A negyvenes nő élete babával és egyetemista gyerekkel is kerek - Hol kellene tartanod az életben nőként?

Az egyik életet a másikkal összehasonlítani nem lehet, mindenkinek mást dobott a gép.

Hol kéne tartanod az életedben nőként?
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Sokszor éreztem már felnőttkoromban, hogy valami baj velem. Először akkor, amikor apu mintegy mellékesen megjegyezte egy beszélgetés közben, hogy még nem vagyok 22 éves, és ez már a második munkahelyem. Nem értettem, mi ezzel a probléma. Számomra teljesen logikus lépés volt, ha felajánlanak egy olyan melót, amivel pontosan háromszor annyit keresek, mint addig, és az egyéb feltételek is kedvezőek, akkor váltok.

Aztán később, amikor egy állásinterjún megkérdezték tőlem, hogy van az, hogy már négy éve férjnél vagyok, és még nincs gyerekünk? Sosem gondoltam, hogy egyenesen következne a megkötött házasságból másfél-két éven belül rögtön gyerek, persze nem kérdeztem vissza, hanem befogtam a számat, és mosolyogtam, mert az az állás nagyon kellett volna.

A következő években is úgy éreztem, valami nem stimmel. Mintha két különböző kórust hallanék ugyanolyan hangerővel más dalt énekelni. És voltam én, aki e kettő között igyekezett nem megsüketülni, ha már dudorászni egyik nótát se volt kedvem. Most sincs.

Úgyhogy biztos megint velem van a baj.

Az egyik kórus statisztikákat dalol. A házasodók és a nők átlagos életkora az első gyermek születésekor igen magas trallala, Európában átlagosan 27 évesen hagyják el a szülői házat sallala.

A másik azt dalolja, hogy a negyvenes anyuka újradefiniálta magát, miután kiröpültek a gyerekei, meg azt is, hogy sej de egy másik negyvenhat évesen kezdett új karrierbe, és vitte sikerre saját vállalkozását válása után, három gyerekkel, egy harmadik meg rózsám, sejehaj, negyvenöt évesen kezdte a sportpályafutását, mikor rájött, hogy a gyerekeinek már nincs rá szüksége, és új hobbit, kihívást keresett magának.  

Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen

Én meg támolygok, és nem értem, meg el is veszek az egymással tökéletesen ellentétes állítások között. Van ez az általános nézet, hogy egy negyvenes anyuka. Ha anyuka, akkor gyerekei vannak, nem egy, több. Ha negyvenes, és gyerekei vannak, akkor azok már kirepültek, azaz minimum egyetemisták, még inkább felnőttek.

Ez szöges ellentétben áll a statisztikákkal, abban az esetben ugyanis, ha egy nőnek az első gyereke a harmincadik életéve után születik meg, mondjuk 34 évesen, akkor mint negyvenes anyuka, éppen felső tagozatos általános iskolás vagy középiskolás gyereket terelget jelenleg. Na de tudjuk, hogy kis hazugság, nagy hazugság, statisztika, szóval vegyünk engem mint példát, és akkor talán világosabb, miről beszélek.

Tavaly nyáron volt a harmincéves általános iskolai osztálytalálkozóm. Nagy öröm volt látni a többieket, jó osztályunk volt, és szerettük egymást. Jó volt újra együtt lenni. Természetesen senki nem változott, senkin egy ránc, egy pluszkiló, egy ősz hajszál se, ezt, gondolom, nem is kell mondanom.

És a nyolcadik cé osztály, 45-46 évesen, az ami kicsiben, úgy nagyban elv alapján tökéletesen leképezte a társadalmunkat: van olyan osztálytársam, akinek a lánya már elköltözött otthonról, külön él, van, akinek a gyereke most készül érettségizni, és vagyunk jópáran, akik kisiskolás gyerekeket terelgetünk. És van olyan, akinek tavaly született az első házasságából az első gyereke.

Van köztünk olyan, aki a középiskola elvégzése óta ugyanazon a helyen dolgozik, van, akinek töretlenül, nyílegyenesen ívelő karrierje van, és vagyunk jópáran, akik váltottunk néhányszor, hol fent, hol lent, hol jobb meló, hol szarabb. Egy másik osztálytársnak a jól menő vállalkozása borult bele a gödörbe, és kellett újrakezdenie a nulláról, pontosabban a mínusz négyről.

Van, aki kénytelen, és van, aki képtelen

Én magam negyvenhat évesen voltam már kasszásnő a MÉH-telepen, eladó, munkanélküli és akasztott ember is, a kislányunk nyolcéves, és pont kilenc évvel ezelőtt kezdtem a nulláról, a szó szoros értelmében vett két bőrönddel.

