Máig tartanak keresztre feszítést ebben a térségben, pedig helyteleníti az egyház - Valóságos, és sok ezer nézője van

A húsvét nem véletlenül számít a kereszténység legfontosabb ünnepének, názáreti Jézus keresztútja, kínhalála és feltámadása nélkül aligha beszélhetnénk krisztusi megváltástanról, mely az egyház által közvetíteni kívánt üzenet alapját jelenti ma is.

Jézus önátadása a teológusok szerint a kereszten teljesedett be, szeretetből vette át az emberek bűneit, fájdalmát, magányát és legszörnyűbb szenvedéseit, mely utóbbinak joggal lett jelképe a kereszt. Latin megfelelőjét, a crux szót a rómaiak is a földi kínok szinonimájaként használták, a keresztre feszítés ugyanis az ókorban, ahogy Cicero is megfogalmazta, a legszörnyűbb kivégzési formát és a legszégyenletesebb halálnemet jelentette.

Bár Jézus szenvedését a magyar hagyományokban is őrzik a passiójátékok, az ünnep mai, profánabb jelentésétől földrajzilag és szellemiségében is hosszú út vezet a helyig, ahol a keresztút újrajátszása egészen mást takar. A Fülöp-szigetek véres vallási hagyománya, a valóságos keresztre feszítés a modern kori keresztény rituálék egyik leginkább ellentmondásos példája.

Keresztre feszítések a Fülöp-szigeteken

A spanyol gyarmatosítás révén a Fülöp-szigeteken él a legtöbb katolikus egész Ázsiában, a több mint százmillió lakos legalább 85%-a annak vallja magát. Hitükben azonban sajátosan keveredik az egyházi tanítás és a helyi kultúra babonás hiedelemrendszere, aminek teljes eszkalálódását jelenti Pampanga tartomány, azon belül is többek közt San Pedro Cutud látványossága, a nagypénteken a lehető leghitelesebben újrajátszott passió.

Az önostorozást, korbácsolást, a kereszt cipelését, a töviskoszorú viselését és a Jézus által elszenvedett ütéseket is magában foglaló, több mint fél évszázados múltra visszatekintő passiójáték végén az önként jelentkezőket, kezüket és lábukat körülbelül 10 centis szögekkel átütve, keresztre feszítik. Az önkéntesek így szeretnének bűnbocsánatot nyerni, teljesíteni egy fogadalmat, vagy épp hálájukat kifejezni az áldásokért, melyeket életükben kapnak. 

Vannak, akik azt állítják, odafentről kaptak minderre utasítást, míg mások közvetíteni akarnak Jézus és az emberek között, minél inkább átélve szenvedéseit. A több helyen is megtartott rituálé önkéntesei között elsősorban férfiak szerepelnek, de több nő is felvállalta már, sőt, 2008-ban megdöbbentő módon még gyerekek is, egy 18 éves lány és egy 15 éves fiú.

Van, aki igazi veteránnak számít

A koronavírus miatt három éven át nem tartották meg a keresztre feszítést, 2023-ban azonban ismét sor került rá, ahol az egyik leghíresebb Jézus-imitátor, a több mint hatvanéves Ruben Enaje 34. alkalommal szegeztette magát a keresztre.

Elmondása alapján a szegek, bár nagy fájdalmat okoznak, azért nem olyan erőset, mint ahogy azt a legtöbben gondolnák, emellett keze és lába csak azok kihúzása után vérzik, a sebek pedig gyorsan gyógyulnak. Az eszközöket fertőtlenítik, emellett egészségügyi személyzet is felügyeli a rituálét, bár Enaje ennek ellenére is gondol arra, hogy bármikor meghalhat a kereszten. Ez azonban senkinek sem célja, így az önkéntesek általában nem is töltenek ott sok időt, van, hogy csak néhány percet. Ruben Enaje ennél azért többet, de még soha nem látott senkit egy óránál hosszabb időt kibírni ott.

A férfi az 1980-as években túlélt egy zuhanást, és új életét ünnepelve szeretett volna áldozatot hozni azzal, hogy először vállalta fel a nagypénteki szenvedést. Úgy érzi, ez semmi ahhoz képest, amennyit Jézus szenvedhetett, és a legkevesebb, amit megtehet családja jólétéért. A keresztre feszítés során is értük imádkozik, de tettét felajánlotta már a koronavírus-járvány megszűnéséért és az ukrajnai békéért is.

Véres cirkusz? Egyházi felelősség?

Bár a helyiek hite és a vallásos áhítat is szerepet játszott a hagyomány kialakulásában, nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy igazi turistalátványossággá vált, tízezreket a környékre vonzva, ami a jellemzően szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkező falubelieknek komoly bevételi forrást jelent. A helyi hatóságok úgy vélik, a turistaáradatot lehetetlen megállítani, így inkább segítenek mindent rendben tartani, rendőrök és egészségügyi szakemberek felügyelik az érintett helyszíneket.

A Fülöp-szigeteki katolikus vezetők helytelenítik a hagyományt, sokan gondolják úgy, az a babonás hit tökéletes példája, fesztiváljellege miatt cirkusszá változtatja a nagyhetet, és szöges ellentétben áll a Biblia tanításaival is. Arra buzdítják a híveket, hogy mély hitüket fejezzék ki inkább imával vagy önkéntes munkával, és ne tegyenek kárt magukban, Jézus ugyanis az emberek helyett szenvedett, így távol áll tanításaitól ilyenfajta bűnbánatot elvárni. Betiltásának szándékáról azonban nincs szó, előrejelezve annak lehetetlenségét is.

Érdemes azonban figyelni Robert Reyes katolikus pap és emberi jogi aktivista szavaira is, aki felteszi a kérdést, hol volt ő, és hol volt az egyház, mikor ez az egész elkezdődött. Véleménye szerint ugyanis a véres szertartás jó példája annak, mennyire nem tudták a keresztény tanítások valódi jelentésére edukálni a filippínókat, és mennyire egyedül hagyták őket. Ahhoz pedig, hogy mindez változzon, a papoknak rendszeresen beszélgetniük kellene a falusiakkal, és sokkal közvetlenebb kapcsolatot ápolni a helyi közösségekkel, az ítélkezés ugyanis csak még inkább elidegeníti őket.

Képek: Getty Images Hungary.

• kereszténység
• hagyomány
• vallás
• fülöp-szigetek
• jézus
• Húsvét