"Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!" - Lélek és interjú Kiss Virággal

Bő egy éve úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van, aztán hirtelen a gödör alján találta magát. Ma már saját szinkronstúdiója van, ahol szebbnél szebb munkák várják, és a magánéletében is kisütött a nap.

Nem kevés támogatást kapott a körülötte lévőktől, de legalább ekkora jelentősége volt az önmagába vetett bizalomnak is.

Vad angyal

Kiss Virág színészként kezdte a pályafutását: Gór Nagy Mária színitanodája után a Pannónia Filmstúdióba vezetett az útja, ahol Somló Andrea rendező segítette a kezdeti lépések megtételében. Első igazán jelentős munkájának Zeffirelli Jane Eyre című filmjét tartja, ahol a főszereplő Charlotte Gainsbourgot szólaltatta meg. A szélesebb közönség a Vad angyal révén, Natalia Oreiro hangjaként ismerte meg. Később is több alkalommal szinkronizálta az uruguayi hírességet, akit nemcsak színészként kedvel – személyes találkozásaik során sok közös vonást fedezett fel kettőjükben. Számos más szinkronszerepe mellett ő volt a Baywatch April Giminskije vagy a Döglött akták Lilly Rush nyomozója is. Néhány éve úgy döntött, hogy a mikrofon után a keverőpult mögött is kipróbálja magát, mostanra pedig jó néhány filmet jegyez szinkronrendezőként.

"Lejárt az időm"

Egy centit sem ad a minőségből, vallotta mindig, és többek között ezért volt szerencsés az egymásra találásuk a Story TV-vel. A csatorna vezetősége a magyar szinkron elkötelezettjeként minden támogatást megadott Virágnak ahhoz, hogy valóban színvonalas munkát végezzen.

Művészeti vezetőként ő tartotta kézben a Story 4-en és a Story 5-ön futó filmek kilencven-kilencvenöt százalékát – közülük a világ legnépszerűbb brit szériája, a több Emmy- és Gloden Globe-díjjal jutalmazott Downton Abbey megkapta a 2013 legjobb sorozatszinkronjáért járó elismerést. Mivel a színész színész marad, időnként magára is osztott egy-egy szerepet, és a csatorna egyik hangjaként is nap mint nap hallhatta a közönség. Mígnem tavaly a Story TV-nek új tulajdonosa lett, ami az addigi sikeres együttműködés végét jelentette.

– Hálás vagyok mindazért, amit a Story TV-től kaptam. Az ott töltött évek alatt sokat tanultam, szép feladataim voltak, és kiváló munkatársakkal dolgozhattam együtt, de lejárt az időm. Nem maradt bennem keserűség – mondja.

Minden összeomlott

Békés búcsú ide vagy oda, a csatornától való elválással minden összeomlott Virág körül. A munkái kilencven százalékát elvesztette, a tartalékait felélte, és a magánéletében is rezgett a léc. Ahogy ő fogalmaz, a hajánál fogva kellett kirángatnia magát a gödörből, ami persze nem ment egyik pillanatról a másikra.

– Két napig sajnáltam magam, majd elkezdtem rendbe tenni az életem különböző területeit, nem utolsósorban pedig a külsőmet is. Ahogy Coco Chanel mondta: "Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!" Így aztán vettem néhány új ruhát, ismét beiktattam a sportot az életembe – azóta is járok speedfitneszre –, és tíz kilót sikerült leadnom. Korábban flamencóztam, amit mostanában régi felvételek alapján idézek fel – a lépések benne vannak a lábamban. Szorgalmasan gyakorolok, és azt tervezem, hogy a legközelebbi szinkronos bulin meglepem a többieket egy tánccal.

Sokat köszönhetek a körülöttem lévő értékes embereknek, akiktől jó tanácsokat kaptam, főként pedig édesanyámnak, aki mindvégig mellettem állt, fizikailag és lelkileg egyaránt. Rengeteg mindenen átsegítettek a beszélgetéseink, a gondolatok, amiket megosztott velem, a törődés, amivel körülvett. Ő nem egyszerűen csak szeret, hanem okosan szeret – a megfelelő szavakat mondja a megfelelő időben.

Valami újnak a kezdete

Hisz a sorsban, így – még ha nem is volt könnyű – a történteket egyfajta felülről érkező figyelmeztetésként, szívderítőnek nem nevezhető helyzetét pedig valami újnak a kezdeteként értékelte.

Úgy érezte, az irány, amerre tart, alapvetően helyes, bizonyos dolgok azonban nyilvánvalóan megérettek a változásra-változtatásra. A több hónapos kényszerpihenő során alkalma volt átgondolni azt is, hogyan tovább – így született meg a saját vállalkozás ötlete, amely mostanra valósággá vált. Az új szinkronstúdió a Városligeti fasorban kapott helyet.