Mégis kinek higgyek, amikor megpróbálják elmondani, hol kéne tartanom az életben? Akik szerint nekem most már ott kéne tartanom, hogy a nagykorú gyerekem esküvőjére készüljek, és középkorú nőként már az életközepi válságomon terápiázzak szerda délutánonként, vagy annak, aki szerint én statisztikai átlagként a másodikos kislányommal az európai átlagot képviselem?

Hol kéne tartanom az életben?

Ha azt veszem, alakulhatott volna úgy a sorsom, hogy a középiskola után férjhez megyek, öt éven belül szülök két gyereket, és akkor nagyjából még négymillió forint hitel lenne az új építésű kecón, amit most már fel is kéne újítani. Lehetne két középkategóriás autó a családban - az enyém kicsit szarabb és idősebb, mert a nők állandóan lepadkáznak, mivel nem tudnak parkolni sem -, a férjemmel épp a napokban üresedne ki a házasságunk, és gondolkodnék el azon, hogy újradefiniálom magam, most kezdenék el maratont futni meg a belső istennőt felébresztő női ezoterikus csoportokba járni, mert a Józsi és a gyerekek mellett elfelejtettem, hogy nemcsak anya vagyok és feleség, de dévaj asszonyállat is.

Lehetnék elégedett középkorú nő, aki polgári jólétben él, köszönhetően, hogy jókor, jó helyen nyitott zöldségest vagy palackozott italok boltját. Heti egyszer masszázsra járnék, állandó időpontom lenne hétfő reggel a fodrászhoz, heti egyszer Öreg Tyúkok Egyesülete a csajokkal, és szemet hunynék a nyilvánvaló tény felett, hogy a férjem dugja a kollégája feleségét.

Lehetnék elvált, két gyerekkel albérletben, és hétvégenként takaríthatnék két cukrászdát, hogy a gyerekeknek mindenük meglegyen.

Lehetnék egyedülálló gyermektelen nő, aki a munkájának él, és köszöni, jól van.

Lehetnék egyedülálló, gyermektelen nő, aki arra vár, hogy a szeretője elváljon.

Lehetnék a bajai okmányirodában középvezető vagy ügyvéd. Híres író. Vadakat terelő juhász. Lehetnék rákos, lehetnék halott.

A legjobb, ha betartom a szabályokat, és ott tartok az életben, ahol már kéne.

Kell még három elefánt, az úgyis elfér

Régen azért ez is egyszerűbb volt.

Ha nő vagy, legyen érettségid, 18-19 évesen legyen komoly barátod, aki lehetőleg egy születésnapon el is jegyez. Menj férjhez, figyelj oda, hogy hat éven belül szülj két gyereket - a szocpol miatt, és hogy ne szakadjon meg a gyes. Építsetek vagy vegyetek családi házat, menj vissza dolgozni, tudjál húslevest főzni, hétvégén legyen rántott hús, vegyetek mielőbb nyugati autót, mert a férjed húgáéknak már van. Neveld fel a gyerekeidet, iskoláztasd őket, legyél ott a szülői értekezleteken - más is meg tudja oldani, anyuka -, a lányod ne kurválkodjon, a fiadnak legyen motorja, autója, ne nagyon ugrálj a munkahelyeden, vásárolj be, házasítsd ki a gyerekeket, legyél csinosabb az esküvőn, mint a nászasszony. Ne rázd a rongyot, hagyd a férjedre a nagyobb döntéseket, örülj, hogy te is kaptál egy női kisautót, váltsd ki anyósodnak-anyádnak a gyógyszereket, menj nyugdíjba, ne halj meg előbb, mint a férjed, hogy kiápold, vigyázz az unokákra, és ezzel legyél elégedett.

Mára színesebb lett mindez.

Ha nő vagy, legyél szép, vékony és népszerű. Legyen társaságod, lehetőleg gondolj arra is, hogy ez már egy kapcsolati tőke kezdete. Legyen célod, életterved. Legyél magabiztos, járj fehér nadrágban, ha menstruálsz. Valósítsd meg magadat és az álmaidat. Legyen pasid, ne menj hozzá, ráérsz még, utazz, kovácsold a szerencsédet, önkénteskedj, jógázz. Legyen diplomád, nyelvtudásod, külföldi gyakorlatod, az első munkahelyed előtt öt év szakmai tapasztalatod. Legyen önálló jövedelmed és külön vagyonod, erről papírod. Legyen karriered, ha férjhez mész, új építésű házatok valami jó környéken, személyi edződ, tökéletes alakod hat héttel a szülés után. Találd meg a számodra ideális frizurát, évente legalább négyszer utazz, tudj felmutatni minél több státuszszimbólumot - kocsi, milánói vásárlások, plasztikai beavatkozások letagadva - eddzél, főzzél be, tegyél el lekvárt, legyél gourmand, mosolyogj, emeld fel a fejed, legyél bátor, merj változtatni, hagyd ott a picsába, legyél erős, a negyven az új harminc, legyen stílusod, ne legyen lógó melled, megereszkedett bőröd, ráncod, na jó, az maradhat, az a boldogságtól és a nevetéstől van, ne legyen ősz hajszálad, ne látsszon rajtad a klimax, legyél bátor, fogadd el a pozíciót, de azért figyelj, hogy tökéletes anya maradj, definiáld újra magad, legyen hobbid, legyenek színes programjaid, olvass, legyél tájékozott, ha nem vagy okos, legalább vegyél fel egy fekete keretes szemüveget, ne hagyd el magad, legyél őrültnő, maradj fiatal, legyél tudatos, védd a környezetet, dobd ki a szemetest, egyél sok gyümölcsöt, igyál elég vizet, legyen ragyogóan fehér a mosolyod, és közben vigyázz, nehogy hallatsszon, ahogy csikorognak mindeközben a fogaid.

