Amikor minden összeomlik körülötted, segít a családállítás

Az emberek csak ritkán mernek teljesebb életet élni, mint elődeik. Tudat alatt hűek egy többnyire kimondatlan, rejtetten működő családi hagyományhoz, így megismételnek bizonyos mintákat, és felmenőikéhez hasonló sorsot élnek meg. Van-e kiút? Féderer Ágnes családállítás-szakértő elárulja.

- Sikeres újságíróként hogyan fordult a pályád a családállítás felé?

- Minden ott dőlt el, hogy férjhez mentem Csurgó Sándorhoz, aki a módszer egyik legjobb magyarországi művelője, és néhány éven keresztül szinte minden hétvégén ott ültem a csoportjaiban. Figyeltem, tetszett, érdekelt, megbeszéltem Sándorral a látottakat - tehát még újságíróként ugyan, de integrálódtam a családállításba. Majd azt vettem észre, hogy az állításokon tanult törvényszerűségeket egyre inkább használom a mindennapok során.

Így jöttem rá, hogy valójában mindig is tanácsokat adtam. Újságíróként sok minden más mellett emberi sorsokat térképeztem és dolgoztam fel, és legtöbb riportalanyommal a cikk megjelenését követően még évekig kapcsolatban maradtam: rendszeresen felhívtak, beszámoltak, kikérték a véleményemet.

Mindeközben maga az újságírás is jelentős változáson ment keresztül, amit egyébként nagyon jónak tartok - olyannyira, hogy másfél évig egyszemélyes szerkesztőségként magam is működtettem egy internetes mikrosite-ot. Bár rettenetesen élveztem, én valójában egy régi vágású újságíró vagyok, aki szeret elszöszölni egy-egy anyaggal - azt gondolom, hogy a mostani napilapos szakma kifutott alólam. Mivel azonban imádok írni, megpróbáltam ezt összekombinálni a tanácsadással. A mai napig rendszeresen jelennek meg cikkeim, például a Feminán is, de a tempóból visszavettem.

- A családállítás azt tartja, hogy az úgynevezett morfogenetikus mezőn keresztül áramlanak bizonyos információk a család egyes tagjai között, ami a kívülálló szemében némiképp misztikusnak tűnhet. Hogyan kell ezt elképzelni?

- A családállítás zárt rendszerként kezeli a családokat. Ellenpéldaként a munkahelyet említhetném, ami nyílt rendszerként működik: egy munkahelyre be lehet menni, és ki is lehet sétálni onnan. A családunkba azonban beleszülettünk, így abból nem tudunk kilépni.

A módszer szerint egyfajta térerő van a család tagjai között, és minden jelentősebb esemény, ami történik velük, tárolódik a rendszerben. Bizonyos, számunkra fontos információk pedig adott esetben el is juthatnak hozzánk, azaz ily módon hathat ránk valamely felmenőnk sorsa. Minden család hatalmas, ám a módszer azt veszi észre, hogy leginkább a szülőkkel, nagyszülőkkel, legfeljebb a dédszülőkkel állunk szorosabb összeköttetésben.

A családi rendszerek meghatározott törvényszerűségek szerint működnek, melyeket a módszer megalkotója, Bert Hellinger német pszichoterapeuta a szeretet rendjeinek nevezett el. Az állítások során mindig azt vizsgáljuk meg, hogy ezek a törvényszerűségek sérültek-e valamely korábbi generáció tagjának esetében. Ha ugyanis sérültek, a rendszer elkezd rosszul működni. A leszármazó pedig a maga életével jelzi valamilyen formában, hogy valahol feljebb hiba történt, amit érdemes lenne kijavítani, hogy a család tovább fejlődhessen. Hiszen a család, mint minden rendszer, a fejlődésre törekszik - ez egyébként a rendszerelmélet alapja.

- Manapság rengeteg a párkapcsolati problémával küszködő nő. Családállítóként miben látod ennek okát?

- A módszer szerint két ember olykor nem véletlenszerűen kerül össze. Akár mindkét fél hozhat magával valamilyen mintát a maga családi rendszeréből, amit leginkább úgy tud fenntartani, hogy bevonzza az életébe azt a másikat, aki ebben partner.

Ilyenkor üzlet köttetik: én erre használlak téged, cserébe segítek neked a saját mintád működtetésében. Amikor valamelyik fél elkezd változni - és a családi terheket leteszi -, vége az üzletnek, ilyenkor bizony véget érhet akár a párkapcsolat is.

Ha pedig valakinek nincs párkapcsolata, például arról lehet szó, hogy az illető nem rendelkezik olyan szabad vegyértékekkel, melyekre egy potenciális társ rá tudna csatlakozni, mert valahová le van kötve, mondjuk, az apjához vagy az első szerelméhez.

Az, hogy mostanság a párkapcsolati problémák halmozottan jelentkeznek, a megváltozott társadalmi körülményekből is adódhat. Annak idején jóval szigorúbb erkölcsi szabályok alapján működtek a családok. Ha egy lány eladósorba került, a szülei kiszemeltek számára egy férjet, és akár szerette, akár nem, élete végéig mellette kellett maradnia.

