„Ez a gyerek meghalt, de még fiatal, lehet következő” - A Babagenetika Egyesület alapítójával Soós Andrea beszélgetett
Sevcsik M. Anna, a Babagenetika Egyesület alapítója a saját traumájáról és az egyesület munkájáról mesélt Soós Andreának a Femina podcastjában.

sevcsik m anna cover
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Sevcsik M. Anna, az országos szinten is egyre ismertebbé váló, hiánypótló munkát végző Babagenetika Egyesület alapítója ma már öt szóban össze tudja foglalni a 2015-ben útjára indított szervezet hitvallását: empatikus, ítélkezésmentes segítségnyújtás a várandósság során. 

Az egyesületet személyes érintettsége, saját traumájának tapasztalatai hívták életre. Az eltelt évek alatt számos komoly eredményt tudhatnak a magukénak, és sok szülőt kísértek végig azokban a nehéz, embert próbáló, olykor gyásszal terhelt időszakokban, amikor a leginkább szükségük volt a szakmai és a lelki támogatásra egyaránt. Sevcsik M. Anna Soós Andreának a saját történetéről, a Babagenetika célkitűzéseiről, sikereiről, a hazai egészségügyi rendszer és a terhesség alatti szűrővizsgálatok hiányosságairól, valamint az empatikus kommunikációról mesélt a Femina podcastjában. A teljes adást itt hallgathatod meg. 

A legnehezebb döntés mindig a szülőké

Sevcsik M. Anna, a Babagenetika Egyesület alapítója öt gyermek édesanyja, a legidősebb húsz-, a legfiatalabb hároméves. Mégis nyolcgyermekes édesanyának tartja magát, mivel három, különböző okok miatt elveszített kisbabája a szívében él, a gyermekeiként gondol rájuk. 

Azt szoktam mondani, hogy öt gyermekem született meg, és van három átsuhanó babánk.

Két nagyobbik fiuk, illetve az előző házasságából született két kislány után a férjével úgy gondolták, hogy szeretnének még egy babát, aki gyorsan meg is fogant. A 12. heti genetikai vizsgálat idején a kombinált tesztet választották, és míg az ultrahangon minden rendben volt, telefonon értesítették őket, hogy a vérvizsgálatnál eltérést találtak Edwards-szindrómára.

Ez egy élettel nem összeegyeztethető fejlődési rendellenesség, ami azt jelenti, hogy az érintett babák nagy része meg sem születik, vagy csak nagyon rövid ideig él. Miután invazív - lepényi - mintavétel is megerősítette a diagnózist, úgy döntöttek, hogy bár korábban nem számoltak ezzel az eshetőséggel, elengedik a hasában növekvő kislányukat. 

 Az orvosok leírják azt, hogy a várandósság megszakítását javasolják, de a döntés mindig a szülőké. És ez egy borzalmasan nehéz döntés

- vallja Sevcsik M. Anna. 

A rendszerből gyakran az empátia hiányzik

A saját történetük, illetve az egyesülethez fordulók beszámolói alapján hangsúlyozza a kommunikáció fontosságát. A szülők traumáját ugyanis az egészségügyben dolgozó szakemberek együttérzést mellőző beszéde jócskán fokozhatja, elmélyítheti. A rendszerből sokszor nem is a szakmai felkészültség hiányzik, hanem az empátia. 

Ez a gyerek itt meghalt, de még fiatal, úgyis lehet következő.

Sajnos még a fentihez hasonló mondatokkal is találkozhatnak a kismamák az egyébként is rendkívül nehéz helyzetben. A Babagenetika alapítója felidézte, hogy a terhességmegszakítást végző orvos a műtőben még a konkrét eljárás előtt a következőt találta mondani neki: „Ha most itt sír, akkor kiküldöm.” 

A kórházi tartózkodás során további negatív élményeket élt át. Az egyik, hogy éjszaka két frissen szült édesanyát vittek be a kórtermébe, akik - az előzményekről nem tudva - az ő szüléséről érdeklődtek. Egy ilyen szituáció minden szereplőt megviselhet. Tapasztalatait Geréb Ágnes oldalán szavakba is öntötte, ennek köszönhetően indult el az egyesület története. 

