Szakmai lent és fent Kárpáti Leventével: "Az, hogy éppen hol tartunk, korábbi döntéseink következménye"

A színházba járók színészként és rendezőként egyaránt ismerhetik, több darabot szerzőként is jegyez. A szélesebb közönség a Szeress most! és a Barátok közt sorozatokból emlékezhet rá. Számos filmben és sorozatban hallható a hangja.

A Caligula-klán

Színészként megfordult többek között a Vidám Színpadon vagy a Bartók Kamaraszínházban, de a színi világ más területein is kipróbálta magát. 1997-ben a Pinceszínházban mutatták be első darabját, az East West Bluest, amelyet nemcsak szerzőként jegyzett, hanem rendezett is, illetve a dalszövegek egy részét is ő írta. A Karamazov testvéreknek, amelynek 2005-ben volt a premierje a Szkéné Színházban, szintén rendezője volt, illetve ő alkalmazta színpadra a művet. A 2007-ben, ugyancsak a Szkénében debütált A Caligula-klánt ismét ő írta és rendezte.

– Van egy hős, aki bármit megtehet, legalábbis addig a pontig, amíg meg nem hal – mondja a szerző-rendező a címszereplő Caligula idejében játszódó darabról. – Mindenki más tökéletesen ki van szolgáltatva neki, és csupán túlél. Ilyen körülmények között nyilván nem fontos a valós erkölcsiség, olyannyira, hogy nincs is. Mit vált ki az önkény abból, aki gyakorolja, és mit vált ki abból, akin gyakorolják? Mi lehet kihívás egy korlátlan hatalommal bíró uralkodó számára, hová fejlődhet, egyáltalán fejlődhet-e valahová? Van-e a létezésnek ilyen síkja? Végső soron egy morális kérdést, illetve egy társadalmi helyzetet vizsgáltam, valamelyest a materializmus és idealizmus kérdéskörét is érintve – mindez akkor is aktuális volt, ahogyan most is az, hiszen mindig az.

A Caligula-klánt többen hasonlították az első magyar rockoperához, a Sztárcsinálókhoz, amely a hatalomvággyal bőségesen megáldott, ám az önuralomnak teljességgel híján lévő Néró személyén keresztül mutatja be a politikai sztárcsinálás folyamatát. Kárpáti Levente nem is tartja jogtalannak a párhuzamot:

– A két darab rokon vonása a hibrid idősík: mindkettőben mai nyelven beszélnek a szereplők, sok az áthallás az akkori és a mai kor között. Illetve A Caligula-klán a Sztárcsinálókban elmesélt történet előző fázisa, ha nem számítjuk Claudiust, akit az én darabomban Caligula halálával emelnek erőszakkal a trónra, míg a Sztárcsinálók éppen az ő halálával kezdődik (Caligulát Claudius, őt pedig Néró követte a római császárok sorában – a szerk.).

A hatalom bolondjai

A Caligula-klán évek óta nincs műsoron, ám az előzetes és nem végleges megállapodás szerint 2016 februárjában ismét látható lesz a Bakelitben. Nem az ősbemutatót reprodukálják: a megújult társulat egy újragondolt, erre a helyszínre alkalmazott változatot ad elő, azaz bizonyos tekintetben premierről lehet beszélni. A szerzőnek pedig vannak még bemutatásra váró darabjai az asztalfiókban, többek között egy napjainkban játszódó bulvár színdarab, vagy, ahogy ő mondja, kicsit fanyar, kicsit furcsa tragikomédia, illetve a belga avantgárd drámaíró, Michel de Ghelderode Escurial című művének átirata.

Az eredeti Escurialban, amely a középkori Spanyolországban játszódik, a király és a bolond egy hirtelen ötlettől indíttatván szerepet cserél, de a játék komolyra fordul, olyannyira, hogy utóbbinak nem is igen akaródzik visszaadni a koronát. Az Escurial bolondjai munkacímet viselő átiratban viszont sokáig nem derül ki, hogy ki az uralkodó, és ki az őt szórakoztatni hivatott alattvaló – végső soron mindketten bolondok.

– Az átirat középpontjában, ahogy A Caligula-klánéban, szintén a hatalom áll, csak éppen más helyzetben – magyarázza a szerző. – A Római Birodalom sokáig egyeduralkodónak számított, ami viszonylag szabad gondolkodást tett lehetővé, ám a középkorban ez már nem így volt, hiszen addigra több erős állam jött létre Európában – és főleg nem így volt Spanyolországban, ahol az egyház, illetve az inkvizíció is jelentős befolyással bírt. A hatalmi gépezet a király nélkül is működött, így annak ezer dologra kellett figyelnie, hogy a trónon maradhasson.

Mikor megy le a belső sorompó?

Nem gondolja, hogy bármelyik műfajt le kellene nézni – ahogy fogalmaz, akár egy vidéki haknit is lehet jól csinálni. Sokkal inkább a saját belső sorompója szerint „működik”.

– Ahogy mindennek van egy tól-ig határa, úgy minden művésznek van egy művészeti toleranciája. Előfordult, hogy menet közben felálltam, de mivel nagyon fegyelmezett ember vagyok, amit elvállalok, azt általában végigcsinálom, még ha fogcsikorgatva is – bár megesik, hogy utólag azt gondolom, jobb lett volna, ha nem teszem. Az pedig, hogy mikor megy le ez a bizonyos sorompó, a legkevésbé sem műfajfüggő.

