A gyerekkori fotó nemcsak nosztalgiát sugall, hanem sorsközösséget igyekszik teremteni a többi exgyerekkel, és ártatlanságot sugall. Gyakran élnek vele a szociopaták is.
Dia
A művészi portfólió exhibicionizmust tükröz, némi narcisztikus hajlamról árulkodik.
Dia
A furcsa szögből készült fotók, és amelyekből kimaradnak az arc részletei, rejtélyességet sugallnak, de önbizalomhiányt is. Azt, hogy nem mered vállalni magad.
Dia
A partifotók némi konformizmust sugallnak, azt, hogy fő célod, hogy beolvadj a közösségbe.
Dia
A popkulturális ikonok és rajzfilmfigurák azt sugallják, hogy a média alakítja a személyiségedet, ebben a vonatkoztatási rendszerben képzeled el magad.
Dia
Aki a gyerekét teszi saját képe helyére, megmutatja a világnak, akire büszke, de a fotó birtoklási vágyat is tükröz: tessék, ő az enyém.
Dia
A hagyományos portrékép objektív, komoly képet sugall, ám esetenként kissé merev személyiségről árulkodik.
Dia
Ha a háziállatodat teszed előtérbe, talán az életedben is ő a főnök. Mindez gondoskodó hajlamról, melegségről, de az önmagaddal kapcsolatos bizonytalanságról is árulkodik.
Dia
Aki az esküvői fotójával virít, nemcsak a boldog kapcsolatot demonstrálja, hanem azt is, hogy teljes jogú tagja akar lenni a felnőtt társadalomnak. Annak ellenére, hogy nem önálló személyiségként tekint magára.