Ma már a nők maguk próbálják megkeresni a hozzájuk illő társat - a társadalmi körülmények a szabad választást és a továbblépést egyaránt lehetővé teszik. Azt gondolom, hogy ma nem kevésbé boldogok vagy boldogtalanok a hölgyek, mint korábban, egyszerűen csak több lehetőségük van a változtatásra, így határozottabban hangot adnak az ilyen igényeknek.

- A családállítás azt tartja, hogy a jót és a rosszat egyaránt viszonozni kell. De nem hat destruktívan a kapcsolatra az, ha a sértett fél visszaadja a bántást a másiknak?

- A családállítás azt tartja: ha mindig egy kicsivel több jót adunk vissza a másiknak, mint amennyit kaptunk, akkor az összes jó mennyisége növekszik, ha pedig mindig egy kicsivel kevesebb rosszat adunk vissza, mint amennyit kaptunk, akkor az összes rossz mennyisége csökken a rendszerben. Ez az adok-kapok törvénye - utóbbiakat azonban nem kell okvetlenül átültetni a gyakorlatba. Viszont megszívlelendő tézis, például válások alkalmával. A gyerekek sorsa szempontjából is biztosan az a jó, ha a szülők nem harcolnak egymásra licitálva.

- Meglepetten olvastam, hogy a módszer nem feltétlenül ért egyet az örökbefogadással. Miért?

- A családállítás azt mondja, hogy az örökbefogadás tökéletesen rendben lévő dolog - az viszont nem jó, ha a gyerek elől eltitkolják, hogy nem a valódi szülei nevelik őt. A módszer egyik alaptörvénye szerint ugyanis minden tagnak joga van a családhoz tartozni.

Ha egyiküket kitagadják, űr keletkezik a rendszerben, amit a leszármazó valamilyen módon jelezni fog - nem a megfelelő minőségben éli majd az életét. Amennyiben nem közöljük a gyerekkel az örökbefogadás tényét, az olyan, mintha kitagadnánk a vér szerinti szüleit - és biztos, hogy ez hatással lesz a rendszerre.

Ugyanígy nem szerencsés az sem, ha a gyerek a nevelőszülők vezetéknevét veszi fel. A leszármazó lélekben mindig a vér szerinti szüleihez kötődik legerősebben, és ez akkor is így van, ha azok netán kitették egy kukára. El kell fogadnia, hogy bármi történt is, az életét tőlük kapta, ezért nekik tartozik hálával, minden egyébért pedig a nevelőszüleinek.

Érdemes tehát tisztán és nyíltan kezelni az örökbefogadást, különben a gyerek előbb-utóbb megérzi, hogy valami nincs rendben, és lázadni kezd ellene. Ha ilyenkor elmondják neki, hogy mi is a helyzet valójában, azaz lehetősége nyílik az igazi szülei elfogadására, helyreállhat a korábbi szeretetteljes kapcsolat a gyerek és a nevelőszülők között, sőt, akár a korábbinál is erősebbé válhat a közöttük lévő kötelék.

Tudj meg többet a családállításról!

Ha párkapcsolataid kudarcba fulladnak, nem érzed magad a helyeden a hivatásodban, netán pénzügyi gondjaid akadnak, segíthet a családállítás. Ismerd meg jobban a módszert videónkból!

- A családállítás szerint az apja által molesztált gyerek nem egyszerűen szenvedő fél, hanem valamilyen módon maga is szerepet játszik a molesztálásban. Hogy is van ez?

- A családállítás leválasztja a nemi erőszakról, és mást ért a lelki molesztálás fogalmán. Erőszak az, ha az apa - nevelőapa, nagybácsi vagy bárki más - visszaél a testi erőfölényével. A lelki molesztálás kategóriába sorolandó azonban minden olyan apa-lánya kapcsolat, mely meghaladja a klasszikus szülő-gyerek viszonyt - szinte szerelmes vagyok a lányomba, egészen szerelmes vagyok az apámba -, noha az apa soha egy ujjal nem nyúlt a lányhoz. A lelki molesztálás sokkal gyakoribb, semmint a társadalom szembe merne nézni vele: a párkapcsolati problémákkal küszködő nők 60-70%-ánál az apával való viszonyban - például túl szoros kötődésben - keresendő az ok.

- Miképp alakulhat ki ez a fajta kötődés?

- Mondjuk, az anyának van egy olyan családi története, mely nagyon lefoglalja a lelkében, azaz kifelé húzza őt a rendszerből, így nem tud igazi társa lenni a férjének. Az egy ideig tűr, aztán elkezd kifelé kacsintgatni a házasságból. A lánygyerek mindezt érzékeli, és, mivel azt szeretné, hogy a szülei együtt maradjanak, beáll az anyja helyére. Nem arról van szó, hogy befekszik az apja ágyába - ez egy lélekszintű folyamat. Amikor a lány elkezd serdülni, az apában összekeveredhet a nő és a gyerek képe, ezért zavarában, no meg védekezésül hátralép három lépést. Azért romlik meg a viszonyuk, mert minél jobban távolodik az apa, a lány annál erősebben nyomul a szeretetéért, így pedig egyre erősebben kötődik az apjához. Ha a szülő-gyerek kapcsolatból - ismét hangsúlyozom, lélekszinten - férfi-nő viszony lesz, akkor a lány felnőttként is az apját keresi majd minden férfiban, nem véletlenül nem találja meg a földi mását.

