Keresem a családom: Lilut megrázta, amikor halálhírt kellett közölnie

Harmadik évadával folytatódik ma este az RTL Klub Keresem a családom című műsora, amely kedd esténként hetente jelentkezik. Lilu és a műsor stábja ezúttal is bejárta a világot, hogy megtalálják az eltűnt vagy egymástól elszakadt rokonokat.

- Az elmúlt két évadban sok szívet melengető egymásra találást láthattak a nézők, de például a második évadban találkoztunk olyan történettel is, ahol hiába sikerült megtalálni az édesapát egy milliárdos lélekszámú országban, elzárkózott attól, hogy találkozzon a gyermekével. Az elmúlt két évadban melyik volt az a történet, ami a leginkább könnyeket csalt a szemedbe?

- Ha jól belegondolok, alig volt olyan, amelyiken nem érzékenyültem el. Majdnem mindig a legutolsó áll a legközelebb a szívemhez, ezért most éppen az, amelyik a harmadik évad első adásában lesz, hiszen most jöttünk haza Lengyelországból, és még mindig a hatása alatt vagyok az ott történteknek. De az első két évadból talán a legközelebb annak az asszonynak a története áll hozzám, akit a családon belüli erőszak elől menekülve, gyerekként elhagyott az édesanyja. Ő mindezért persze nem haragszik, alig várta, hogy találkozhasson az anyukájával, aki tudott magyarázatot adni arra, hogyan jutott el odáig, hogy elszakadjon a kislányától. De nagyon megrázóak azok a történetek is, amikor megtalálunk valakit, aki már nem él, és ezt nekünk, nekem kell megmondanom annak, aki kereste.

- A harmadik évad történeteinek forgatása közül melyik volt a legemlékezetesebb?

- Ebben az évadban is vannak egészen meglepő, megdöbbentő sorsok. Jövő héten megyünk Amerikába, erről most hadd ne mondjak többet, de van, hogy nem a távolságon múlik, sőt, van, hogy nem is rajtunk, a műsor készítőin múlik a dráma. Jó példa erre a második évadban az a történet, amikor egy nő az öccsét kereste általunk, mi megtaláltuk őt, és a találkozás utáni beszélgetésből derült ki számunkra is, hogy mindketten ugyanabba a középiskolába jártak, csak nem tudtak egymásról. Naponta elmentek egymás mellett, emlékeztek is egymásra, de másképp hívták őket, nem tudtak a másikról, nem gyanakodtak.

- A második évadban több súlyosabb történetet, főként nőkét és gyerekekét ismerhették meg a nézők. A Keresem a családom harmadik évada más lesz, mint az előző kettő?

- Minden történet más. Ez nem évadoktól függ. Szerintem a műsor azért sikeres, azért szeretik nagyon nézők, mert a valóságot akarják látni, mi pedig nem manipuláljuk azt. Igazi, szerepelni nem vágyó, sokszor a kamerától rettegő emberek, akiknek az életében a nagy találkozásra mi vagyunk az utolsó esély. Ezeket a sorsdöntő pillanatokat mutatjuk meg. Nem törekszünk rendezői elvek alapján válogatni a történeteket, rengeteg nyomozás, elképesztő háttérmunka van egy-egy adás mögött, sokszor fél évig keresünk valakit, a legválogatottabb módszerekkel, minden kreativitásunkat bedobva. Vagyis, ha úgy tetszik, minden ízében más, és persze, ahogy egy jó filmsorozat is, lényegileg hasonló.

- Nemcsak történeket, de távoli országokat és kultúrákat is megismerhetünk kicsit a műsornak köszönhetően. Mi volt a legszebb hely, ahova a forgatásoknak köszönhetően eljutottál?

- Elég sokat utazom, utaztam a műsor előtt is, a forgatások során a munka mellett nemigen van idő elmélyülni az adott ország rejtelmeiben. De például Peru, ahol éppen akkor voltunk, amikor a születésnapom volt, vagy Laosz, ahol olyan helyeken jártunk, ahol csak lao nyelven beszéltek, és beleláthattunk néhány ottani család életébe, örök élmény, emlék marad. De ennyi idő elteltével sem halványul el a másik véglet, Szurgut, ahol nagyon-nagyon régen megállt az idő.

- Került a stáb forró helyzetbe a forgatások során?

- Azért, hogy az embert ne fogadják szívesen, nem kell elmenni Magyarországról. A legjobb szándékkal, a legjobb hírrel is van, hogy olyan emberekhez kopogtatunk be, akik vasvillával kergetik el a stábot. Ilyenkor vagy meggyőzzük az illetőt, hogy jót akarunk neki, vagy feladjuk - ez a ritkább. Valódi vészhelyzetek inkább abból adódtak, ha nem ismertünk egy-egy helyet. Például az előbb említett Laoszban egy négyszáz kilométeres utat 11 óra alatt tettünk meg egy egysávos, kivilágítatlan úton, méteres kátyúk között, az úttesten sötétben bicikliző gyerekeket kerülgetve. Vagy Dél-Afrikában, a világ egyik legveszélyesebb városában együtt mentünk mindenhova, óva intettetek minket attól, hogy egyedül kitegyük a lábunkat az utcára, olyan rossz a közbiztonság.

- Míg mások családját kerested, hogy újraegyesítsétek őket, neked időről időre a sajátodat hátra kellett hagynod. Volt olyan időtartam, amikor a távollétet már nehezen viselted?

- A leghosszabb forgatási idő, amit távol töltöttem, Ausztráliában volt. Mindennap beszéltem a családommal, a kisfiamnak mindig körbemutogattam mindent, miközben skype-oltunk, hogy úgy érezze, ő is ott van egy kicsit. Persze ilyenkor nagyon nehéz, hiszen minden szívszorító, megható pillanatban leginkább a családommal szeretnék lenni, őket megölelni, hiszen ezekben a percekben még intenzívebb az az érzés, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ők vannak nekem, nem kell őket megkeresnem.

Fotó: RTL Klub/Nánási Pál

Ilyen Lilu valódi arca - 40 évesen smink nélkül mutatta meg magát

Nézd meg az RTL Klub műsorvezetőjét, Lilut smink nélkül!

• sztártéma
• interjú
• lilu
• rtl klub
• keresem a családom
• műsorvezető
• Hazai sztár