Már 3 hónapos a kisfia! Pásztory Dóra paralimpiai bajnok az anyaságról mesélt

Barnabás 2013. december 25-én jött világra. Édesanyja a Feminának mesélt arról, hogyan éli meg az anyaságot.

Pásztory Dóra két évvel ezelőtt ismerte meg a SUHANJ Alapítvány révén Ferenci Mártont, akivel tavaly májusban összeházasodtak. Az esküvőjük előtt másfél héttel derült ki, hogy gyerekük lesz. A karácsonyi ajándékként érkezett Barnabás már három hónapos.

- Nagyon élénk, érdeklődő a világ iránt, ha ébren van, akkor már nagyon sokat nézelődik, játszik. Ha éhes, álmos vagy másik játékot szeretne, akkor ezt jelzi. Ezt egyelőre csak sírással tudja megtenni, amit természetesnek veszek. Igényli az impulzusokat maga körül, de az apukája is ilyen, én is ilyen vagyok, úgyhogy örülünk, hogy Barnabás is ilyen lett.

- Bizonyára többen megkérdezték, aggódtál-e amiatt, hogy hogyan tudod majd stabilan a karjaidban tartani Barnabást, hogyan fogod tudni pelenkázni. Én azt gondolom, ahogy gyerekként cipőfűzőt kötni is megtanultál magadtól, végül a baba ellátásához szükséges mozdulatsorokat is kitapasztaltad. Tévedek?

- Megmondom őszintén, az első napokban a férjem végezte el a gyerkőccel kapcsolatos feladatokat - rutinosan, hiszen van két kisebb testvére. Én igazából úgy a harmadik-negyedik nap mertem fölvenni, és talán itthon tettem tisztába először, addig mindig hárítottam a férjemre. De nem emlékszem arra, hogy bármi nagyon nagy problémát jelentett volna. A férjem és a nagymamák segítségével nagyon gyorsan ráéreztem arra, mit hogyan kell, emellett Barnabás is nagyon sokat segít nekem. A szoptatás okozott csak az elején nehézséget: idő volt megtalálni azt a pózt, ahogy tudok, ezért itthon szoptatok, ezt így tudom megoldani. Azért most már el fogunk kezdeni kicsit szocializálódni, jönni-menni, de mivel még éjszaka is háromóránként szopizik, számomra fárasztóak az éjszakák, így nappal, ha tudok, inkább pihenek.

- Ezek szerint vissza kellett venned a pörgős életből.

- Igen, nagyon! Ez hiányzik is, nem tagadom, de Barnabás nagyon sok mindennel kárpótol érte. És azt gondolom, hogy ennek ez a természetes rendje. Nem hiszek abban, hogy az ember ugyanazt az életet tudja tovább élni, mint a babavárás előtt. Most Barnabás az első, az ő igényei az elsők, aztán majd 20 év múlva jöhetnek újra a mieink. De mi nagyon szerettünk volna gyereket, így fel voltunk erre készülve, amennyire fel lehet. Bár igazából nem lehet.

- A férjed ezek alapján nem olyan apuka, aki csak a fürdetésre tud hazarohanni.

- Azt azért sejtettük, hogy ő ezt nem is teheti meg. Ezért is választottunk egy magánkórházat, a Róbert Károly klinikát, hogy a szülés alatt és utána az első napokban is végig mellettem lehessen. Megnyugtató volt számomra, hogy tudtam, mindenben számíthatok rá. A családi szoba lehetővé tette, hogy öt napig végig együtt legyünk. Mivel Barnabás végül császármetszéssel jött világra, az első két nap a férjemnél volt a gyerek. Én nem tudtam felvenni, de biztos lehettem benne, hogy az apukájától ugyanazt a szeretetet és gyengédséget megkapja, amit én adnék meg neki, ha nem ilyenek lennének a körülmények.

Tartottál attól, hogy esetleg a te gyereked is végtaghiányos lesz-e?

- Ettől egyáltalán nem féltem, mert tudtam, nem örökletes az én végtaghiányom. Természetesen a szükséges genetikai vizsgálatokat mi is elvégeztük, illetve az őssejt levételét és tárolását is fontosnak éreztük. Ez ad egyfajta biztonságot és megnyugvást számunkra a jövőre nézve.

- Voltak gyerekként vagy tinédzserként elképzeléseid arról, mikor és hány gyereket szeretnél?

- 16 évesen a sydney-i paralimpia után nyilatkoztam úton-útfélen, hogy 28 évesen fogok szülni egy Hella Olimpia nevű kislányt. Az, hogy 12 év távlatából egy évet tévedtem, nem olyan rossz arány szerintem. Én alapvetően nagyon vártam, hogy megtaláljam azt az embert, akivel jó élményként tudom megélni az egész terhesség szépségeit és nehézségeit is, mert szerintem az, aki azt mondja, ennek nincsenek nehézségei, hazudik. Volt, hogy idegőrlő, fáradt állapotban minden nap összeszólalkoztunk valamin, holott korábban soha, de nagyon szépen átvészeltük ezt az időszakot, és mindez nagyon szorossá tette a kapcsolatunkat.