"Ilyen őszinte ölelést rég kaptunk" - Fodrászok egy gyermekotthonban

Nikit egy forró nyári este érte olyan baleset, amiből azt hitte, hogy nem áll fel, szó szerint, sokáig ugyanis nagy esély volt arra, hogy nem fog tudni járni. Hihetetlen akaraterővel azonban lábra állt, majd elindult, és a tehetséges fodrászlány ma már dolgozik.

Egy ilyen próbatétel közben mindenki elgondolkodik, belső utazásra indul, átértékeli a prioritásokat. Szerencsére Niki mellett sokan ott voltak, akik segítettek a nehéz időkben.

Visszaadni valamit

- Mikor a balesetem után újra munkába álltam és visszakaptam a lehetőséget, hogy teljes életet éljek, munkálkodott bennem egyfajta "visszaadnám a világnak amit kaptam" érzés. Amikor még friss volt az élmény, sok mindenben gondolkodtam. Hogy megtanulok vakokkal futni, később kiderült, hogy egyelőre nem futhatok. Az is eszembe jutott, hogy esetleg egy hospice szervezetnél is besegíthetnék. Erről az anyukám beszélt le, aki egy kardiológiai osztályon dolgozik, és nap mint nap szembesül a halállal. Szerinte nem lett volna jó ötlet az én lelki beállítottságommal. Majd hagytam a dolgot, hogy alakuljon magától, mondván, ha elkel valahol a segítségem, úgyis szembe jön velem. - mesélte.

Niki nagyon tehetséges, így nem csak vág, fest, szárít és formáz, de képezi a következő fodrásznemzedéket is. Egyik tanulójáról kiderült, hogy a Bolyai Gyermekotthonban nevelkedett 5 éves korától 13 éves koráig.

- Így ugrott be, hogy biztosan jól jön egy gyermekotthonban pár ügyes kéz, és a gyerekek tutira imádnák az egészet. Ekkor ébredtem rá, hogy itt a lehetőség, tessék lehet menni segíteni. A gyerekeket nagyon szeretem, és ezt szerencsére kölcsönös, nagyon jól kijövök velük.

Így aztán az egyik óra elején megkérdezte az osztályt, hogy mit szólnának a dologhoz. A gyermekotthonban nevelkedett tanulónak is meglepetés volt, és külön öröm, hogy visszamehet és adhat valamit az őt nevelő intézménynek, illetve kis lakóinak. Természetesen mindenki benne volt, és hamar le is szervezték az egészet.

- A gyerekek nagyon izgatottak voltak, amikor megérkeztünk. Ők választottak maguknak fodrászt, szinte automatikusan. Természetesen a frizurákat is ők kérhették, mindenkinek volt elképzelése. A fiúk igazán aranyosak voltak, mert olyan frizurát akartak, mint amilyen az őket nyíró fodrászoké volt. Nagyon jó volt kívülről végignézni ezt a folyamatot, hiszen teljesen más, mint egy átlagos fodrász-vendég viszony, és tudjuk, hogy ott is nagy a bizalom. Megbeszéltük, hogy mostantól kéthavonta megyünk, mert csodálatos élmény volt. Mindenkinek megvan a saját kis vendége. Ennyi őszinte ölelést már régen kaptunk.

Következőre nem csak az ollókat és a fésűket vinnék, hanem mást is, amire a gyerekeknek szüksége van. A Bolyai Gyermekotthon pedig csak az első állomás, most további helyeket keresnek, ahol elkél pár fodrászkéz. Ha érdekel Niki története, felajánlanál a gyerekeknek valamit, esetleg ötleted van, hol lehetne a következő hajvágás, akkor kattints Facebook-blogjára.

• gyermekotthon
• fodrász
• jótékonyság
• Lélek&Test