A 4 legkiábrándítóbb lekoptatós duma

A női lélek érzékeny hangszer – behangolni, játszani rajta nehéz. Letenni azonban még nehezebb. A nő pihe-puha, csupa kecs – vegyen el Ön is nőt! – ahhoz általában pofon kell, hirig, megcsalás. A férfiúi, szakítós önfejűség mellett ott toporog a bánatbuszon a női, bugyuta megmondás, a magyarázat, az értelme, a ráció abban, hogy mi mostantól külön utakon járunk. Takarjuk el a szemünket, csak úgy árad és árad a fény.

A kapcsolatunk nem vezet sehová

A szem alatt szarkaláb kapirgál, az arc a tenyérbe temetve, halk sóhaj szakad. Az ember a díszletezőmunkást várja, de az nem jön. A mondat előtt gyakran szerepel az „Azt hiszem” kifejezés, utána általában nagy a csend. Legtöbbször nem a döbbenettől hallgat el a pali, csak nemigen érti, hogy ez így most hogy, meg minek.

Mire rákérdezne, hogy „Anyuka, mégis, mi a mi szerelmünk, virágba borult autópálya, metróvonal, végállomása Újpest-központ?”, a leány már sír. Miközben kuffert pakol, a férfi sört szisszent, és átértékel. Csipszes-zacskót lök le a lábával az asztalról. Konzolt kapcsol. Fifázik. Vállat von, no.

Nem érzem már azt, amit régen

A női szívtájékon megbúvó, kidőlt-bedőlt és afféle régvolt zöldszínű kertkapuval körbevett, zsályaszagú, méhzümmtől ártatlan kertecskében a virágokat fojtogató folyondár trágyája. A lányka mantrázza, kopottra nyüvi, lukasra mondogatja magában. Aztán a végén csak elhagyja a száját, és ezt nevezzük a „Gyenge asszony utolsó szavának”.

Speciel gyávaság. Feltételezi, hogy a kandúr hirtelenjében, hülyén, mit sem sejtve kapja az inputot. Leánykérés előtt, netalántán. Fütyi, hogy nem tűnt föl neki a párja boldogtalansága – bűne ennyi nagyjából. Néma gyereknek anyja sem: a lány, na, az egy tök. Saját boldogságának árokásója. Nyilván bevarrták a száját, és csak most sikerült elcsenni egy kisollót a varródobozból.

Túl jó vagy nekem – te jobbat érdemelsz

A marhaságfaktor mutatója kileng, csipog a mikró, kész a butaleves. Nem hinnénk, de valóban: nő szájából esett már ki ehhez hasonló, élelmesnek nemigen, csupán kellemetlenül esztelennek ható mondat.

Érzelmileg büdös. Rossz már csak hallani is. Nyilván azt a fazont is jól meg kellene mogyorózni, aki egy leányt odáig hajt, hogy az aztán ekképpen mondjon nemet a további együttműködésekre. Node kérem, hölgyeim, azért mindennek megvan a maga határa. Le lehet menni csigába, csak akkor ne tessenek panaszkodni a nyálkás hasra, meg a beszűkült élettérre.

Az a hölgy, aki annak idején így intett búcsút a bizonyos hülyegyereknek, most egy egyszobás garzonban él, a macskájával. Harminc éves, jegyszedő, néha csak úgy, minden előzmény nélkül elsírja magát.

Elmegyek apácának

Illetve - „Voltam egy ilyen házibuliban, és hát kiderült, hogy a lányokat szeretem.” Nem, ez túl vicces. Ilyen állat pedig nincs. Térdcsapkod, nyüszít, nyüszít, nevet, nevet.

„Nem teszel boldoggá, hiányzik a kapcsolatunkból valami.” Igen, anyuka? Neked meg boglya van a hajad helyén, abban pedig egerek cincognak. Értsed meg, ebben ketten vagyunk benne. „Én nem teszlek boldoggá? Mi vagyok én, kiskutya? Szurikáta-bébi az állatkertben? Máktea?” Ne vicceljünk, kérem.

• szex
• megcsalás
• adamik zsolt
• szakítás
• mondatok a nőtől
• pasiszemszög
• Lélek&Test