Kiborult a saját műsorában a TV2 sztárja

Február 27-én indult a TV2 új gasztroreality műsora, A konyha ördöge, amelyben a nézők már számos sikeres étterem-átalakítást láthattak.

Verejtékes munka volt, mire Bereznay Tamás rendet tett a konyhákban és az ott dolgozók fejében, néha olyan állapotok fogadták, hogy a szava is elakadt - mesélte a Feminának.

"A koszt nem bírom elviselni"

- Van egy forgatókönyvünk, amit a szerkesztők előzetes helyszínbejáráson állítanak össze, de nem árulok el titkot, hogy egy ilyen leírás alapján nem lehet felkészülni azokra a helyzetekre, amikkel én a kiérkező forgatócsoporttal együtt szembesülök. Amikor a szerkesztők faggatják az étterem tulajdonosát, az ott dolgozókat, a problémák jó része még nem kerül napvilágra.

Egy szakács például nem fogja azt mondani, hogy nem jól főz, vagy nem elég tiszta a konyhája. Mindenki meg van róla győződve, hogy tökéletes munkát végez. Az a legszörnyűbb, amikor azt látom, hogy valaki arra az irdatlan mocsokra, ami ott van a konyháján, azt gondolja, hogy jó, helyénvaló. Ugyanez a helyzet a tulajdonossal, a felszolgálókkal. Sajnos teljesen más képet mutatnak magukról, mint ami a valóság.

- Az már pár adás után kiderült, hogy a zsíros, mosatlan edények, a kosz nagyon kiborítanak. De hát kit nem! Az a vendég is, aki benézne egy ilyen konyhába, nagy ívben elkerülné az éttermet.

- Ha kosz, trehányság van egy konyhán, attól kiborulok, egyszerűen nem bírom elviselni, nagyon tisztaságmániás fickó vagyok. De sokszor nemcsak kosz van, hanem káosz is. Nem tudom, hogy ez miből fakad, a nemtörődömségből, a trehányságból, vagy hogy egy idő után magasról tojnak az egészre. Sokan csak egy munkának tekintik, minden rutinszerűvé válik, de a vendéglátásban ez nem működik, aki nem megszállottan csinálja, azt gondolom, az ne is foglalkozzon ezzel.

- Azt már többször is elmondtad, hogy ne egy magyar Gordon Ramsay-t  kérjenek rajtad számon a nézők, a hazai műsor teljesen más, ahogy a te habitusod is. Nem is hallottunk ordítozni senkivel, legfeljebb káromkodtál, és kíméletlenül elmondtad a véleményedet. Szoktál egyáltalán a konyhában kiabálni másokkal?

- Szívem szerint sokkal jobban elragadtatnám magam, mert sok dolgot nem tolerálok, de azért nem lehet állat módjára viselkedni. A műsor formátuma szerint négy napig én vagyok a séf, az üzletvezető bíz meg, hogy vegyem át ezekre a napokra az irányítást. Az ott dolgozóknak el kell fogadniuk, hogy én vagyok a főnök, de azért igyekszem visszafogott lenni, és nem ordibálni. Nem hiszem azt, hogy mindent csak kiabálással lehet megoldani. Egy-egy jó szó vagy tanács hatásosabb tud lenni.

Bevallom őszintén, régebben kiabálós voltam, de inkább azokban a helyzetekben, amelyek már eleve feszültséget okoztak. Például egy nagy étterem konyháját vezetni egy esti á la carte időszakban nagy felelősséggel és így feszültséggel is jár. Ha valaki, akár egy ember is, nem azt csinálja, amit a séf mond, az egész összedőlhet, és ebből komoly baj lehet. Olyankor nem toleráltam semmilyen hibát, és ennek hangot is adtam.

A konyha ördögének forgatása alatt akkora feszültségek azért nem voltak, hogy bárkinek le kelljen tépni a fejét. Bár egyszer-kétszer azért nehezen fogtam vissza magam. Például amikor olyan szakáccsal találkoztam, aki húsos deszkán vágta a sajtot. Na, az ilyennek szívesen belenyomnám a fejét a forró frituba, ezt most komolyan mondom. Egy épelméjű szakács nem hagyja, hogy a konyhája olyan koszos legyen, mint amilyenekkel találkoztam. Számomra a tisztaság és az alapismeretek hiánya egyszerűen elfogadhatatlan.

- A koszt viszonylag könnyű felszámolni, az elavult eszközöket és a berendezést is le lehet cserélni négy nap alatt, de például azon, hogy évek óta nem beszél egymással két egymás mellett dolgozó szakács, szerintem sokkal nehezebb változtatni.

