Megvan a tudományos magyarázata, miért lépünk félre: a gének is felelősek

Minden párkapcsolat egyedi, és sokban különbözik a többitől. Egyvalamiben azonban egyetértenek a párok. Az együtt járás, együtt élés vagy házasság sötét oldala a megcsalás.

Függetlenül attól, hogy a férfi vagy a nő a hűtlen fél, felmerül a kérdés: ha ennyire fáj mindenkinek, és nagyon sok ember félrelépő és megcsalt fél egyben, miért csinálják mégis olyan sokan?

Evolúciós okokat firtattak a tudósok

A számtalan kézenfekvő, evidens vagy éppen sztereotip magyarázat mellett több tudományos terület munkatársai, többek között az evolúciós biológia kutatói próbáltak magyarázatot találni arra, hogy az emberek milyen motivációval vagy fiziológiai késztetéssel lépnek félre. Dr. David Barash és Dr. Helen Fisher antropológiai szempontból közelítették meg a kérdést. Azt boncolgatták, hogy milyen összefüggés van a szex, a szeretet és a kapcsolat érzelmi stabilitása között. Már a kérdéssoros tesztek elején meglepetésben volt részük: bár az amerikai házasok 90%-a erkölcsileg elítéli a megcsalást, 30%-uk megtette a kapcsolatában.

Nemcsak a morális kód hiánya idézheti elő

A kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy bizonyos emberek genetikailag hajlamosak megcsalni partnerüket. Azt is megállapították, hogy negyvenéves kor alatt a nők ugyanolyan arányban lépnek félre, mint a férfiak. Dr. Barash szerint a legkézenfekvőbb magyarázat erre az az elmélet, hogy a humán faj eredendően nem a monogámiára szocializálódott. Az evolúció során a főemlősöknél alakult ki az úgynevezett szociális monogámia. Ez azt jelenti, hogy a partnerek párkapcsolatban élnek, de elsősorban az utód és annak nevelése miatt. Ez azonban korántsem jelent érzelmi monogámiát, vagyis evolúciós szempontból nem indokolható az életre szóló elköteleződés.

Ha valaki félrelép, nem tudja kikerülni azt, hogy hazudjon, de legalábbis elhallgasson dolgokat a párja elől. Ezek lehetnek az intő jelek egy megcsalásnál. 

A megcsalás genetikailag kódolt viselkedés?

A második elmélet szerint a legtöbb ember génállományában kimutatható az úgynevezett kalandvágyó gén, a DRD4. Ez a gén összefügg a dopaminszinttel, és az élet minden területén - így a párkapcsolatban is - felelős a felfedezés öröméért, az izgalom és az újdonság érzéséért, nem utolsósorban pedig a rendhagyó szexuális élvezetért. A markáns DRD4 génnel rendelkező férfiaknak és nőknek nagyobb stimulációra van szükségük az örömérzetért felelős dopamin felszabadítására, így kalandoznak és félrelépnek a megszokott párkapcsolatuk mellett is.

A hűtlenségért az agyi szisztéma is felelős

Dr. Helen Fisher szerint az érzelmi működés szempontjából három különböző agyrendszer létezik, mely vezérli a párkapcsolatokat. Ez a szexuális hajtóerő, a romantikus szerelem érzése és a mélyen gyökerező, ragaszkodó szeretet. Ez a három emocionális szisztéma nem mindig hajlandó együttműködni. Vagyis, amikor a három agyi rendszer közül kettő vagy akár mind a három más-más emberre fókuszál, akkor körvonalazódik a megcsalás igénye. Lehet, hogy valaki mély és szeretetteljes kapcsolatban él a párjával, ha azonban a szexuális vonzalmának vagy a romantikus igényeinek más a tárgya, akkor nála keres majd kielégülést.

Természetesen ezek a tudományos eredmények nem magyarázzák és teszik elfogadhatóvá a megcsalást akkor, ha a felek hűséget fogadtak egymásnak. Csupán 

• párkapcsolat
• megcsalás
• félrelépés
• házasság
• genetika
• Lélek&Test