Hogyan beszélsz a pároddal? Így tehetik tönkre a szavaid a kapcsolatot

Te szépen kérted, hogy vigye le a szemetet - legalábbis először. Utána kicsit idegesebben, végül talán a fejéhez vágod, hogy sosem hajlandó erre az egyszerű műveletre. Ismerős a helyzet? A párkapcsolati viták egyik tipikus forgatókönyve, mely sosem végződik happy enddel.

A helyzet mégsem teljesen reménytelen. Ha azt akarod, hogy a párod változzon, illetve megtegyen valamit a kedvedért, neked is változnod kell - vagy legalábbis változtatnod a kommunikációdon.

Családi játszmák

Az emberi kapcsolatokra jellemző játszmák elemzése abból a pszichológiai megfigyelésből indul ki, hogy stresszhelyzetben vagy frusztráció hatására a legtöbb ember a szülő-gyerek interakciós mintába csúszik át, ami gyakran tévútra viszi a problémamegoldást.

A szülő-gyerek kapcsolat mintája viszont olyan elemi szinten kódolt kommunikációs forma, hogy az ember automatikusan ehhez nyúlik vissza. Ha a párod szülőt játszik, te jó eséllyel gyerekként viselkedsz, ha a párod lázadó kamaszként nyilvánul meg, te szigorú szülőbe mész át - ahelyett, hogy egyenrangú partnerekként kommunikálnátok. A szülő-gyerek mintának azonban általában patthelyzet a vége.

Talán te is mondogattad már a párodnak: hányszor kérjelek még? Előfordulhat, hogy reménytelenül próbálod őt irányítani, ő pedig jogosan hányhatja a szemedre, hogy nem vagy az anyja, és ne mondd meg neki, mit csináljon. Íme, néhány példa.

Ha a szülő kérdez

Az alábbi párbeszéd a szülői mintával indul:

- Hányszor kértelek már, hogy vidd le a szemetet, mielőtt eláraszt minket?
- Csak hatszor, de már leszállhatsz rólam.
- Nahát, ez egy igazán érett reakció.
- Nem látod, hogy mással foglalkozom?
- De látom, már megint videojátékozol.
- Vidd le te, ha annyira zavar.

Ugyanennek a helyzetnek a felnőtt-felnőtt változatában hatékony megoldás lenne, ha a szülő szerepét játszó vita helyett maga vinné ki a szemetet. Vannak olyan apróságok, melyeket nem érdemes felhánytorgatni, legalábbis mindkét fél jobban jár, ha nem fut vele felesleges köröket. Míg az ember a saját gyerekét megtaníthatja bizonyos elvárásokra és viselkedési szabályokra, ugyanezt a párján nem érdemes tesztelnie.

A gyerek válaszol

- Nem hiszem el, hogy 9000 forintot költöttél egy retikülre!
- Ez nem retikül!
- Akkor is 9000 forintba került.
- Ez egy laptoptáska.
- De 9000 forintért?
- És ha egy pár cipőt vettem volna ennyiért?

Példa a felnőtt-felnőtt változatra:

- Nem hiszem el, hogy 9000 forintot költöttél egy pénztárcára.
- De legalább egy életen át tart.
- Hát ez a minimum.

Ha a párod kezd szigorú szülőként viselkedni, és feljogosítva érzi magát, hogy szemrehányást tegyen, mert úgy érzi, hibát követtél el, ne vedd fel a lázadó kamasz szerepét. Minden egyes provokatív válasz újabb lehetőség a szülőnek, hogy visszavágjon. Ebben az esetben a konstruktív megoldás az, ha nem kezdesz vitatkozni, hanem igyekszel rövidre zárni a beszélgetést.

Persze, vannak olyan témák, melyekről igenis muszáj beszélni, mint a pénz vagy a munkamegosztás - ilyenkor figyeld magad, mikor fedezed fel, hogy szülőt vagy gyereket játszol. Ahhoz, hogy a megszokott útvonal változzon, gyakran elég, ha csak másképp válaszolsz, illetve más szavakat használsz, mint addig - így mindkettőtöket kizökkentheted a szerepéből, és átírhatod a forgatókönyvet.

• kommunikáció
• párkapcsolati probléma
• psziché
• Lélek&Test