A sorozatok világa sem áll tőle távol, olyannyira, hogy kettőben is játszott: a Szeress most!-ban Pintér Ferencet, a megkeseredett, esetenként arrogáns vállalkozót formálta meg, a Barátok közben pedig Holman Valtert, aki volt némi hajlama a szélhámosságra, de idővel egy teljesen más oldalát is megismerhették a nézők.

– Pintér Ferenc figuráját nem szerettem – de hát a színésznek az a dolga, hogy eljátssza, amit adnak neki –, a stábot viszont nagyon. Holman Valter karaktere már jóval közelebb állt hozzám, bár ez a betegségsztori megviselt (a történet szerint Holman hosszú betegség után meghal – a szerk.).

A sorozatokban való munkából pedig szakmailag is profitálni tudott:

– Ezeken a forgatásokon meg lehet tanulni nagyon egyszerűnek, nagyon kevésnek lenni, ami megfelel a jelenlegi, a naturálishoz közelítő trendnek, ami például az újabb amerikai filmekben is felfedezhető.

„Pofán csapták” a szereppel

A szinkron területén az egyik legfoglalkoztatottabb színész – sok szerepe közül egyiket sem szeretné kiemelni.

– Nagyon szeretek narrálni, de játékfilmek szinkronizálásakor is gyakran megtalálnak művészi feladatok – leginkább Kosztola Tibor rendező szokott ilyenekkel megtalálni. Az a jó, ha valami kihívást jelent, ha olyat látok a vásznon, hogy aztán fel kell kötni a gatyát. Egyébként egy jó színészt még akkor is könnyebb szinkronizálni, ha megizzaszt, még ha soha nem is leszek olyan, mint ő, mert van mihez igazodnom, vezet valahová – bár a rossz is vezet, csak hát hová. De ettől sincs komplexusom.

Egyik közelmúltbeli munkája egy sötét hangulatú krimiszéria, a Jackson Brodie esetei volt, amelyben a címszereplőt játszó Jason Isaacset magyarította. A szinkronrendező Kiss Virág szerint mintha „pofán csapták” volna a szereppel.

– Jackson Brodie különös vesztese az életnek – egy modern korba helyezett, voltaképpen tragikus hős. Csehovnál vannak hasonlóan furcsa kapcsolatok, mint ebben a szériában: az emberek elbeszélnek egymás mellett, illetve valamilyen oknál fogva muszáj a boldogtalanságot választaniuk, amit azonban tudatosan tesznek. Ez egyébként egy klasszikus dramaturgiai fogás, amit általában becsempésznek a BBC-sorozatokba – itt is érezni ilyesféle áthallást.

„Csak pengess le egy hangot”

Mindezek mellett a zene, azon belül is a rockzene ugyancsak meghatározó az életében:

– Tizennyolc éves korom óta zenélek. Sok zenekarom volt – a jelenlegi éppen alakulóban van –, mind amatőr, ahogy én sem vagyok profi zenész, és soha nem is leszek. Jó néhány valóban profi zenész barátom van, akiket sokkal jobban tisztelek annál, mint hogy magamat is annak nevezzem. Van, aki horgászni jár, én meg muzsikálok. Azt gondolom, rengeteget veszít az, aki nem játszik semmilyen hangszeren, mindegy is, hogy milyen szinten. Ahogy Tátrai Tibor szokta mondani: csak pengess le egy hangot – az már zene.

Az élet egy kerék

Mint mondja, hosszú évekig nem érezte sikeresnek magát. Szeretett volna előadásokban, filmekben valahol elöl állni – végül is a színész így van kitalálva. Mostanra átértékelte a siker fogalmát:

– Van az a bizonyos művészeti érték, amiről mindenki döntse el maga, hogy micsoda – nekem azt jelenti, hogy valami olyat tudok létrehozni, aminek üzenete van. Hogy ez sikerül-e, azt úgyis a közönség dönti el, már ha egyáltalán eljut hozzá maga az alkotás. De ha nem jut el, akkor is meg kell, hogy feleljen az én belső mércémnek – ez a siker.

Az idők során változott más téren is. Míg korábban saját bevallása szerint hajlamos volt másokat hibáztatni vélt vagy valós kudarcaiért, ma azt tartja, mindenki maga alakítja az életét.

– A múltban egy másik ember állt, másféle felkészültséggel, kevesebb eszközzel – nem is haragszom utólag az akkori önmagamra. Most már könnyebben elfogadom, hogy az élet egy kerék, sikeres és sikertelen szakaszokkal. Az, hogy éppen hol vagyunk, korábbi döntéseink következménye – bármilyen sztereotip igazság, de igazság. Ami pedig a jövőt illeti, olyan sokféle út létezik. Elképzeléseim természetesen vannak, de bebetonozott-bestokizott tervem nincs

Fotók: Németh Kriszta, Juhász Gábor
Smink: Kincsesné Gurmai Mária
Frizura: Birgés Kata

A fotók a Benczúr Házban készültek.

• magyar szinkron
• szinkronhang
• kárpáti levente
• sztártéma
• barátok közt
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron