Menjek vagy maradjak?

Néha a legnehezebb döntés annak a küszöbnek az átlépése, mely határvonalat húz a saját életed és a családtagjaid sorsa között. A szeretet olyan erős kötelék, mely könnyen rablánccá válhat, ha elvakult aggodalom vezérli. Mindenki, aki szeret, egyben félt is, de attól, hogy átvállalod másnak a fájdalmát, még nem nyújtasz megoldást az ő problémáira.

A segítség célja ugyanis nem az, hogy te félúton elvessz benne valahol, és ne találd a kiutat. A gondoskodásod akkor is célt ér, ha közben megmaradsz a saját utadon, és megéled az életed.

Kedves Ágnes!

Fiatal, 25 éves nő vagyok, már két éve párkapcsolatban, bár még otthon élek édesanyámmal. A barátomat egyre jobban foglalkoztatja az összeköltözés gondolata, de én valahogy irtózok ettől a lehetőségtől.
Az a helyzet, hogy anyukámat megcsalta és verte az apám, ezért sokáig csak mi maradtunk egymásnak. Van egy 26 éves nővérem, aki egyedül neveli a két éves kislányát, ezért ő is hazaköltözött hozzánk.

Illetve, leginkább édesanyám foglalkozik a gyerekével, mert a testvérem még életében nem dolgozott, ráadásul úgy viselkedik, mintha anyu lenne a házi szolgája.

Folyton csak üvöltözik vele, és kihasználja. Így szerintem még a gondolata se merülhetne fel bennem, hogy magára hagyjam anyukámat, akit anyagilag is támogatni kell, meg sokszor úgy látom, hogy összeroppanna, ha nem lennék otthon. Főleg, hogy ott vannak még az ő szülei, vagyis az én nagyszüleim, akik intenzív ápolást igényelnek mindennap. Ezért is nem megy számomra az elköltözés, pláne annak tudatában, hogy egy másik városba mennék. Elég nehéz, mert fontosnak érzem, hogy mellette legyek, de szeretném már élni a saját életemet is. Szerinted magamat terrorizálom? Hagyjak mindent magam mögött? Tudom, hogy ezt így nehéz megválaszolni, de mégis sokat segítene valami útmutatás vagy meglátás.

A válaszodat előre is köszönöm:
Mazsi

Kedves Mazsi!

Igen, pontosan úgy kellene tenned, ahogy a végén egy kérdés formájában, kicsit eldugva a sorok között megfogalmaztad. Magad mögött kellene hagynod azt, ami nem rád tartozik.

Nem élheted édesanyád életét. Nem vállalhatsz át a sorsából olyat, aminek a cipelésére nem vagy jogosult.

Kicsit keményebben megfogalmazhatnám úgy is: ha feláldozod magad, a boldogságodat, azzal neki még nem lesz jobb.

A családállítás azt ismerte fel, hogy néha tévesen fejtjük meg, mit kíván tőlünk a családhoz tartozást biztosító csoport-lelkiismeret, amit hűséggel és áldozatkészséggel fejezünk ki.

Nem arra biztatlak, hogy szó nélkül hagyd ott az édesanyádat. Igenis segíts neki, amiben csak tudsz, anyagilag is, illetve esetleg úgy is, hogy egy-egy hétvégére kimenőt adsz neki, és átvállalod a nagyszüleid gondozását. De költözz el a másik városba, ha a saját sorsod oda hív. Nem hiszem, hogy összeroppan, ha tudja, számíthat rád, amikor valóban szüksége van segítségre.

Gondold csak végig, mondjuk, neked is lesz egyszer egy lányod, vajon te mit várnál el tőle hasonló esetben? Hm?

Ami a nővéred helyzetét illeti: másolja apátok viselkedését, ezért - az apja nevében - bánik így édesanyátokkal. Ez viszont a nővéred története, amibe megint nincs beleszólásod.

Néha nem könnyű a magunk útját járni, mégis ez az egyetlen lehetőségünk. Nem akkor teszel tehát jót a családtagjaiddal, ha rossz minták ismétlésével vagy szolidáris velük. Ennek egyébként akkor is tudatában kell lenned, ha mégis maradsz.
Sok erőt kívánok a döntéshez és kivitelezéséhez!

Üdvözlettel: Féderer Ágnes

• anya
• család
• családállítás
• hét kérdése
• féderer ágnes
• Lélek&Test