– Csillag Adrienn a társam ebben a vállalkozásban– úgy tűnik, jól működik a párosunk – meséli Virág. – A stábot egykori kollégáim alkotják. A gyártásvezető Gémesi Krisztina – nem is engedném el őt, mert nagyon szeretem. Az egyik hangmérnök pedig a férjem, Árvay Zoltán, akivel kilenc év után most elválnak útjaink, de továbbra is együtt dolgozunk. Sárdobálás nélkül zártuk le a közös múltat, hiszen mindketten úgy érezzük, az a magas színvonalú munka, amit együtt végeztünk és végzünk a mai napig, sokkal többet ér ennél. A stúdión kívül pedig mindenki éli tovább a maga életét, immár másik társsal.

"Újra és újra bizonyítanom kell"

Az első megrendelőjük az MTVA volt – nekik készült például a Victor Fleming rendezte Szent Johanna vágatlan, Magyarországon eddig be nem mutatott változata is. A címszereplőt a fiatal Ingrid Bergman játssza, akit Urbán Andrea szinkronizál. Virág számára már maga a munkafolyamat csodálatos élményt jelentett, és büszkén vállalja a végeredményt, amelyet nemsokára a nézők is láthatnak-hallhatnak.

Vendégrendezőként dolgozik a Subway stúdióban is, izgalmas filmek magyarítását végzi. A rendezőnő szerint a munkamódszerük mostanra még inkább kikristályosodott, a minőséget pedig éppúgy mindennél előbbre valónak tartja, ahogyan korábban is:

– Továbbra sem engedek ki a kezemből olyat, amit nem tudok felvállalni, legyen szó drámáról vagy rajzfilmről – ez a hitvallásom. Újra és újra bizonyítanom kell, a Downton Abbey után is, a Szent Johanna után is, mindegy, milyen kis feladatról van is szó. Szerencsére, mivel én osztom be a stúdióidőt, akkor és annyi ideig forgatunk, amikor és ameddig jónak látjuk. A saját vállalkozás jár ugyan bizonyos kötöttséggel, hiszen kell, hogy legyen annyi munkánk, amennyiből megélünk, másfelől viszont szabadságot ad, hiszen úgy dolgozunk, ahogy szeretnénk.

Ösztönös szereposztás

Egy-egy szinkronszerep kiválasztásakor legalább annyira hallgat a szívére, mint a fülére:

– Többféle szereposztási módszer létezik a rendező kollégák körében. Az enyém nagyon ösztönös: miközben nézek egy szereplőt, belülről hallom magyarul beszélni. Az adott figurákhoz konkrét magyar hangokat képzelek el – megesett, hogy emiatt két hetet vártunk egy színészre. A kollégák is úgy érzik, hogy – még ha időnként ki is kell mozdulniuk a komfortzónájukból – hozzájuk jól illeszkedő szerepeket kapnak, és egy-egy munka végeztével elégedetten távoznak a stúdióból.

A rendezés mellett továbbra is szinkronizál:

– A Nyugi, Charlie! amerikai vígjátéksorozatban Jordan, a Modern családban Claire vagyok. Sokszor visszanézem a Mr. Selfridge egy-egy epizódját, amelynek nemcsak a szinkronját rendeztem, hanem egy mellékszereplőt is megszólaltattam benne. Azt hiszem, ez a sorozat különösen jól sikerült – sajnos nem kapott túl nagy promóciót, így viszonylag kevesen látták.

Messze még az alagút vége

Mint már korábban is nyilatkozta, ahhoz, hogy a szinkrongyártás jelenlegi futószalagos jellege megszűnjön, a stúdiók és főleg a megrendelők részéről kellene jelentkeznie az igénynek a színvonal iránt. Biztató jeleket, ha nem is túl sokat, már korábban is tapasztalt erre nézvést, főleg néhány kiemelt produkció esetében, a tendencia pedig, ha hullámzóan is, folytatódni látszik – de messze még az alagút vége.

– Mindannyian széthajtjuk magunkat: nyolcszor annyit kell dolgozni ugyanannyi pénzért, mint tíz éve. Éppen ennek a problémának az orvoslására jött létre nemrégiben a színészszakszervezeten belül a szinkron-alapszervezet. Máris történt valamelyes előrelépés, például több év kihagyás után megint lesz szinkronszemle, ahová én is nevezek tévéfilmet, animációs filmet és sorozatot egyaránt.

"Bízom magamban"

A színész-rendező úgy érzi, mindazzal, ami az elmúlt időszakban történt, egy tiszta lapot is kapott, amit most teleír.

– Egy év múlva egy szépen működő stúdió művészeti vezetőjeként látom magam, és remélem, hogy szerelmes leszek, de persze nem látok a jövőbe. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra az élet – a magam részéről nyitott vagyok, és tudom, bárhogy lesz is, bízom magamban, ami eddig átsegített a problémákon - remélem, ez így is marad.

Fotók: Németh Kriszta, Juhász Gábor
Smink: Kincsesné Gurmai Mária
Frizura: Birgés Kata

A fotók a Benczúr Házban készültek.

• magyar szinkron
• szinkronhang
• kiss virág
• natalia oreiro
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron