Ilyen volt az ideális nő a viktoriánus korban: házas, passzív az ágyban, igazi konyhatündér
Az 1800-as évek tökéletes nője engedelmes, tiszta, erkölcsös feleség és anya volt, aki minden területen kiszolgálta férjét.

viktorianus no cover
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A viktoriánus korra a látszaterkölcsösség és a visszafogottság volt jellemző. A társasági eseményeken mindenkinek szigorú etikettszabályokat kellett betartania, még a nyilvános flörtölés is tilosnak számított. A nőknek azonban nemcsak mások előtt, hanem a magánéletükben és az otthonukban is rengeteg elvárásnak kellett megfelelniük. A férfiak uralta korszakban még könyvet is adtak ki arról, hogy mi is egy feleség dolga a házasságban.

Bár az 1800-as években női uralkodó, Viktória királynő volt a brit trónon, ez nem azt jelentette, hogy a nőknek több joguk lett volna. Nem szavazhattak, nem indíthattak pereket, és tulajdonuk sem lehetett, ám a korszakban elindult egy kis változás, és egyre több hölgy vállalt munkát. Ennek ellenére a társadalom úgy vélte, az asszonyoknak otthon van a helyük, feladatuk pedig az, hogy kiszolgálják férjüket.

Az ideális viktoriánus nő házas, és gyermeket szül

A viktoriánus eszmék szerint a tökéletes nő házas volt, és gyermeket szült. A házasságot és az anyaságot a nők érzelmi beteljesülésének tekintették. Előbbi az érettséget, a tiszteletre méltóságot jelentette, a férjezett asszonyoktól pedig elvárták, hogy gyermeket hozzanak a világra. A szülés nem csupán reproduktív funkció volt, hanem szimbolikus jelentéssel is bírt. Az anyaszerep idealizálódott, „édes hivatásnak” tekintették, a gyermektelen, egyedülálló hölgyeket lenézték, lesajnálták. Az anyák ebben a korban már jobban kötődtek gyerekeikhez, több időt töltöttek velük, mint a korábbi években: szoptatták őket, játszottak velük, és oktatták őket. A folyamatos gondozás révén a kötődés is erősebbé vált.

Tökéletes háziasszony és konyhatündér

Számos könyv tanította a viktoriánus nőknek azt, hogyan is legyenek igazán jó háziasszonyok, háztartásvezetők. Mrs. Beeton's Book of Household Management című írása például 1861-ben jelent meg, és ötven éven keresztül bestseller maradt. Tanácsokat adott a hölgyeknek arra vonatkozóan, hogyan is lehetnek tökéletes háziasszonyok, vagy hogy hogyan alakíthatják a férfi számára megfelelővé az otthonukat. A lakásnak ugyanis egy olyan menedéknek kellett lennie, ahová szívesen ment haza a férj. A háztartás fenntartása egyébként a 19. században sok fizikai munkát igényelt, de mindent az asszonyok végeztek: vizet cipeltek és forraltak, ruhát mostak, padlót súroltak, főztek, sőt alsóneműt és ágyneműt varrtak.

A cikk az ajánló után folytatódik

A feleségek dolga volt persze az is, hogy mindennap finom, meleg étellel és megterített asztallal várják haza uraikat. Ha anyagi helyzetük engedte, cselédeket vettek fel ezen feladatok elvégzésére, de a legtöbben ezt nem tehették meg. Aki mégis, annak a betanításuk és a koordinálásuk mellett maradt egy kis ideje hímezni, zongorázni vagy társaságba járni.

Engedelmes feleség, aki passzív az ágyban

A házasság után a nők gyakorlatilag férjük tulajdonait lettek, a pár egy személlyé olvadt össze. Az asszonyt a férfi képviselte, ő kezelte a vagyont, és felesége teste felett is ő uralkodott. A friggyel a nők teste uruké lett, így akkor kellett odaadnia magát párjának, amikor csak a férj akarta. A viktoriánus felfogás szerint az ideális nő aszexuális, szenvedélytelen és kötelességtudó volt - az ágyban is. Passzivitást vártak el tőlük, valamint azt, hogy megengedjék a férfiaknak, hogy kiéljék rajtuk vágyaikat.

A nők számára a szex nem a gyönyörről vagy a vágyról szólt, hanem férjük kielégítéséről. A viktoriánus korban egyébként magát az együttlétet is szigorúan szabályozták: a misszionáriuspózt tartották elfogadhatónak, és heti kettőnél többször nem javasolták a szeretkezést. A szexuális erőszak és a verbális zaklatás sem volt ritka a házasságokban, de mivel a válást tabunak tekintették, nem igazán volt lehetőségük kilépni egy mérgező, bántalmazó kapcsolatból.

Nem csupán a szex terén kellett azonban kiszolgálniuk férjeiket, hanem egész életükben ez volt a feladatuk. Mindent úgy kellett csinálniuk, hogy az a férfinak megfeleljen. A ház urát tiszta lakás és meleg étel kellett, hogy várja, a feleség pedig ideális esetben szerény, visszafogott, finom és érzékeny asszony volt, aki figyelt ura minden rezdülésére.

A 19. század végére egyre több nő vállalt munkát, és a feminista mozgalmak is egyre erősebbé váltak, így egy lassú átalakulás kezdődött a társadalomban, aminek köszönhetően a nők szerepe is változásnak indult.

Ilyen volt a szex a viktoriánus korban

A szexualitást korábban szigorú szabályok és furcsa hiedelmek övezték. Így volt ez a 19. században, a viktoriánus korban is, ahol a könyvek, az orvosok, a vallási vezetők és a nagy tudásúnak vélt emberek még azt is megmondták a pároknak, hogy milyen pózban, mikor szeretkezhetnek.

Ezt is szeretjük