Az egyik életet összehasonlítani a másikkal nem lehet. Van, akinek csak megszületni volt nehéz, van, akinek véres küzdelem minden nap. Van, aki támogató családból jön, van, akinek egyedül kell összekaparni mindent. Van, akinek könnyen jön a siker, van, akinek talán soha. Van, aki egy életre megtalálja a párját, és van, aki negyedszerre sem.

Ha azt kórusban tudjuk zengeni, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki egyéniség, azt miért hisszük el, hogy az életút minden egyes embernél egyforma? Hogy mindenkinek ugyanazt dobta a gép? Hogy osztáskor mindenki ugyanannyi zsetont kapott, egyenlő feltételeket, azonos lehetőségeket, és csak rajta múlik, hogy mit hozott ki belőle?

Tartani valahol az életben a sekélyes felszínesség szintjén azt jelenti, hogy legyen felmutatható ingatlan és ingó vagyonod, amivel villoghatsz mások előtt. A külsőd is olyan legyen, amit lehet mutogatni. És mindezt pakold ki a közösségi oldalakra, hogy jól lássák mások. Közben csinálj úgy, mintha ez nem is igazán lenne fontos, és mintha mindez lazán menne, semmi erőfeszítés és erőlködés.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

Tartani valahol az életben a közfelfogás szerint azt jelenti, nézzük meg, mi lett belőled. Mit tettél le az asztalra eddig. Mit tudsz felmutatni. És akkor ezek szerint eldöntik rólad, mennyit is érsz. Helyenként úgy is bánnak veled.

Tartani valahol az életben szerintem azt jelenti, hogy életben vagy.

Sokszor még ezt is bizonygatni kell. Ahogy az állítólagos jó életet is. A többi nem más, mint megfelelés. Apunak, anyunak, a tanárnak, aki azt mondta, belőled nem lesz senki, az exednek, aki azt mondta, egy megkeseredett pengeszájú fapina vagy, és az is maradsz, a másik nőnek, másik anyának, hogy te is vagy olyan, vagy te különb vagy, mindazoknak, akikre irigykedsz, vagy akiket lenézel. És legfőképpen saját magadnak, mert ha valaki tudja, mid van, és annak mi az ára, az pontosan te magad vagy.

Tartani valahol az életben, azt jelenti, csinálod. Minden más pótcselekvés, ami nem csinálás, hanem látszat. Tartani valahol az életben azt jelenti, éled az életet. Minden más kamu. Tök mindegy, hány éves vagy, van-e gyereked, férjed, kutyád, macskád, futsz-e maratont, hájas-e a segged, hosszú-e a hajad, titkárnő vagy egy hatfős cégnél vagy felső vezető.

Ott kell tartanod az életben, hogy reggel felkelsz, és csinálod. Még csak nem is kell kihoznod magadból a maximumot. Nem kell jobbra vagy balra nézni, hogy mások hogyan csinálják, miben és kivel. Csak csináld. Hidd el, ez több mint elég.

Túl a negyvenen

Vannak már halottaink, csalódtunk már barátban-szövetségesben, fúrtak ki munkahelyről, döftek hátba, és vettek minket hülyére. Packáztak már velünk hivatalok, fogadtuk már meg, hogy soha többet nem veszünk rövid lejáratú kölcsönre semmit, túl vagyunk legalább két életmódváltáson, és legalább egyszer vettünk már narancsbőr elleni krémet, ami a kukában kötött ki. De mi az, ami tényleg nem számít már?

Az életünk múlik, nem a napok – Mi nem számít már negyven felett?

Vannak már halottaink, csalódtunk és vettek minket hülyére. De mi az, ami tényleg nem számít már?

Elolvasom

Fotók: Getty Images Hungary

Ezt is szeretjük