Sokan fordulnak a Babagenetika Egyesülethez

A 2015-ben alapított Babagenetika Egyesület Sevcsik M. Anna megfogalmazása szerint kapocs a szakma, az állam és a képlet legfontosabb szereplői, tehát az érintettek, vagyis a szülők, szülővé válás előtt álló párok között. Vannak, akik már a családtervezés során megkeresik őket. Korszerű információkkal látják el a hozzájuk fordulókat, elhivatott és hozzáértő szakemberekhez irányítják őket, érzékenyítő kampányokat készítenek, sőt szakmai protokollok kialakításában is részt vesznek.

Elérték például, hogy a Down-szűrésre vonatkozó legújabb iránymutatásban a bántó „kór” helyett a helyénvalóbb „szindróma” jelenjen meg az elnevezésben, illetve a friss eredményeket követve felhívták a döntéshozók figyelmét a kismamák koronavírus elleni oltásának szükségességére is. Próbálnak hatni a társadalomra és a szakmára egyaránt. 

Hogy sokan keresik fel a Babagenetika Egyesületet, abban komoly szerepet játszhat, hogy bár itthon a jogszabály alapján a várandósoknak teljes szóbeli és írásbeli tájékoztatást kellene kapniuk a terhességgel kapcsolatos vizsgálatokról, ez a legtöbb esetben elmarad. A kézhez kapott lelet kiértékelése gyakran nem történik meg, rendkívül kevés a szakember, és a jelenleg rendelkezésre álló szűrések sem elegendők.

Az államilag támogatott vizsgálatokon, mint a 12. héten, valamint a 18-20. hét között esedékes genetikai ultrahangon túl kiegészítő vizsgálatok is vannak. Ezt azért is fontos tudni, mert a 12. heti genetikai ultrahang például a Down-szindrómára körülbelül 60-70%-os, az Edwards-szindrómának pedig sokszor még jele sincs. A Babagenetikánál a megfelelő vizsgálatok elvégzését szorgalmazzák. Azt vallják: 

anyagi akadálya nem lehet annak, hogy valaki megkapjon egy megfelelő vizsgálatot.

Így aztán, amennyiben szükséges, még a költségekbe is beszállnak. Mindemellett szem előtt kell tartani azt is, hogy százszázalékos vizsgálat nem létezik, illetve a talált eltérések sem feltétlenül jelentik azt, hogy a várandósság megszakítása a megoldás, vannak közöttük műtéti úton is orvosolhatók.

Sevcsik M. Anna kifejezetten büszke arra, amikor azzal, hogy a segítségkérőt az egyesület szakértőjéhez másodvéleményre továbbküldik, megmentenek egy-egy életet. Az is előfordul, hogy olyan szülőket támogatnak, akik úgy döntenek, hogy megtartják a Down- vagy Edwards-szindrómás kisbabájukat. 

Meg kell tanulnunk jól kommunikálni

A gyászolók segítése nem könnyű feladat, a kívülállók olykor a legjobb szándékkal felvértezve sem találják a megfelelő mondatokat. Sevcsik M. Anna szerint a lelki jelenlét a fontos, sokat jelent egy érintettnek, amikor érzi, hogy ott van vele valaki, akit felhívhat, akinek kiöntheti a szívét. 

Az együttérző társalgás viszont nem csak az ilyen helyzetekben lényeges. A Babagenetika Egyesület alapítója felhívja rá a figyelmet, hogy észre kell vennünk, hogy mikor és mit kérdezünk, empátiával kell fordulnunk a másik felé. Lehet, hogy egy olyan ártatlannak tűnő kérdés, mint a „Mikor jön a gyerek?” fájdalmat okoz, mert a címzettje már próbálkozik egy ideje, csak épp nem jön össze a baba. Sokan kérdezik tőle, hogyan kezeljék a rokonokat, barátokat, akiknek már nem is merik elárulni, hogy újabb lombikra vállalkoznak. Ezekből a hétköznapi példákból is leszűrhető, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan, mennyire körültekintően kommunikálunk.

Iratkozz fel a Femina Spotify csatornájára!

Ha tetszett az interjú, iratkozz fel podcast csatornánkra, és értesülj elsőként a Femina legújabb adásairól. Rendszeresen jövünk még több izgalmas beszélgetéssel, ne maradj le! 

 

 

Promóció

Ezt is szeretjük