Amit tudni akartál a szinkronról, most elmeséli Szilágyi Tibor - Interjú a művésszel

Szilágyi Tibor éppen fél évszázada kölcsönzi a hangját hollywoodi nagyágyúknak és európai sztároknak - számos alkalommal szólaltatta meg Walter Matthaut, Jean Renót, Philippe Noiret-t, Lino Venturát vagy Richard Burtont. 

A sármos jelzőt letörölhetetlenül viselő Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész főiskolásként kezdett szinkronizálni, és a mai napig hívják.

- Főiskolásként kezdtünk kijárni egy-egy mondatra az egykori Pannónia Filmstúdióba, amely akkoriban egyetlen terepe volt a szinkronizálásnak. Nagyon komolyan vették ezt a szakmát, amivel persze nem azt akarom mondani, hogy manapság ne vennék komolyan, de a technika előrehaladásával, a gyártási folyamat felgyorsulásával megváltozott a szinkron hangulata és tempója.

- Emlékszik még, mi volt az első szerepe?

- Az első megszólalására mindenki emlékszik. Egy bolgár partizánfilmet szinkronizáltam, a mondatom pedig így szólt: "Ezredes elvtárs, jelentem, Kovbach partizánjai felsorakoztak!" Gyorsan kellett volna mondanom, ám ez kezdőként, Avar István és Somogyvári Rudolf között állva tizenötödjére sem sikerült. Ekkor Avar Pista azt mondta: "Tudod, akkor kell beszélni, amikor nyitja a száját!" Majd megfordultak, és a vetítőnek háttal is könnyedén, rutinból felmondták a szöveget.

- Melyik volt az a film vagy sorozat, amelyet a legszívesebben szinkronizált?

- Imádtam a Furcsa párt: remek film, két kitűnő színésszel, Jack Lemmonnal és Walter Matthauval - előbbit Zenthe Feri szinkronizálta. Hasonlóan kedves volt számomra A Guldenburgok öröksége. Ebben mások mellett Tolnay Klárival dolgoztam együtt, aki egy rendkívül előkelő hölgyet kapott, én pedig egy minden hájjal megkent gazembert, bizonyos Lauritzent. Szerintem az őt megformáló Wilfried Baasner volt a legjobb színész az egész sorozatban.

Walter Matthau mellett nagyon sokszor szinkronizáltam Jean Renót, Philippe Noiret-t, de Lino Ventura vagy Richard Burton magyar hangja is többször voltam. Éppen 50 éve vagyok a szakmában - magam is mosolygok azon, hogy ilyen hosszú ideje nem megyek ki a divatból. Szerencsére.

- Mi tesz valakit alkalmassá a szinkronizálásra?

- Kell a ritmusérzék, az orgánum, a munka iránti elhivatottság, de talán az sem árt, ha jó színész az ember. Nemrég egy olasz filmben egy általam addig nem ismert, korombéli színészt szinkronizáltam, aki egy szélhámost játszott, és a szerepe szerint éjjel-nappal beszélt. Külön odafigyelést igényelt, hogy ne gyengítsem őt, hanem próbáljam hozni a ritmusát, a karakterét. Lapozós tekercsek voltak, óriási mennyiségben - hiába a sok év rutin, megküzdöttem a feladattal.

- Mit jelent az, hogy "lapozós tekercs"?

- Ma már történelem, de egykor a celluloidszalagot - mint filmet - rövidebb részekre, úgynevezett tekercsekre vágták. Egy tekercs egy gépelt oldalnyi szöveget tartalmazott - innen ered a "Hány tekercsre mész?" kérdés -, egy lapozós tekercs pedig kettőt. A díjazás is tekercsárban történt.

- Van különbség a hajdani díjazás és a mai között?

- Ó, hogyne! Főiskolás koromban a szinkronizálás kiváló kereseti lehetőséget jelentett néhányunknak, akik beváltunk - részben ezért is szerettük. Alkalmanként 90 forintot kerestünk, amit rögtön ki is fizettek. A csúcsgázsit pedig 250 forintban maximálták - 16 tekercsig ennyit kaptunk, majd minden plusz tekercs után tovább 10 százalékot, azaz 25 forintot.

Manapság ez már nevetségesnek tűnik, de akkoriban 2 forint 70 fillér volt egy liter benzin, a főiskolás 90 forintos bérünkből pedig bőségesen megebédelhettünk másodmagunkkal, itallal együtt. Nem sírom vissza azokat az időket, mert úgy érzem, a mai napig kiemelt helyzetben vagyok, de persze feltűnik, hogy a jelenlegi fizetések abszolút nincsenek arányban a korábbiakkal. A tévhitek eloszlatása végett szívesen elmondom, hogy egy szinkronfőszerep ma 30 ezer, esetleg 50 ezer forint - többnyire számlával, és nem azonnali kifizetéssel.

- 50 év alatt bizonyára dolgozott olyan színművészekkel, akiket ma már legendaként emlegetnek. Kikre emlékszik vissza nagyon szívesen?

- Ahogy már mondtam, Tolnay Klárira és Zenthe Ferire, mellettük pedig Sztankay Istvánra, Somogyvári Rudolfra, Fülöp Zsigmondra, Sinkovits Imrére, Mádi Szabó Gáborra, Avar Istvánra, Kálmán Györgyre, Kállai Ferencre.

Engedje még meg, hogy a színészeken kívül említsek néhány nagyon fontos alkotót: Hazai György, Márkus Éva és Vajda Pista szinkronrendezőket, valamint Szeredás Andrást szövegírót. Hiszen az idegen nyelvű szöveget nem elég lefordítani, hanem pontosan, szótagszámra meg is kell írni, majd feldarabolni. Aztán meg kell találni a megfelelő hangokat, végül az egészet megrendezni... Ez bizony mind-mind rendkívül nagy munka.

Fotó: MTVA

• magyar szinkron
• szilágyi tibor
• sztártéma
• interjú
• szinkronhang
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron