"26 éven át szorongtam a kövérségem miatt" - Interjú Tóth Verával

Rengeteg nő életét nehezítik meg a beléjük rögzült komplexusok, melyeket a legtöbb esetben a kényszeres megfelelni vágyás szül. Van, akiben a pluszkilók keltenek kisebbségi érzést, de bármilyen, az ideálisnak vélt formától való eltérés okozhat elégedetlenséget, mely könnyen szorongásba csaphat át. Hogyan alakulnak ki a komplexusok, és mit lehet tenni ellenük? A témában Tóth Veronika énekesnőt kérdeztük meg, aki maga is megküzdött a démonaival.

- Mit gondolsz, mi az alapvető oka annak, hogy a legtöbb nőben élnek komplexusok?

- A probléma gyökere, hogy a nő bonyolultabb szerkezet, mint a férfi - bár utóbbiakban is egyre inkább jelentkeznek a komplexusok, hiszen elég elférfiasodott világot élünk. Ez az új kor pedig megköveteli, hogy a nők ugyanúgy viselkedjenek, hasonlóan karakának legyenek, mint a férfiak.

- A te életedben hogyan mutatkozott meg mindez?

- Azt gondolom, mi, nők sokáig azt hisszük - van, aki egész életében -, hogy az a boldogságunk kulcsa, ha teljesítjük a külvilág követelményeit. Régen én is így éltem: folyamatosan a környezetemnek akartam megfelelni és bizonyítani. Az összes kihívás, és amit célul kitűztem, kifelé szólt, nem magamnak, a végén pedig teljesen elvesztem ebben a megfelelési kényszerben. Az én életem 26 évig a kövérség miatti gyötrődésről szólt - megtanultam szorongva élni a testalkatom miatt, és azt hittem, ez a normális. A túlsúlyom folyamatos bűntudatérzést eredményezett - rengetegszer álltam neki diétázni, aztán, ha nem lett meg a kívánt eredmény, úgy éreztem, még mélyebbre csúszok.

- 26 szorongó évet említettél. Ezek szerint már gyerekkorodban jelentkezett a probléma. Mi eredményezte?

- Egy arcüreggyulladás szteroidos kezelése után egy nyár leforgása alatt felszedtem 20 kilót - amikor elkezdődött az új tanév, az osztálytársaim nem ismertek meg. Onnantól kezdve hiábavaló küzdés volt az egész - bár igaz, sokat nem is tettünk a családommal annak érdekében, hogy lefogyjak. A szüleim elkönyvelték, hogy majd nő a gyerek, úgyis megnyúlik, és persze a nagymamák is a finom ételeken át próbálták kifejezni szeretetüket - így ez lett belőlem.

- Végül mi döbbentett rá arra, hogy nem normális szorongva élni?

- Az, hogy egyszer csak úgy éreztem, kiégtem - nyilvánvalóan azért, mert egyfolytában a külvilágnak akartam bizonyítani, mutatni, hogy mennyire boldog vagyok. Folyamatosan mosolyogtam, mást sem láttak rajtam, mint hogy fülig ér a szám, közben pedig belül boldogtalannak és magányosnak éreztem magam. Persze nem szabad minden problémát a kövérségre fogni: az, hogy kinek milyen az alkata, milyen a bőre vagy más testi adottsága, igazából nem fontos. Ha valakinek rendben van az önismerete, jó önazonossággal rendelkezik, akkor meg tudja valósítani az álmait: akár le is tud fogyni, vagy el tudja érni az életben, amit csak akar. Míg téves önismerettel és saját magunk becsapásával hiába tűzünk ki magunk elé egy végső célt, nem tudjuk elérni. Örülni kell a kis célok elérésének is, és ez a fogyókúrára is igaz: ha azt tűzzük ki célul, hogy két hét alatt leadunk két kilót, sokkal nagyobb az esély a sikerélményre, mint ha lehetetlen elvárásokat támasztunk - például az, hogy egy hónap alatt lefogyunk 20 kilót, irreális. Apró lépésenként kell az embernek felépítenie önmagát - ha pedig egyedül nem megy, egy jó kineziológus, terapeuta vagy pszichiáter, de akár egy barátnő is segíthet önmagunk kibogozásában.

- Hogyan viszonyulsz a külsőségekhez, mennyire játszanak szerepet az életedben?

- Én inkább az emberek energiáit figyelem, nem pedig azt, hogy milyen az alkatuk, vagy milyen ruha van rajtuk. Természetesen nem azt mondom, hogy nem tetszik, ami szép: ha megyek az utcán, és figyelem az embereket, nekem is a szépeken akad meg a szemem, és ha meglátok valakit, aki tetszik, rögtön elgondolkodom: ő vajon hogyan csinálja. Ám ezzel kapcsolatban is csak azt tudom hangsúlyozni, oda kell figyelni, hogy ne meneküljünk a megfelelés és a külsőségek világába. Egy nőnek különben is több fronton kell teljesítenie és bizonyítania: a családjának, a munkahelyén, a férfiaknak. Ehhez pedig azt is hozzátenném, hogy a férfiak sokkal inkább ösztönlények. Mondhatjuk, hogy egy átalakult, "csajozós" férfitársadalmat élünk, melyben gyakoriak az egyéjszakás kalandok, komolytalan kapcsolatok.

- Mit gondolsz, hogyan, miért alakult ki ez a helyzet?

- Hogy komplexusok alakulnak ki bennünk, köszönhető ennek a médiaőrületnek, ami itthon és a nagyvilágban is tapasztalható: az óriásplakátok nem közvetítenek valós képet, a reklámokban, tévéműsorokban sem az átlagembert mutatják, ez pedig azt sugallja, hogy egy teltebb nő már kevésbé szép - azaz nem érdemli meg, hogy reklámozzanak vele. Alapvetően változik az értékrend, éppen ezért nagyon nehéz egy olyan férfit találni, akinek az a fontos, amilyen belül vagy, aki feltétel nélkül tud szeretni, és mindenféle furcsa gondolat nélkül tud hozzád nyúlni akkor is, ha éppen túlsúlyos vagy. Ugyanakkor azt gondolom, ha valaki dundi, és képtelen elfogadni önmagát, azért ne fogja arra, hogy csakis a kövérsége miatt nem tud bepasizni - aki nincs kibékülve önmagával, az a külvilág - és a pasik - felé is az elégedetlenséget sugározza.

- Tapasztalataid alapján hogyan lehet ezzel felvenni a harcot, hogyan érheti el egy nő, hogy kibéküljön saját magával?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Valahogy át kellene formálni magunkat, az egészséges ösztöneinkre hallgatni, önismereti fejlesztő tréningeken részt venni, vagy megtenni olyan dolgokat, amiket soha nem szoktunk - egyszóval az a lényeg, hogy valamilyen úton-módon rátaláljunk önmagunkra. A világ soha nem áll meg, de az embernek meg kell keresnie a saját helyét benne. Talán az is segíthetne, ha a tévében gyakran találkoznánk olyan kampányokkal, amelyek a természetes formákat népszerűsítik - bár azért úgy tudom, előfordult már ilyen nálunk is, külföldön pedig az Elle és a Vogue címlapjára került már fel egy-egy dundimodell. Ám úgy hiszem, az a legfontosabb, hogy alapjaiban változzon meg a gondolkodásunk, hiszen ez alapozza meg a következő generáció értékrendjét is, és hatalmas károkat okozhatunk a gyermekeinkben, ha nem találjuk meg önmagunkat.

Fotók:TV2

• tóth veronika
• interjú
• Hazai sztár