6 különös társkeresési mód a viktoriánus korszakból: bemutatkozni sem lehetett akárhogy
A viktoriánus korszakban az udvarlások alatt sok szabálynak kellett megfelelni.

GettyImages-600064658
beauty and style
Top olvasott cikkek

A viktoriánus korszakban, tehát a 19. századi Nagy-Britanniában, Viktória királynő uralkodása idején éppoly természetesnek számított, hogy udvarolnak az emberek egymásnak, mint manapság. De különbség mégis fellelhető a módszereikben, hiszen szigorú szabályokhoz kötötték az ismerkedést.

A párkeresést és a szerelemre lobbanás megélését egészen más szintekre helyezték a társadalmi elvárások miatt. Olyan szokásokat alakítottak ki, amik az etikett elengedhetetlen részét képezték. A nők különböző jelzésekkel mutatták kérőik felé, hogy érdemes-e kopogtatni azon a bizonyos ajtón, vagy jobb továbbállni, és még megannyi rituálé övezte ezt a szertartást.

Udvarlás a viktoriánus korszakban

Nagy-Britanniában az arisztokrata családoknál konkrét párkeresési időszakokat jelöltek ki, ez a "szezon" áprilistól júliusig tartott. A nemesi családok tizenéves lányaikat ekkor Londonba küldték különböző bálokra és táncmulatságokra, ahol a többi fiatallal tudtak találkozni és kapcsolatot létesíteni egymással. 

GettyImages-1367723095

Ezután mintegy versenyként elindult a hajtóvadászat, hogy találjanak egy olyan illetőt, akivel el tudják képzelni az életüket, akit képesek megszeretni. A keresés közben különböző jelekre kellett figyelni, amik árulkodhattak a szándékokról.

Eszkortkártyával ismerkedtek

Először is egy férfi maximum háromszor táncolhatott az éjszaka folyamán egy-egy nővel, közben flört- vagy eszkortkártyákat adhattak át a hölgy kísérőjének - ugyanis a lányok mindig kísérővel érkeztek a bálokra, akik nyomon követték a mozdulataikat. Ezt követően pedig a hódoló elvonult, és kivárta, hogy kitől érkezik a válasz.

Az éjszaka lezárásakor a hölgyek kiválogatták azoknak az udvarlóknak a kártyáját, akik megtetszettek nekik, és kísérőjük visszaadta számukra a kártyát. Ezzel ismerhette el a nő, hogy kölcsönös a vonzalmuk egymás iránt, és elkezdhet udvarolni neki.

A rangbeli különbség is számított

A fiataloknak nem adatott meg a lehetőségük arra, hogy nyíltan kifejezzék szimpátiájukat egymásnak, meg kellett várniuk a bemutatkozást. Az is sokat számított, hogy ki milyen osztályba tartozik, akik alacsonyabb státusszal, ranggal rendelkeztek, külön engedély nélkül nem is közelíthettek magasabb rangú illető felé. Ebben az esetben mindig ő döntötte el, hogy akar-e találkozni vele, vagy sem.

A cikk az ajánló után folytatódik

A társadalmi helyzet szerepe a korszakot teljesen átitatta, ez az emberek mentalitásában és a viselkedésükben is megjelent. Arra is ferde szemmel néztek, aki "alatta", de arra is, aki "felette" házasodott, ismerkedett. A rangnak közel megegyezőnek kellett lennie.

A tisztelet

A nőnek áhítatos tisztelettel kellett fordulniuk a férfiak irányába, és a férfiakat is úgy nevelték, hogy a nőkkel úgy bánjanak, mint a törékeny rózsaszálakkal. A tisztelet abban is kifejezésre jutott, hogy nem szólíthatta a férfit a keresztnevén a mindennapi beszélgetések során, csak a vezetéknevén hívhatta.

Üzenetek a legyezővel

A legyező sem véletlenül volt a hölgyeknél, nem csak azért, hogy az egyébként szűk ruha okozta nehézlégzésérzést enyhítsék, hanem különböző jelnyelvek társultak hozzájuk. 

Ha egy nő zárva tartotta a legyezőjét, akkor az azt jelentette, hogy nem érdekli az udvarló. Ha félig nyitotta ki, akkor baráti státuszba helyezte. Ha pedig teljesen kinyitotta, az mutatta azt, hogy neki is tetszik. Ezek olyan finom üzenetek voltak, amiket könnyen megérthettek a kérők is.

GettyImages-1364927682

De a legyező tartása is sokat elárult. Ha lassan elkezdte magát legyezni a nő, az azt jelentette, hogy ő már elkelt, ha gyorsan, akkor független. Ha jobb kézzel tartotta az arca előtt, azzal azt mutatta, hogy az udvarló folytathatja a hódítását irányába, ha pedig bal kézzel tartotta, akkor nem érdekelte már tovább. Ha gyorsan ki-be nyitogatta, akkor csókra vágyott, ha pedig meglengette, akkor együtt akarta vele tölteni az éjszakát.

Tilos volt az érintés

A viktoriánus érában óvakodni kellett az érintéstől, ebben a korszakban kifogásolhatónak tartották ezt a viselkedést. Éppen ezért a legértékesebbnek azokat a nőket tartották, akik még szüzek, tehát érintetlenek voltak. Valójában, ha nem megfelelően kezelte egy hölgy abban az időben a szexuális életét, könnyen kivethette magából a társadalom. Az udvarlóval való találkozóknak is legkésőbb hajnali fél 2-kor véget kellett vetni, legtöbbször hosszú sétákra mentek a szerelmesek a parkokban.

Ajándékok

Az ajándék mibenléte és elfogadása is sokat számított. Az udvarló szíve választottjának virágot, édességet vagy könyvet adhatott. A hölgyek, bár nem volt muszáj, valami kicsi, olcsó, kézzel készített meglepetéssel kedveskedhettek. Alapvetően arra okították őket, hogy válogassák meg, kitől fogadnak el ajándékokat, hiszen azzal azt mutathatták, hogy odaadják magukat a férfinak.

Az erős szexuális vonzalom 7 legfőbb jele

A felek viselkedése árulkodik az erős szexuális vonzalomról egy randevún. Ezekre a jelekre érdemes odafigyelni.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük