Az apa nélkül is lehet boldog a gyerek?

Majd én egyedül is felnevelem, fogadkoznak azok az anyák, akik magukra maradnak egy harcos válás után, avagy társ nélkül vállalnak gyereket. Elvileg sikerrel járhatnának, hiszen manapság egy nő önállóan is képes mindent előteremteni a lányának, fiának. Van itt azonban egy csapda: a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van ahhoz, hogy elindulhasson a saját útján, és működő párkapcsolatot létesítsen.

A válás mindenképpen megviseli a gyereket, hiszen retteg attól, hogy elveszíti például a különköltözött apját. Ezért - legalábbis a családállítás elvei szerint - a házasság felbontása után csakis akkor van jobb helyen az anyjánál, ha ő valóban képes tisztelni a másik szülőt.

Vagyis történt, ami történt közöttük, a gyerekük életéből nem helyes kitiltania a volt férjét, párját. Még akkor sem, ha a férfi rosszat tett, netán bántotta őt és a gyereket. Az apa viselkedését - ha ez valóban indokolt - el lehet utasítani, és nem kell megbocsátani a tetteit. Ám az apasága nem kérdőjelezhető meg. A gyerekből akkor válhat ugyanis majd boldog felnőtt, ha tudomásul veszi, elfogadja mindkét szülőjét.

Mi van azonban akkor, ha az apa eltűnik, és nem kíváncsi a fiára, lányára? Avagy a nő alkalmi kapcsolatból, magának szült? Az anya felelőssége, hogy a gyerek tudjon az apjáról. Vér szerinti apa és anya csak egy van - ők pedig nem csereszabatosak, hiszen épp ez a két ember kellett ahhoz, hogy az a gyerek világra jöjjön. Így mindegy, mi történt a vér szerinti szülőkkel, nem számít, hova lettek, a gyerek lelkében a helyük örökre foglalt. Onnan csak kitagadni lehet őket, aminek aztán gyerek fizeti meg az árát.

Egyedül, két tűz között

A legnagyobb hiba, amit egy anya elkövethet, hogy belevonja a saját dolgaiba, a maga oldalára állítja a gyerekét. A fia eleinte csak azt érzékeli, hogy anyja nem becsüli az apját.

Emiatt lojalitási válságban vergődik: ha szeretem az apámat, megcsalom az anyámat? A fiú netán úgy érzi, hogy kötelessége hűnek maradni az anyjához. Erre a szoros kötődésre azonban rámehetnek majd a későbbi párkapcsolatai.
Ha pedig lánygyerekről van szó, akkor az anya esetleg mi vagyunk a legjobb barátnők felkiáltással fűzi magához a gyerekét. Nem kizárt, hogy ez a szolidaritás a férfiak megvetéséhez vezet majd a lány lelkében, ami szintén nem egy boldog házasság alapköve.

Ha egy lány apa nélkül nő fel, lehet, hogy azt az apai szeretetet várja el a partnereitől, ami a gyerekkorából hiányzott. Ez azonban szereptévesztés és zsákutca, hiszen a férfiak egyenrangú társra vágynak, ezért csak ideig-óráig pótolhatják az apját. Ugyanígy az a fiú, aki nem tudja megkapni a saját apjától a lelki értelemben vett férfiságot, esetleg megpróbálja másolni az - idealizált - apját, netán az ellentétévé válik. Valójában mindegy, mi hat a fiúra a tudatalattijában - az én is vagyok olyan jó, mint te, vagy a sokkal különb vagyok, mint te -, a megfelelési kényszerével vagy gyűlöletével lélekszinten az apjához láncolja magát.

Önzetlen nézőpontváltás

Mi tehát a helyes út? Érdemes úgy felfogni, hogy jogilag a nő vált el a férfitól, az anya és apa azonban halálukig szülőtársak maradnak. Ami a nő és férfi között történt, azt az anya és apa nem használhatja fel. Néha nagyon nehéz ezt betartani, de ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a gyerek, akinek mindkét szülőjére egyformán szüksége van, valóban sérülések nélkül ússza meg a felnőttek harcát.

A nő haragudhat a férfira, ám anyaként meg kell bocsátania az apának. Így biztosíthatja, hogy ha ránéz a közös gyerekükre, nem harag, félelem, elutasítás aktiválódik a lelkében, és ezek a tudattalan negatív érzelmek nem rontják meg aztán a viszonyát a gyerekével. Egy nő vagy férfi lehet önző, az anya vagy apa nem. A szülő ugyanis nem nézheti azt, neki mi a jó - nem számít, hogy ő hogyan tudja elviselni a másik jelenlétét, hogyan bír a fájdalmával -, a szülőnek csakis a gyerek érdekei számítanak.

A szeretetnek nincs előjele

Mit tud tenni ilyenkor a családfelállítás? Az anya megláthatja például a módszer segítségével az igazi viszonyrendszereket. Szembesülhet azzal, hogy a gyerek, bármi történt is a szülei között, mélyen kötődik az apjához a lelkében, és legfeljebb az anyja kedvéért próbál lemondani erről. Annak pedig, aki apa nélkül nőtt fel, és a sorozatos életproblémái téves családi kötődésekhez vezetnek vissza, a módszer lehetőséget kínál arra, hogy a lelkében rögzített, retusált családi fotót valódira cserélje.

Megérti majd, hogy a felnőttek dolga nélküle is rendeződött, így vagy úgy. Ő ebben nem tudott vagy tud segíteni nekik, hiszen csakis a maga sorsáért felelhet. Amennyiben ugyanis a szüleit - egyiküket - hibáztatja bármiért is, ha azt a hiányérzetét, amit az egyik szülő távolléte, elvesztése okozott, haraggal leplezi, nem lehet szabad a lelkében. A szemrehányás és harag a fájdalmat kerüli ki, ez az érzés pedig szorosan köt. Az élete csakis akkor lesz kerek, boldog, akkor élhet a maga módján másképp, ha feltételek nélkül tudomásul veszi, elfogadja az anyját és apját - minden döntésükkel, tettükkel együtt, épp olyannak, amilyenek.

• családállítás
• apa és anya
• Lélek&Test