- A páromnak a munka a mindene

Szinte mindegy, hogy miért távolodtatok el egymástól, ahhoz, hogy újra közel kerüljetek a másikhoz, először is tisztába kell jönnöd azzal, hogy a párod ki vagy mi elől próbál elbújni. Ám ugyanilyen fontos, hogy - legalább átmenetileg - ne csak a kapcsolatodnak élj.

A túlzott ragaszkodás ugyanis kiábrándító lehet, némi távolság azonban nagyon is szexi - olyannyira, hogy felébresztheti a szunnyadó vadászösztönt a másik emberben. Egyebek között ezt javasolja Féderer Ágnes családállítás-szakértő egy hasonló helyzetben lévő olvasónknak.

Kedves Ágnes!

Nagyon el vagyok keseredve a férjem hozzáállása miatt. A probléma már több mint egy éve fennáll, amióta új munkahelyre került, középvezetői beosztásba.

A vállalat lett a mindene, engem pedig rettentően elhanyagol. Ráadásul első gyermekünket várjuk, akit már régóta szerettünk volna. Én naiv, azt hittem, ha majd jön a baba, minden más lesz. Hát nem.

Ő egy héten hat napot dolgozik, napi 12-14 órát. Én most itthon vagyok, és csak emészt a magány. Egész nap azt várom, mikor esik be az ajtón, de amikor hazajön, szinte egy percnyi figyelmet sem kapok.

És ez így megy napról napra, már majdnem két éve. Amikor véletlenül szabadnapja van, akkor pedig csak veszekszünk megállás nélkül, az ingerültsége miatt, amit hazahoz a munkából. Ha beszélek hozzá, látom, hogy rám néz, de teljesen máshol jár az esze.

Társaságban gyakran beszól nekem, kiabál velem, mint egy kisgyerekkel. Ha kérdezek valamit, teljesen másról kezd el beszélni. Ha valami nem tetszik, és szóvá teszem, az falra hányt borsó, mert, mint mondja, azért sem azt fogja csinálni, amit én szeretnék. Nagyon sokszor megbánt, de ezt ő észre sem veszi.

Ha szabadideje akad, azt inkább a haverokkal tölti, látom, nem is nagyon igényli azt, hogy velem legyen. A szexuális életünk pedig egy csőd - számomra. Ha én nem kezdeményeznék, neki talán eszébe sem jutna.

Többször elhatároztam már, hogy nem foglalkozom vele, nem szólok hozzá, mintha ott sem lenne - hátha észreveszi, hogy felesége is van. Hát tőle aztán ellehettem volna hónapokig a fenekemen.

Próbáltam már vele nagyon sokszor beszélni, hogy ez így nem lesz jó hosszútávon, de a beszélgetéseink nagy része konfliktusba torkollott. Azt mondja, ne menjek oda, ahol ő van, mert ideges lesz, és csak veszekszünk.

Nagyon sokat sírok a helyzet miatt, nap mint nap órákat, úgy érzem, teljesen kifordultam önmagamból. Nem ilyen voltam régebben.
Ami pedig a legrosszabb: sokszor eszembe jut, hogy nem ilyen férjet szerettem volna, sokat gondolok a válásra is, mert úgy érzem, kilátástalan a helyzet. Már kértem tőle, hogy költözzön el egy kis időre a szüleihez - még az én szüleimnél lakunk -, mert az én állapotomban ez az idegeskedés nem tesz jót.

Elkerülni nem tudom, ő meg nem változik, és legalább átgondolnánk a helyzetet külön-külön. Erre ő kinevetett, hogy ne butáskodjak, mert minden oké, meg minden rendben is lesz, csak ő mostanában nagyon stresszes.

Mostanra teljesen összezavarodtam. Én nem vagyok elég megértő, vagy tényleg egy kicsit figyelmesebbnek kellene lennie? Azt sem tudom, nekem hogyan kellene hozzáállnom ehhez a dologhoz. Egyáltalán mit tehetek még?

Segítő válaszod előre is köszönöm!

Dorka

Kedves Dorka!

Nekem úgy tűnik a soraidból, hogy a férjed menekül. A kérdés már csak az, vajon ki vagy mi elől próbál elbújni. Vajon mivel, kivel van baja? A helyzettel, avagy valakivel, személy szerint? Ha jól értem, nem a gyerekvállalás váltotta ki a viselkedését, hiszen ezt írod: „Én naiv, azt hittem, ha majd jön a baba, minden más lesz.”

Lehet, hogy túl nagy rajta a teher, ez okoz feszültséget? Lehet, hogy nem volt egészen biztos a kapcsolatotokban, és most úgy érzi, hogy a gyerek, azaz az apaszereppel járó felelősségvállalás bebetonozza? Lehet, hogy a szüleitek házában élés nyomasztja? Egy biztos, nem találja a helyét.

Az, hogy nem szívesen beszél róla, és nem képes elköltözni sem, viszont jelzi: nem akar megbántani téged, nem akarja felrúgni a kapcsolatotokat, nem tud dönteni.

Türelem, megértés, tisztázás. Ezt tudom ajánlani, a sorrendet persze neked kell kitalálnod. Ahhoz, hogy eredményt érj el, el kell engedned - legalább átmenetileg - azt a képet, amit magadban kiszíneztél, és ideális helyzetnek, kapcsolatnak neveztél el.

Nézz szembe a valósággal, és ne az ideákhoz mérd őt. Ne tedd neki túl magasra a lécet, mert akkor inkább kikerüli, átbújik alatta, nem kockáztatja meg ugyanis, hogy felsül előtted, azaz leveri.

Igenis bírd ki, hogy nem nyaggatod néhány napig. Fogadd kedvesen munka után, ne zúdítsd rá a saját gondjaidat, adj neki inkább jó vacsorát, és hagyd békén. Keress elfoglaltságot magadnak. Csinálj programokat nélküle. Biztos van barátnőd, akivel elmehetsz sétálni, moziba, mindegy, mit találtok ki. Legyen saját dolgod.

Adj tehát egy kis időt neki. Feltéve, ha tényleg őt akarod, vele szeretnél élni. Tudod, a pasikat visszahódítani kell, nem durcásan elküldeni. Ők ugyanis nem kombinálnak - mint mi, nők -, hajlamosak inkább komolyan és szó szerint venni azt, amit mondunk nekik.

Szurkolok nektek!

Féderer Ágnes

• családállítás
• párkapcsolati probléma
• féderer ágnes
• Lélek&Test