- Lassan úgy érzem magam, mint egy pszichológus. Nagyon nehéz, ráadásul úgy, hogy vadidegen emberekkel kell egy régóta tartó konfliktust feloldani. Én azért megpróbálom, beszélgetek mindenkivel, igyekszem tényleg jó tanácsokat adni. De a feszültségeken túl sok más helyzet is van. Vannak családi drámák, szinte már az életben maradás a tét egy-egy vállalkozás esetében. Legyengít engem is, ha azt látom, hogy egy család évek óta küzd, dolgozik, mindent megtesz, hogy előrébb jusson, de egyszerűen valamiért nem megy nekik. Az elején nekem is össze kellett szednem magam, hogy a nézők ne lássák rajtam, mennyire megvisel egy-egy ilyen helyzet.

- Ki tudsz emelni egy olyan nagyon szituációt, amin sikerült változtatnod, amire nagyon büszke vagy?

- Volt egy család, ahol volt öt nő és egy férfi, aki uralja a konyhát, Csaba. Ő rendkívül makacs ember, de egy hosszas beszélgetés alatt sikerült hatni rá, elfogadtatni vele, hogy nem csak ő van ebben a családban, és mindenki azért dolgozik, hogy jobb dolguk legyen. Belátta, hogy néha neki is engednie kell. Azóta jó haverok lettünk, szinte nap mint nap beszélek vele, mert hív és tanácsot kér, vagy csak megkérdezi, hogy vagyok. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, pedig az elején keményen egymásnak feszültünk. Kőkeményen elmondtam a véleményemet neki. Nagyon szereti a munkáját, nem is főz rosszul, de egyszerűen ragaszkodott olyan dolgokhoz, amik 15 évesek. Például volt egy étlapjuk, amin tíz éve nem változtattak, ami számomra döbbenetes. Ebből Így nem lehet megélni.

- A konyha ördögében nekem ez is alapproblémának tűnik: a bajban lévő éttermek tulajdonosai sokszor sem a konyha felszereltségén, sem a berendezésen, sem az étlapon nem változtattak jó ideje semmit. Aztán csodálkoztak, hogy a vendégek elmaradoztak.

- A legtöbbször az a helyzet, hogy dolgoznak az emberek valahol 10-15 éve, és belefásulnak. Ez nem lehet kifogás, nem lehet érv, ezt szeretni kell, és kész. De elhiszem azt, hogy nehéz lelkesedni egy idő után - főleg, ha saját vállalkozásról van szó -, hiszen nincs időd a magánéletedre, nincs szabadnap, nincs hétvége, csak a napi robot: főzés, bevásárlás, kiadás, aztán ugyanez elölről. Gyilkos szakma a vendéglátás. Sokszor látom, hogy azok az emberek, akik egyszer csak azt gondolják, hogy vendéglátósok lesznek, nem bírják. A műsor alatt is találkoztunk olyan emberekkel, akik nem tudtak mit kezdeni a pénzükkel, és azt gondolták, nyitnak egy éttermet. De ez így nem működik, nem is bírják azt a feszültséget, ami a vendéglátózással jár. Nem látják a szépségét sem, pedig az is van, nagyon sok.

- Érdekes látni, ahogy a műsor végére átalakul egy vendéglátóhely, de engem az is nagyon érdekelne, hogyan fognak ezek a helyek egy-két év múlva kinézni. Tudnak-e akkor is alkalmazkodni az új kihívásokhoz, vagy ismét eljár felettük az idő? Téged visszahajt a kíváncsiság ezekbe az éttermekbe?

- Nem mondom, hogy mindenhova, de már most tudom, hogy melyek azok a helyek, ahova biztosan visszamegyek, és szívesen teszem ezt. Sajnos már most azt érzem, hogy lesznek olyan éttermek is, amelyek ugyanúgy maradnak, ahogy eddig voltak, elmegy mellettük az idő. Most borítékolni tudnám, hogy kik azok, akik élni tudnak a lehetőséggel, és kik azok, akik nem. Valakiknél azt látom, hogy a lelkesedés hosszú ideig ki fog tartani, valakinél pedig azt, hogy nem lesz belőle semmi. Akik visszahívnak, elmesélik, mi van velük, ők biztos, hogy mindent megtesznek azért, hogy az utat, amit kijelöltem nekik, végigjárják.

Olyan típusú ember vagyok, aki a szívén és a lelkén viseli ezeknek az embereknek a sorsát, és nem csak az játszódik le bennem, hogy megcsináltunk egy műsort és másnap már nem érdekel a történet. Azt szeretném, ha azoknak, akiken segítettünk, a jövőben is jó dolguk lenne. Nem szeretném azt érezni, hogy fölösleges munkát végeztünk, és a fáradozás, amivel járt, hiábavaló volt. Akkor leszek boldog, ha a lelkesedésük sokáig kitart, mert értük megérte megcsinálni.

Fotó: TV2 Sajtószoba

• bereznay tamás
• sztártéma
• tv2
• a konyha ördöge
• interjú
• Hazai sztár