Egy életre torzulhat a gyerekek lelke - Nagyon árt, ha ilyesmire veszik rá őket

Az Amerikában honos versenyeken habos tüllruhák nélkül labdába sem lehet rúgni, ahogyan a betehető műfogsor, a póthaj, az önbarnító és a smink is elengedhetetlen a sikerhez. A kislányokat mindemellett felnőttes mozdulatokra, eltúlzott gesztusokra, valamint taszító és felesleges kacérságra is megtanítják a győzelem érdekében. Nézni is rossz, ahogy a gyermeki vonásokat és viselkedést a szülők varázsütésre eltüntetik.

Pedig ezek a kis versenyzők nem mások, mint gyerekek: tüllruha és smink ide vagy oda, a színfalak mögött olykor előkerül a cumi is, és a kicsik a szereplés okozta stressztől menedéket keresve bújnak elborult elméjű szüleikhez. Szomorú, hogy utóbbiak nem látják be, milyen kárt okoznak gyermekeikben a nagy pénznyeremények érdekében.

Ahhoz, hogy a siker garantált legyen, minden kislánynak rendelkeznie kell egy fotóalbummal. A képeken az amúgy is agyonsminkelt, csiricsáré ruhákba bújtatott kislányokat még természetellenesre is photoshopolják, aminek következtében a képeken végképp műanyag babáknak tűnnek ezek a szerencsétlen gyerekek.

Nem elég, hogy felnőttnek öltöztetve szerepeltetik őket, a versenyek jelmezes fordulójában a szülők sokszor borzasztóan elvetik a sulykot: a bal oldali és a középső kislányt például táncosnőnek, a jobb oldalit pedig a Micsoda nő! című film nyomán prostituáltnak öltöztették be.

Az anyukák és apukák olykor műmellet és kerek popsit is csatolnak a kislányokra, hogy még hitelesebben hozzák a választott felnőtt figurát. Elképzelni sem tudjuk, ezek a hatások milyen lelki sérüléseket, milyen személyiségbeli torzulásokat okozhatnak a gyerekekben. A felső, kúpos melltartós kislány egyébként Madonnának, az alsó Dolly Partonnak volt öltöztetve.

És ezzel még nincs vége: mivel a kislányoknak nemcsak felvonulni kell, hanem valamit elő is kell adniuk a versenyeken, a szülők sokszor elképesztő dolgokat tanítanak be nekik. Ez az anyuka például revütáncosszámot tanít be totyogós gyermekének. A szülőknek bele kellene gondolniuk, hogy a bírák közt, a közönség soraiban és a tévé előtt is ülhet ferdehajlamú ember: valóban ki akarják tenni a gyereküket az efféle tekinteteknek?

Persze mondhatjuk, hogy a kislányok túlnyomó többsége élvezettel próbálja ki a sminket és boldogan visel habos-babos ruhákat. Nem ugyanaz azonban néhanapján kipróbálni anya rúzsát, vagy balerinajelmezben játszani a tükör előtt otthon, mint ezt kötelező érvénnyel tenni, ráadásul az agyonkozmetikázás tortúrája egy gyerek számára nagyon kimerítő és nyűgös dolog, mint azt a képek is igazolják. A sok készülődés ellenére veszíteni pedig kész trauma, mivel ilyenkor szembesülnek vele a kicsik, hogy a szülőktől hallott biztos győzelem mégsem annyira biztos. Noha fontos dolog megtanulni veszíteni is, kevésbé drasztikus mód is nyílhat erre, mondjuk egy társasjáték mellett.

Ha jön egy rossz nap, vagy a kislányoknak nincs kedvük gyakorolni, akkor a szülők egyszerűen kézen fogják őket, és megmutatják nekik a már megnyert koronáikat. Közben emlékeztetik őket a rájuk váró hatalmas pénznyereményre is. A csillogás és a gazdagság mint motiváció általában beválik, és a gyerekek mégis kötélnek állnak. Mindeközben észrevétlenül válnak a pénz megszállottjává, ami ugyancsak a gyerekszépségversenyek negatív hatásaként tudható be.

Érthetetlen, a szülők miért nem hagyják gyerekeiket egyszerűen gyereknek lenni, de sajnos ezek a kicsik többnyire már megszokták a kimerítő versenyzést. Mire három-négy évesek lesznek, számtalan megmérettetéssel a hátuk mögött állnak színpadra. Sokan babakoruktól ebben élnek. Ha rajtunk múlna, szigorúan büntetnénk a szülők meggondolatlan, felelőtlen, szívtelen és kicsit sem épelméjű magatartását, illetve egyszer és mindenkorra betiltanánk a gyerekszépségversenyeket.