A kisiskolások optimális alvásideje

A gyerekek alvásigénye életkoronként változó. Míg a csecsemőknél az alvás időpontját, időtartamát és mélységét is biológiai ritmusuk határozza meg, a gyerek kétéves korától már a felnőtteknek kell ügyelniük arra, hogy annyit aludjon, amennyi egészséges fejlődéséhez szükséges.

Ebben az életkorban általában napi 11-12 óra az alvásigényük, és ennyire még óvodás korukban is szükségük van, éppen ezért van az oviban a délutáni pihenő - az már más kérdés, hogy van olyan, akinek ez nehézséget okoz, hiszen a gyerekek alvásigénye is eltérő.

Fontos a rendszeresség

Kisiskolás korára csökken az alvásigény, ebben a korban 9-10 óra lenne az ideális, de természetesen az sem mindegy, mikor kerül ágyba. Este 8-9 óra között kellene lefeküdnie, és reggel 6-7-ig aludnia, attól függően, mikor kezdődik a tanítás.

Ha hozzászoktatod a túlságosan hosszú mesékhez, beszélgetésekhez, ha mellébújva türelmesen kivárod, míg elalszik, a megszokott rítusok elmaradásakor képtelen lesz elaludni.

Azonban nem csak az agyonbabusgatott gyerekek küszködnek alvászavarral. Az, akinek sok nehézséggel kell megküzdenie a nap folyamán, és felkavaró élményeit nem tudja megosztani az elfoglalt, gyakran közömbös szülőkkel, magával viszi az ágyba gondjait, félelmeit.

Hosszan, nyugtalanul hánykolódik az ágyában, félálomban felelevenedő élményeivel küszködve. A feszült, szorongó gyerek érthető módon nehezen szánja rá magát a lefekvésre, mert sokára jön álom a szemére.

Az iskolásoknál gyakori a feleléstől való szorongás, a túlfeszített tanulás és figyelem következtében fellépő fáradtság. A serdülőknél mindehhez társulnak az önértékelési zavarok, a társas élet terén elszenvedett kudarcok, esetleg az ezektől való félelem.

Előzd meg az alvászavart!

Rossz alvóvá válhat az is, akit többször felkeltenek éjszaka ellenőrizni, hogy nem éhes-e, nem kell-e pisilnie. Alaposan feldúlhatják a gyerek érzelmi világát a tévében látott rémtörténetek, az erőszakot sugalló filmek, akár rajzfilmek is. Magára maradva a sötét szobában rémképei szinte betöltik a helyiséget, ezekkel viaskodik félálomban, sokszor álmában is.

Az alvászavarok egyik leggyakoribb, minden életkorban fellépő oka az, hogy a gyermekek félnek az elkülönítéstől. Bizonytalanságot és szorongást vált ki belőlük, ha rájuk csukódik az ajtó, és a biztonságot jelentő felnőttek kizárják őket a körükből - hasonló rémületet válthat ki a sötétség is.

Az alvásigény a már említett biológiai ritmus szabályozása alatt áll - általában csak az ettől élesen elütő szoktatási eljárások vezetnek alvászavarhoz. Ilyen az erőszakolt, túl korai keltés vagy a kényszerből történő késői fektetés.

Fontos, hogy a gyermek örömmel menjen aludni, ehhez pedig biztosítanod kell számára a nyugodt légkört. Határozottan szólítsd fel a lefekvésre, amikor eljön az ideje, de kerüld az ingerült, hangos szót, a türelmetlen sürgetést.

Ha alaposan megfigyeled, észreveheted, hogy általában a napnak ugyanabban az időszakában mutatkoznak rajta az álmosság jelei: figyelmetlen lesz, nyűgösködik, ásítozik, és nagy erőfeszítésébe kerül legyűrni álmosságát. Érdemes mindig ugyanazt az időpontot figyelembe venned az esti lefekvésnél, amit megszokott, akkor könnyen álomba merül. Ne feledd, ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen, és az iskolában is a maximumot tudja nyújtani, elengedhetetlen, hogy kialudja magát.