Geszti Péter: Nincsen siker kudarc nélkül, avagy hogyan győzzük le saját korlátainkat?

Az évad utolsó klubestjén Szily Nóra arról faggatta Geszti Pétert, hogyan építkezhetünk a kudarcokból, mit kell tenni a sikerért, és egyáltalán, milyen fogásokat, üzeneteket, eszközöket, emberi kapcsolatokat érdemes felépítenünk ahhoz, hogy jól boldoguljunk az élet valamennyi területén.

- Egy átfogó kutatás eredménye szerint a sikeres emberek önismerete 90 százalék felett van, míg az átlagemberé 40-50 százalék között mozog. A te életedben az önismeret, az erősségeid és gyengeségeid feltárása mennyire volt fontos és tudatos?

- Az életem hirtelen vett fordulatot, amikor 1983-ban leszakadt a retinahártyám, és nagy volt az esélye annak, hogy megvakulok a bal szememre. 18 és fél évesen szembe kellett néznem azzal, hogy az ember lehetőségei, a szabadsága, saját maga kibontása csak egy szándék. Az egészségi állapotunk az, ami az életünk alakulását befolyásolja. Már akkor televíziós műsorvezető akartam lenni, de ha megvakulok, ez soha nem történhetett volna meg. Ekkor jöttem rá, hogy az életben minden - karrier, ambíció, önmegvalósítás - csak játék. Az élet igazi feltételrendszere a mentális, az intellektuális, a spirituális és az egészségi állapotunk, minden más csak játék.

Azóta nem félek kipróbálni új dolgokat, mert megértettem, hogy az emberi élet nagyon korlátolt, és az, hogy mit játszol, teljes mértékben rajtad múlik. Azóta ragadt meg bennem ez a mondat: nem az a lényeg, hogy az élet milyen hosszú, hanem, hogy milyen széles. És ezt a széles sávot neked kell kialakítanod, és eldöntened, hogy mi fér bele, és mi nem. Meg kell értened, hogy mik a korlátaid, és azt is, mekkorát tudsz lépni.

Az erősségeidhez és gyengeségeidhez mérten kell eldöntened, hogy hova helyezed a célt. Ha túl magasra rakod a lécet, nem fogod tudni átugrani, ha pedig túl alacsonyra, akkor unalommal, középszerűséggel léped át, és elvész a kreativitás. De, ha a célodat olyan magasra állítod, hogy van esélyed átugrani, miközben azonban kell erőfeszítéseket tenned, akkor meg lehet ugrani azt a célt. Ha van egy ötleted, ami mentén elindulnál, találj hozzá társakat, és így elérheted a célodat!

- Hogy jöttél rá, hogy hol  vannak a  korlátaid? 

- Nálam ez régi döntés volt, hogy csak a számomra vonzó és szórakoztató szerepet vállalom. Én a rövid műfajokban vagyok jó, nagy energiát tudok leadni rövid idő alatt. Létrehozó típus vagyok, nem fenntartó. Megálmodni, kitalálni, összefogni másokkal, lelkesedni, összefogni - ebben jó vagyok. Nem vagyok igazán jó az üzleti ügyekben.  Mivel a bizniszhez más típusú képességek is kellenek, az én taktikám mindig az volt, hogy kerestem magam mellé egy olyan társat, aki éhes a pénzre, tud fókuszálni, és az én kreációimat megpróbálja üzletileg értelmezni. Tehát valakit, aki kiegészíti azt, amiben én gyengébb vagyok.

- Mi szükséges a sikerhez önismereten kívül? Kell, hogy valakiben legyen kreativitás?

- Minden ember kreatív, biztos vagyok abban, hogy mindenkinek volt az élete során legalább egy jó ötlete. A kreativitás nem olyasmi, aminek a hiányában nem lehetsz sikeres, mert mindenkiben megvan. A reklámügynökségünk egyik jelmondata: minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az emberek többsége visszatartja magát attól, hogy az ötletével elkezdjen foglalkozni, és arra koncentrálni, ami igazán érdekli. A kreativitás akkor jön, amikor az ember eldobja a kliséket, a nyűgöket, a legnagyobb félelmeit - a félelmet, hogy mi van, ha nem sikerül.

A kreativitás sokszor nem más, mint energia. Olyan energia, ami abból az ambícióból fakad, hogy kíváncsi vagy az életre. Noha sok sikeren és bukáson túl vagyok, még mindig éhes vagyok az életre, és ezt nem hagyom elvenni. Ki kell zárni a trollokat és a negatív energiákat, különben nem tudod megtartani azt a játékos kedvet, ami a kreativitást szüli. Soha nem azzal kell foglalkozni, hogy mit szólnak majd mások, ha valami nem sikerül, csak azzal, hogy mit kell összerakni ahhoz, hogy sikerüljön. A bukás lehetősége nyomasztó lehet, és ha arra gondolsz, be is vonzod.

- A sikeres ember arra gondol, amit szeretne elérni, és nem arra, amit nem. Sokan a kockázat- és kudarckerülés okán nem kezdenek bele valamibe - nem az a kudarc mégis, amikor az ember a félelem miatt egyáltalán nem cselekszik, vagyis meg sem próbálja?

- A véletlen a buták istene. Soha semmi nem fog veled történni, ha azt várod, hogy egyszer majd szerencséd lesz. A szerencsédet neked kell megcsinálnod. A buddhizmus is azt mondja, hogy a sorsodat te befolyásolod. Az emberek nagyon sokszor egyszerűen csak nem lépnek ki a komfortzónájukból. 

1999-ben hiába volt egy jól menő reklámügynökségünk, egyszer csak gondoltam egyet, és már mást szerettem volna csinálni. Akkor csináltuk meg az ARC óriásplakát-kiállítást, két grafikus barátommal. Egy kis innovációt hajtottunk végre: kitaláltunk valamit, ami addig nem volt. Senki nem kérte, és rengeteg munkával járt. A beérkező pályázatok miatt egy teljesen más szakmai szempontrendszert sajátítottam el: a vizualitás szempontját. Létrehoztam valamit, amivel pénzt ugyan nem kerestem, sokan utáltak is miatta, mégis volt bennem egyfajta kis  küldetéstudat. Mindez aztán magasabb szintre emelt szakmailag, megújult a tudásom. Érdemes tehát kilépni a komfortzónádból! Próbáld meg, csinálj mást, nézd meg a dolgokat egy másik szempontból - csak egy rossz hír van: nagyon sokat kell melózni.

- Ha valakinek nem nyugszik biztos alapokon az egzisztenciája, az anyagi helyzete, talán érthető, hogy kapaszkodik a jól bevált, megszokottba. Annak nincs kockázata. Hogy lehet legyőzni a bizonytalantól való félelmet?

- Szerintem mindig egyetlen kérdést kell feltenni: ki akarsz lenni? Azért kezdek el, és hagyok abba dolgokat, mert néha megunom azt, aki vagyok. Az amerikai pszichológusok is azt mondják, hogy érdemes egy embernek az élete során legalább 6-7 szakmát kipróbálni. A gyerekeink számára ez a változtatás természetesebb, a mi generációnk viszont tipródik. Annyira felgyorsult a világ, és annyira ellentmondásokkal terhes, hogy az alkalmazkodás lett az egyik legfontosabb képesség.

Vértezd fel magad tudással, lépj egy olyan kulturális körbe, és olyan társakat keress, akikkel együtt meg tudod valósítani, amit szeretnél, és az lehetsz, aki szeretnél lenni. Az emberek nagy része ezt nem meri bevállalni, mert bele van szorulva egy csomó kényszerbe. Beleeshetsz egy-két gödörbe, nekem is voltak bukásaim, de mindig egyetlen kérdésbe kapaszkodtam: mi az, amitől érdemes leélnem a következő 10-20-30 évet? És, ha azt érzem, hogy amit csinálok, nem lesz elég értelmes, érdekes, szórakoztató, akkor tudom, hogy mást kell csinálnom, mert meg fogok halni az unalomtól, vagy beleszorulok egy befeszült, szorongó társaságba. Ha ez megtörténik, elvészhet a kreativitás is. Persze ez rizikós játék, karakter kérdése, hogy ki választja a rizikót, és ki nem.  

- Ha az ember kudarcot vall valamiben, leértékeli a saját személyiségét. Hogyan lendüljön túl ezen?

- Ezt a tudást kell mindig magadban hordani: ha nem sikerül valami, az nem baj. Amikor engem először sílécre állított egy barátom, három napig őrjöngtem, hogy nekem ez nem megy, miközben egyszerűen csak ennyi időbe telt, hogy megértsem az egésznek a menetét. Hankiss Elemér írta valahol, hogy a Földön nem azért vannak dolgok, hogy te túléld őket. A dolgok nem azért vannak, hogy sikerüljenek, a dolgok csak úgy önmagukban vannak. És ha te ügyesen, tehetségesen, erővel összeraksz valamit, akkor a dolgok lehetnek ugyan jobbak, de ettől még nem feltétlenül kell sikerülniük. A próbálkozást nem kudarcnak, hanem kísérletnek kell megélni, ami, ha sikerül, továbbmehetsz egy újabb kísérletre. 

Sok, már sikeres ember nem csinál új dolgot, mert fél, hogy a környezete majd az orra alá dörgöli, hogy elbukott. Presser Gábor egyszer azt mondta nekem: ne felejtsd el, hogy a régi dalaidat nem tudod legyőzni. Megértettem az igazságát, hogy mit akart ezzel mondani, de ez nem tartott vissza újabb kísérletektől. Mert a régi dalaimat továbbra is szeretni fogják, akik egyszer már megszerették, és talán az új nem tetszik majd nekik annyira, de én nem lehetek az, aki 20-30 évvel ezelőtt voltam. 

- Azt mondod, ne kapaszkodjunk abba, amiért régen lobogtunk, hanem, ha adódik egy lehetőség, ragadjuk meg a változást?

- Ezt az ember karaktere válogatja. Meg tudom érteni, és mélyen tisztelem azokat is, akik egyszer találtak valamit, ami számukra nagyon vonzó, érdekes, és egész életükben azzal akarnak foglalkozni. Azért tisztelem őket, mert én pont nem ilyen vagyok. Izgágább, türelmetlenebb és kíváncsibb vagyok más dolgokra. 

Nemrég jöttünk vissza a Himalájáról, ott ismertem meg jobban Badár Sándort, és nagyon érdekes volt, hogy mennyire másképp gondolkodunk. Kinéztük a Lonely Planetből a Third Eye - Harmadik Szem - nevű éttermet Katmanduban, iszonyú jó értékelést kapott az interneten. Elmentünk, ettünk, és szuper volt! Amikor a Himalája után visszatértünk Katmanduba, Badár a Harmadik Szembe akart menni, mert mennyire jó volt, miközben a Lonely Planet még 15 másik helyet felsorolt, ami ugyanolyan jó értékelést kapott. Éreztem, hogy igaza van, mert ő így gondolkodik, de én kíváncsi voltam a többire, az újra. Erőszakos voltam, elmentünk egy másik helyre, és brutálisan jó volt! Egymás igazságait elviselni nyitottá tesz minket, és a nyitottság elvezethet a kreativitás működtetéséhez is. Az embernek meg kell értenie, hogy mi az ő karaktere, és e mentén lépni az életben.

- A nyitottság, a tanulás, az önfejlesztés és korszerűség szerinted mennyire elengedhetetlen a sikerhez?

- Szerintem ez a siker egyik alapja. Van, hogy egy-két dolog szerencsével összejön, de a sikerek nagy része nem szerencse kérdése. Dés László tanított meg arra, hogy minden mögött munka van. Amikor a megélhetés miatt vissza kellett mennem a reklámszakmába, az új cégben nálam jóval fiatalabb embereket vettem magam mellé, akik online marketingben jók, mert én ehhez értettem a legkevésbé. Tanulni akartam tőlük. Ha csinálsz valamit, azt meg kell tanulni. Azt gondolom, hogy ami most történik, az nem jó: minden becsukódik az országban, az emberek gondolkodása is becsukódik. A nyitott gondolkodás, a kultúrális sokszínűség, a kíváncsiság, a kétely, a humor tesz minket gazdagabbá.

- Mi van azokkal, akiket az anyagiak motiválnak? A pénz utáni vágy segít vagy hátráltat a siker elérésében?

- Van, akinek ez jó motiváció, és fontos, hogy az ember pénzt keressen, de annyit sosem tud keresni, hogy az elég legyen. Pár éve feltettem magamnak a kérdést, hogy mi lesz még számomra fontos az életben, és rájöttem, hogy biztos nem az, hogy milliárdos legyek. Ezért nem érdemes megfeszülni. A szerint kell döntést hozni, hogy mitől érzed jól magad most és a jövőben. Én nem azzal akartam tölteni a hátralévő 10-15 aktív évemet, hogy minél több pénzt megkeressek.

Szerintem jobb az örömöt keresni, de nagyon nehéz megszabadulni az anyagiaktól, ettől a valós kihívástól. Valakinek jó motiváció, hogy szeretne anyagilag eljutni egy bizonyos szintre, és ez nem baj - a lényeg, hogy az embernek legyen valamilyen inspirációja. Ha eléri anyagi célját, talán rájön, hogy nem lakott jól vele, többet, mást akar, és egy idő után talán megérti, hogy a pénzhajszolásnak nincs értelme. Lényegi dolgokkal érdemes foglalkozni: valami értelmeset létrehozni, alkotni, időt tölteni a családdal, barátokkal, szeretni embereket. 

- Van olyan időszak, amikor a siker elmagányosítja az embert? 

- Nehéz helyzet alakulhat ki akkor, amikor két társ közül az egyik szárnyal, és a másik nem tud ebben osztozni, mert a társa sikere agyon nyomja őt. Nálunk is volt ilyen korszak, főleg, hogy a társam, Edit, szerintem ugyanolyan tehetséges, mint én. A lányaink születése után azonban beleállt az anyaszerepbe, és az emiatt keletkezett feszültségeket meg kellett tanulnunk kezelni. Az anyaszerepből való visszatérés után a multiknál már nem lehetett jó munkát találni, mert kiesett négy évre, ezért úgy döntöttünk, hogy jobb, ha együtt csinálunk vállalkozásokat. Így marad több idő a gyerekeinkre, egymásra, és több benne a szabad mozgástér.

- Miből lehet észrevenni, hogy felborultak az arányok egy társkapcsolatban? Hogy lehet megtartani az egyensúlyt?

-  Mindenki életében vannak szakaszok, amikor elvész az egyensúly. Ezt legtöbbször abból lehet látni, hogy feszültség van otthon, és, ha ez beáll, egy idő után mindig el kell engedni valamit, amiből túl sok lett. De az ember, jó sok idő után, néha már előre tudja, ha valamiből balhé lesz. Ilyenkor ne várjuk meg, hanem azonnal engedjünk el valamit. Egy jó utazás is alkalmas arra, hogy az egyensúly újra megteremtődjön. 

- Egy párkapcsolatban ki kell alakulnia egyfajta dinamikának, hogy ne hatalmasodjon el az egyik fél önzősége?

- Mérlegelni kell azokat a dolgokat, amik a közös boldogságotokat segítik. A társam, Edit egy csomó hétköznapi apróságra rábeszélt, hogy másképp csináljam őket. Olyasmikre, amik zavarták, ha nem úgy történtek, ahogy szerinte jó lett volna. A közös boldogságunknak ezek az apróságok részei voltak, amiken változtatnom kellett, ha meg akartuk tartani az egyensúlyunkat. Csak mérlegelni kell, hogy mi mit ér. 

Arra érdemes a legjobban figyelni, hogy az életben meglegyen az egyensúly biológiai, mentális, fizikai és érzelmi síkon. Aki elveszíti valamelyik egyensúlyát, boldogtalan, nehéz életszakaszba kerül, amiből nehéz kimászni. Nekem voltak nehéz éveim, mialatt Edit nyüstölt, hogy hagyjam abba a rossz hírek olvasgatását és mindent, ami negatívan hat rám, mert elmegy az energiám, a létvágyam, a pozitivitásom. Sokáig nem tudtam kilépni ebből, de aztán Sári lányom akaratlanul is világossá tette számomra, hogy valami nincs rendben. Egyszer, amikor rajzolt megnéztem, mi van a képen: egy királylány, egy ház, egy színes lepke, egy napocska és egy felhő. Megkérdeztem tőle, mit ábrázol a kép. Azt mondta, ő a királylány, a pillangó a húga, a nap az anyja, és én vagyok az esőfelhő. Nem felhőt mondott, hanem esőfelhőt. Teljesen lefagytam, mert világossá vált számomra, hogy mekkora baj, hogy a lányom így lát. Ekkor jöttem rá, hogy vannak dolgok, amiket el kell engedni. Nem elfogadni, hanem elengedni, változtatni. 

- Mi a tanácsod annak, akinek van egy remek ötlete, de nem meri megvalósítani, mert szorong a változtatástól?