Előfordul persze az is, hogy a lány hajlandó a végsőkig elmenni, hogy a szüleinek segítsen, és valóban befekszik az apja ágyába. Ez esetben azt az apát, aki elfogadja a lánya felkínálkozását, természetesen el kell ítélnie a bíróságnak, a dolog jogi része azonban nem tartozik a családállításra. Az viszont igen, hogy a lánynak tudomásul kell vennie, ő maga is benne volt a folyamatban. Nem kell megbocsátania az apjának, ám csakis az szabadítja fel a lelkében, ha visszafogadja őt szülőnek - ellenkező esetben kitagadná, amivel az odatartozás jogát sérti meg -, ugyanakkor elutasítja, mint szexuális partnert - az apám vagy, és semmi más.

- Hogyan lehet valakiből családállító?

- A legnagyobb magyarországi iskola vezetőiként azt tartjuk jónak, ha a leendő családállító szakemberek vezetésével sajátítja el a módszer elméletét, filozófiai hátterét és gyakorlati fogásait, ezzel párhuzamosan pedig egy komoly önismereti folyamaton megy keresztül, melynek során késszé válik arra, hogy másoknak segítsen.

Mindenkinek akadhat ugyanis egy olyan története - ahogy mi nevezzük, vakfoltja -, amivel dolga van. Ezt a képzés során kitisztítjuk, és, ha nem is tűnik el teljesen, képes felismerni és kézben tartani - azaz, ha majd valaki egy hasonló problémával keresi fel, nem a saját történetét kezdi el feldolgozni. Sajnos láttunk már olyat, hogy a nem kellően felkészült, vakfolttal rendelkező szakemberből az állítás kellős közepén zokogó kliens lett.

Generációkon átívelő sorsok

Tudd meg, miként követheted tudattalanul őseid mintáit, és hogyan orvosolhatod a problémát a családállítás segítségével!

- Ma már mintegy 500 családállító tevékenykedik Magyarországon, ám szakértelem tekintetében meglehetősen vegyes a kép. Hogyan különböztetheti meg a laikus a valódi állítót a kóklertől?

- Azoknak, akik biztosra akarnak menni, azt szoktam ajánlani, nézzék meg, milyen intézményi háttere van az illetőnek, azaz hol végzett. Aki családállítóként oklevelet szerzett, az minden bizonnyal valóban felkészült szakember. Érdemes kikérniük olyan ismerőseik véleményét is, akik már jártak az illetőnél állításon.

- Az állítások során nem ritkán mélyen eltemetett tudatalatti tartalmak kerülnek felszínre. Vajon minden kliens képes megbirkózni ezzel?

- Fontos felismerni, hogy a témahozó a problémája melyik fázisában - például fogalma sincs, mi a baj, csak valami nyomasztja, vagy már rájött, de még elviselhető számára, netán tudatosult, és megoldást keres, azaz a hogyan izgatja a legjobban - érkezett meg az állításra. Ez határozza meg ugyanis, mennyit bír el, meddig lehet elvinni, mit szabad és érdemes megmutatni neki. Vannak helyzetek, amikor percről percre ellenőrizni kell, vajon tartja-e még az iramot, követi-e a képviselők mozgását.

Nem az a cél, hogy legyártsunk egy állítást, és azt a témahozó arcába vágjuk. A segítséget mindig az adott körülményekhez mérten kell tehát adagolni, hogy értelme legyen, a kliensünk ne sokalljon be, képes legyen elfogadni, amit kap. Így viheti haza magában azt a képet, amibe kapaszkodva megpróbálhat tenni valamit magáért, a sorsáért.

- A transzgenerációs történetek feltárásán és feldolgozásán túl milyen esetekben alkalmazható még a családállítás?

- A módszer rengeteget segíthet különböző, nem a felmenőinktől átvett életstratégiai kérdésekben is - úgymint hivatás, munkavállalás, vállalkozás, a pénzhez való viszony. Megvilágítja azokat a szempontrendszereket, melyek a szóba jöhető lehetőségek mellett vagy ellen szólnak - hatalmas vargabetűket lehet vele döntéseknél megspórolni.

Ugyanígy párkapcsolati problémák esetén sem feltétlenül több generációt végigkísérő átkokat keresünk. Gyakran a pillanatnyi helyzetet lemodellezve azt tudjuk megmutatni, mi az, amiben az illetőnek változnia kellene ahhoz, hogy megmenthető legyen a kapcsolata, illetve párra találjon.

• lélek
• családállítás
• párkapcsolati probléma
• hellinger
• féderer ágnes
• Lélek&Test