Nem kívánom már! Most mi legyen? A Femina újságíróinak őszinte véleménye

Zabolai Margó - rovatvezető

Bár itt a szerkesztőségben szinte állandó viccek tárgyát képezi a fiatal korom, évek óta tartó kapcsolatban élek. Persze, a baráti körömben nem ez az általános, 23 évesen kevesen találják meg azt a társat, akivel hosszú távon is el tudják képzelni az életüket, és a legtöbben talán még nem is keresik - ez az életszakasz nem erről szól. Az első néhány hónap után, amikor fakulni kezd az újdonság varázsa, sokan továbblépnek, ami érthető is, hiszen az az izgalom, amit egy új kapcsolat, egy másik ember felfedezése, az első randevú vagy az első csók hozhat, tényleg képes az egekbe röpíteni.

A baj szerintem akkor van, ha valaki rögeszmésen próbálja üldözni ezt az érzést. Míg egy új kapcsolatban mindenki a legjobb arcát mutatja, mindig frissen mosott a haja és parfümtől illatozik, ha valakivel évek óta együtt élek, a gyengeségeivel is szembesülök, és már nem földre ereszkedett Adonisznak, hanem hús-vér embernek látom. Persze, amikor éppen betegen, csapzott hajjal és láztól izzadva fekszem az ágyban, az ízlésesen elrendezett használt papír zsebkendők jótékony takarásában, valószínűleg én sem vagyok éppen egy Marilyn Monroe. A rózsaszín köd idővel felszáll, szerintem mégis butaság azt mondani, hogy "a szenvedély szerelemmé szelídül", mert ez úgy hangzik, mintha valami kevésbé értékes dologgá alakulna. Holott a kölcsönös megbecsülésen, a tiszteleten és türelmen alapuló párkapcsolat éppen olyan értékes, ha nem értékesebb, mint az izzó, lángoló hormontangó.

Nem kell kompromisszumokat kötni: elég, ha nem engedjük, hogy a fogyasztói társadalom fals üzenete beleszóljon a magánéletünkbe, és felrúgjunk egy egyébként kielégítő, értékes kapcsolatot valami olyasmi miatt, aminek nem is éreztük a hiányát. Ha valaki mégis azt érzi, hogy a vágy nemcsak csillapult, hanem teljesen kihunytak az érzelmek, hogy a kapcsolat, amiben él, több energiát emészt fel, mint amennyit ad, akkor pedig igenis lépni kell: a boldogságot mindenki megérdemli.

Árbócz Lilla - rovatvezető

Ha arról van szó, mi az igazi szerelem, mindig Déry Tibor azonos című novellája jut eszembe, és az, amit abban jelentett. A hangsúlyok napjainkra talán kicsit eltolódtak, és a szerelmet a társadalom vagy épp a média hatására sokan kizárólag a szenvedéllyel, a fizikai vággyal és a testiséggel azonosítják. Ha pedig egy pár valamely tagja ezt nem érzi, és nem kívánja úgy a másikat, mint a kapcsolat legszebb szakaszaiban, kétségbeesik, és hajlamos úgy érezni, mindennek vége, alapjaiban ingott meg az egész.

Persze a szexualitás lényeges része egy kapcsolatnak, de nem kizárólagos alapja, melyre az egész épül. Ha a szoros lelki kötelék adott, őszinteséggel és a megfelelő kommunikációval ezt is meg lehet oldani, szerintem legalábbis a vágy hiánya nem a testből, sokkal inkább a lélekből indul ki. A háttérben sok minden állhat, az együtt töltött idő hiányától a mindennapok problémáiig. Ilyenkor nem árt újragondolni a fontossági sorrendet, mert, ha az ember előbbiek miatt eltávolodik a párjától, a szex, ha van is, csak szex marad, és nem csoda, ha idővel monotonná válik. Fontos erősíteni a másik önbizalmát, férfi, illetve női mivoltát is, de ha kiderül, hogy a szándék sincs meg, a kapcsolatból pedig a vágy mellett az erő is végleg kihunyt, hiába trükkök és praktikák, ott nem csupán a szexszel van probléma.

Bajtai András - újságíró, szerkesztő

Egy párkapcsolatban előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor a lila köd felszáll és a vágyak tombolása lecsillapodik. Két ember ugyanis idővel megszokja egymást, ezzel együtt pedig a testiség újdonságának varázsa is erejét veszti, ez azonban véleményem szerint korántsem a hanyatlás jele. Ha férfiként ezzel a helyzettel szembesülök, fontosnak tartom, hogy véletlenül se essem kétségbe, és ne egy ellenem elkövetett merényletnek fogjam fel, ha esetleg a barátnőm már nem úgy vagy nem annyira kíván, mint kapcsolatunk elején.

Meg kell őriznünk higgadtságunkat és nyugalmunkat, hiszen ha két ember tényleg szereti egymást és összetart, akkor közös erővel a nemi élet útjába gördülő akadályokat is le lehet győzni. Ez természetesen különösen nagy odafigyelést kíván mindkét fél részéről, de ha őszintén beszélünk partnerünkkel, akkor könnyedén megtalálhatjuk a kihűlőfélben lévő vágyak felkorbácsolásának lehetséges módjait. Aggodalomra pedig semmi ok, sokféle lehetőség közül lehet választani, ám kellő nyitottságra és fantáziára mindenképpen szükség lesz, ezek nélkül sokkal nehezebb megoldást találni. A lényeg a bátor kommunikáció, hogy merjük önmagunkat felvállalni, ha ugyanis egy pár tényleg kitart egymás mellett, akkor együttes erővel lényegében minden nehézségen túl lehet jutni idővel.

• szex
• párkapcsolati probléma
• női vágy
• Lélek&Test