- Az, hogy soha, semmire ne várjon. Essen neki, és, ha otthon ebből gond van, üljenek le, és beszéljék meg. Én azt gondolom, ha van egy vágyad, egy ambíciód, ami mentén te valahová el akarsz jutni, és a társad nem bírja elviselni az ezzel járó macerát - hogy korábban kell menni a gyerekért, vagy nem tud a haverokkal sörözni -, akkor lehet, hogy nem vagy elég fontos számára. Lehet edukálni is egy élettársat arra, hogy többet vállaljon be azért, hogy neked jó legyen. Ebből aztán rá is visszaáramlik a jó. Ha nem hajlandó, akkor lehet, hogy nem szeret eléggé. Vagy neked kell megérteni, hogy miben tudod segíteni őt, hogy mégis társad legyen ebben is. Ha beszélgetni sem akar erről, akkor lehet, hogy nem vagy elég fontos a számára. Mindez keményen hangozhat, de nem lehet mindent a félelem talaján végiggondolni.

- Szerintem nőként nehezebb váltani. Egyetértesz ezzel? 

- Kétségtelenül nehezebb. Kevés férfinak van valós képe arról, hogy mit kellene jelentenie a női egyenjogúságnak. A nők nagy részének – sok kutatás szerint - itthon nincs igénye a karriertípusú életformára. Akikben mégis megvan a siker- és karriervágy, azoknak hihetetlen önbizalomra és kudarctűrésre van szükségük. Szerintem egy nőnek egy ilyen váltást még egy viszonylag liberális társ mellett is nehéz végigcsinálni, mivel a cégek többsége nagyon kevés esélyt ad arra, hogy a nők visszatérjenek a pályára például szülés után. Amíg azonban az a képe a társadalomnak, hogy a nő helye a konyhában van, és a vak komondor bármikor fellökheti őket, a női egyenjogúság csak teória marad. 

Én imádok nőkkel dolgozni, mert rengeteg energiát, empátiát és pontosságot adnak a munkában. A legsikeresebb cégem ügyvezetője is nő volt, aki oda tudott bökni, hogy „Petya, nem csináltad meg ezt meg azt”. És számomra nem preszítzskérdés, hogy ezt nő vagy férfi mondja.  Sok férfi azonban nem viseli el, ha a felesége többet keres, mint ő, vagy, ha a partnere társaságban érdekesebb nála. Pedig egy nőért lelkesedni szuper klassz dolog. 

Az is elgondolkodtató, amikor az ember rálát egy másik társadalom működésére. Franciaországban például,  egy  nő, miután megszülte a gyerekét, egy hét után visszamegy dolgozni. És a gyereket így is normálisan fel tudják nevelni, mert ehhez a normához alkalmazkodik az oktatási rendszer is. Ez lehetővé teszi azt, hogy a nő úgy illeszkedjen vissza a karrierjébe, saját elvárási rendszerébe, ahogy azt otthagyta. Itt látszik az, hogy mennyire múlik az intézményrendszeren, hogy a nőkkel kapcsolatosan felvetett kérdéseidre adott válaszaink megváltozzanak. 

- A nagy kaliberű, nem feltétlenül pozitív változásokon hogy lehet túljutni?

- Mindig az örömforrásokat kell keresni. A rossz, a negatív úgyis beszivárog az életedbe magától, és ha nem vigyázol, belekerülsz ebbe a negatív látásmódba. Gyakorolni kell a pozitívumok keresését. Az unokaöcsém egyszer régen hozott nekem egy mondatot Buddhától: minden hiábavaló, ezért törekedjetek rendületlenül. A dolgok nem állnak össze maguktól, az emberek nem lesznek maguktól okosabbak, és nem mindenki akarja ugyanazt, amit te, ezért sokszor minden hiábavalónak tűnik. De, ha ezt fel tudod feldolgozni, nem esel kétségbe, és képes leszel újra és újra megpróbálni új dolgokat.. Mindig törekedni kell felfelé a csúcsra. A körülmények általában nem ideálisak ahhoz, hogy valami összeálljon, de ettől még mindig meg kell próbálni, hogy az optimálist összehozd, ha az ideálisat nem is tudod. 

A Femina Klub szeptemberben, új évaddal folytatódik. Színes témák, elismert előadók és mindenkit érintő problémák kerülnek terítékre a Femina Klub új évadában, Szily Nórával.

• geszti péter
• szily nóra
• siker
• Lélek&Test