőségek között pedig az év valamennyi hónapja szerepel. Mellesleg december 24. sokáig épp olyan nap volt, mint a többi, a karácsony ugyanis csak a 4. század közepén vált egyházi ünnepé.

Fenyőfa - nem csak karácsonyi szimbólum

A fenyőfa számos nép mitológiájában fellelhető - jellemzően a fény, illetve a halál fölött diadalmaskodó élet jelképeként. A kelták a tölggyel együtt a világfa földi másának tekintették, a görögök pedig Artemiszhez rendelték, akit nem csak a vadászat istennőjeként, hanem a születendő gyermekek isteni bábájaként is tiszteltek.

A régi germánok pogány rítusaiban is fontos szerepet játszott a fenyő. Azt tartották, hogy ez az örökzöld megvéd a téli napforduló előtt - amikor a leghosszabbak az éjszakák - különösen aktív szellemektől. Ennek jegyében született az Oh, Tannenbaum című ének is, mely ma már a legismertebb karácsonyi dalok egyikeként él a köztudatban, holott a szövegben még csak utalás szintjén sem jelenik meg keresztény ünnep.

Karácsonyi éneklés - aki elterjesztette, és aki betiltotta

Egyes források szerint 1223-ban Assisi Szent Ferenc volt az első, aki a betlehemi esemény emlékére eredeti környezetben - a grecciói barlangban felállított jászol mellett - végezte a karácsonyi istentiszteletet. A karácsonyi éneklést ugyancsak ő honosította meg a templomokban.

Cromwell Olivér viszont betiltotta a karácsonyi dalokat 1649 és 1660 között. Az angol hadvezér és államférfi a puritanizmus független ágát alkotó independensek elveit követte, melyekkel összeegyeztethetetlennek tartotta az éneklést. Nem beszélve arról, hogy az olyan hagyományos angol karácsonyi ételek elkészítését és fogyasztását sem engedélyezte, mint a húsos és a gyümölcsös fánk, mondván, hogy azok nem kellőképpen puritánok.

Honnan származik a szaloncukor?

A szaloncukor ősét, a fondantcukrot - egyfajta kristálymassza - először Franciaországban készítették el, illetve kezdték összecsavart papírba helyezve árusítani. 1840-ben itt figyelt fel rá egy londoni édességbolt-tulajdonos, bizonyos Tom Smith, aki - látva, hogy a szó szoros értelmében viszik, mint a cukrot - egyszerűen lemásolta az ötletet.

A különleges édesség Angliában is népszerűvé vált, különösen a fiatal férfiak körében, akik szerelmüknek kedveskedtek a dekoratív csomagolású bonbonféleséggel. Smith, hogy fokozza a vásárlási kedvüket, szerelmes üzenetekkel ellátott papírdarabkákat helyezett a csomagolás belsejébe. Ebből alakult ki aztán a mai formájában ismert szaloncukor.

Karácsony Afrikában

Afrikában növekszik a legdinamikusabban a katolicizmus - ami nem meglepő annak fényében, ahol a szegénység a lakosság nagy részét ellehetetleníti, így szükségük is van a hitre. Ennek jegyében a karácsonyt is méltóképpen megünneplik - igaz, nem az Európában megszokott módon.

Kongóban a falvakon átsétáló, ünnepi dalokat előadó csoportok hívják az embereket karácsonyi misére, mely a szeretetajánlás körül forog, mintegy hálát adva Jézusnak mindazért, amit az emberiségért tett. Ezután a hívek egy pódiumon helyezik el ajándékaikat, majd szeretteik, barátaik körében elfogyasztják az ünnepi vacsorát.

Dél-Afrikában a karácsony a kempingezés és a kerti partik szezonjára esik. A házakat fenyőágakkal díszítik, és a karácsony reggeli mise után sokan a szabad ég alatt fogyasztják el a tradicionális ünnepi ételeket - sült pulykát vagy marhát, mazsolás rizst, szilvapudingot -, majd a természetben vagy a tengerparton múlatják az időt, élvezve a szikrázó napsütést.

A ghánaiak az adventi időszakkal egybeeső kókuszszüret közepette hangolódnak rá az ünnepre. A karácsonynak itt is elengedhetetlen része az istentisztelet, melyre a földeken és bányákban dolgozók is hazatérnek. A dekorációt a hagyományos kellékek mellett pálmalevelek jelentik, az ünnepi menü pedig jellemzően ragulevesből, rizsből és spárgakrémből áll.

• karácsonyfa
• fenyő
• történelem
• Karácsony