Milyen bugyira bukik a pasi?

A férfi bugyihoz való viszonya igen különös, mondhatni, bizarr. Skizofrén. A férfi a bugyit kedveli, majdhogynem komaviszonyban vannak, mely azonban - a bugyibiológia okán - a legritkább esetben alapul a szeszen.

Inkább kölcsönös bizalomra épülő, afféle összekacsintós, de jó, hogy itt vagy, ellenben jobb lenne épp, ha másutt lennél barátság. Milyen bugyikra bukik a pasi? Hihetetlen, de a kérdés nem is ez, mert valójában mindegyikre.

Az a talány, hogy hova kívánja a pasi a bugyit, mert jelesül a sarokba, be. Szemlélőnek. A bugyi csak csomagolás. Karácsonykor is csak a gusztust hozza meg a csiricsár, a díszpapír, azt letépni jó, majd meglesni, hogy alatta mi van.

Női alsóneműk rejtekében manapság persze nem gyakori a nagyi kötötte, jó szőrös pamutpulóver. Néha azért előfordul.

Cseppnyi bugyológia

Különös, de igaz: ugyan már a 15. században próbálkoztak eszes és pajzán szabómesterek holmi bugyogók megalkotásával, ilyesmit viselni akkoriban illetlen dolognak számított. A közmegegyezés szerint bárminemű alsóruhát csak a beteges vén dámák, illetve a kokottok viselhettek - aki asszony az erkölcseire vigyázott, semmiféle posztót nem tűrt meg a legszentebb szentség fölött.

Mindezek alapján kimondhatjuk tehát: takarásban lakik az ördög. Meg a biedermeierben: a bugyológia tudománya erre a korszakra datálja azon jófajta, buggyos fehérneműk megszületését, melyeket elsőképp a kislányok viseltek egyébként - ebben semmi huncutság nincs, a bakfis leányokra, nem holmi loknis, számító nősténydémonokra gondolunk itt.

A csipkébe fáradt tudorok a női popsivédők abszolút elterjedését a krinolin, miszerint drótvázas szoknyák divathóbortjában látják. Ezek ugyanis, ha a hölgy előre talált hajolni, könnyen takaratlanul felejthették a rejtett vidékeket. Kellett valami, ami elfed: ez lett a ruhadarab, melynek neve kimondhatatlan. A bugyi.

A pamut elterjedésén túl a szoknyák rövidülése, illetve később a szexuális forradalom kéjes bummja vezetett a mai értelemben vett alsóneműk megszületéséig: anyagában ekkor már kevésbé macerás, sikeresen takarja az egyre kurtább posztó alatt a pikáns részeket, illetve, és ez a legfontosabb vívmány mind közül, férfiszemet etet, ha éppen arra van szükség. Esetenként nem is sovány húsokkal.

A francia kapcsolat

Kedvenc. Ha az elején holmi cimboraságról értekeztünk, akkor erre a francia bugyi csak ráerősíteni tud. Mert oldalba bök, amikor nem ügyel a leány, és azt mondja: nyugizzál, megoldjuk okosban. És gyúr. Kicsit összeránt, épp ezért díszére lehet a kissé megereszkedett, esetleg kevésbé formás, úgynevezett már rég nem tejszagú fenéknek is.

Az okos szabászok holmi formafetisiszta plasztikai sebészek álmatlan, de csillagos éjszakáiból szőttek anyagot, és ebből lett a kelme. Ilyen. Könnyedén feldobható, egyszerű viselet: szeretjük továbbá, mert a kicsi csiricsáréja ellenére hétköznapiságot áraszt. Mosószappan-szagot. Az egyszerű kislányt, akit mindannyian akarunk, ámen.

A tanga

Közmegegyezés szerint a férfi kedvence, szíve csücskében lakik. Mi magunk nem cáfolnánk, de nem is erősítenénk meg a tételt: egyrészt a bevezetőben felvázolt hapsifilozófia, másrészt pedig az értetlenség okán. El sem tudjuk képzelni ugyanis, miféle viselet a tanga. Igazából a legtöbb férfi azon retteg, nehogy hosszában, fenékből vágja ketté az asszonyt, mikor az, amúgy keményen, vágytól puffanva az ágyra odateremtődik.

Különös az értetlenség már csak azért is, mert a tanga eredendően férfiviselet. Bizony: az első darabok legkevésbé sem fehérszemélyek fenékgerezdjei közé másztak be a csúnyát tartani.

A pontos történelmi áttekintést, mely lényegében arra kísérelne masnit kötni, hogy eme alig leheletnyi kompozíció miféle társadalmi kacskaringók, illetve erkölcsi zsákutcák után landolt az időszámításunk előtti évezredek pusztabéli pasijainak szemérméről az első sztriptíztáncosnők szemérmetlenségére alig valamit takarni, ehelyütt nem vezetnénk végig.

Annyit mondanánk csupán: a tanga valóban finom és érzéki kelme. Tudni kell viselni, illetve nyilván kell hozzá alkat. Ellenben hazugság, hogy az apró, kézbe simuló popsin mutat valahogy. Mi nagy, kerekfenék-rajongó egyszeriek szeretjük látni a körtén, az almán és mind az egyéb gyümölcsökön is. A kivin. A papayán. A tanga, az kell. A sarokba, elhajítva, hadd irigykedjen.

Az egyszerű

Fentebb kiforrtuk már rajongásunk habját az egyszerű leányok felé: hadd szóljon most utószóként nekik a szerenád. Már, hogy a bugyijuknak, ami ugyan szimpla fehér vagy fekete, sima szabás, minimál csipkével, de mit csináljunk, ha kívánatos. Elméletünk szerint annak a záloga, illetve elsőrendű jele, hogy szeretve vagyunk. Hogy meg vagyunk fogva. Hogy a mifelénk intézett trükköknek ugyan időről időre megvan a helyük, de az összebújást már nem kell mindenképp habokkal felcifrázni, mert csak úgy magában is díszessé teszi a szimpla hétköznapot.

Hasonszőr érzés rajongva szeretni valami egyszerű ételt, teszem azt a paprikás krumplit, mely köztudottan aranyút a férfi szíve portájához. Kellemes, mint százszorszépet tudni a lakásban.

Semmi baj nincs a megszokott formákkal, az ismerős ízekkel. A dolgok jelenlegi állásával pont annyira megyünk szembe, hogy kimondjuk: az állandóság a perctelenség ellenére tele van csuda vidám dolgokkal.

• szex
• csábítás
• adamik zsolt
• bugyi
• szexi fehérnemű
• kendőzetlenül
• testiség
• Lélek&Test