- Nyughass, mert elvisz a mumus!

A mumust Stephen King azonos című novellájában hosszú karmú, fekete nyálkás, madárijesztő-fejű valaminek írja le. Mások szerint akár emberi formája is lehet, olyannyira, hogy számos helyen mint zsákos embert emlegették-emlegetik. Megint mások afféle túlvilági, szellemszerű lényként ábrázolják - látni persze még senki sem látta.

Egyesek nem átallották a mesék kedves figuráival, a manókkal ijesztgetni csemetéiket. E lényecskék kinézetét illetően egyébként megintcsak nem teljes az egyetértés - a képen a Manóműhely elképzelése látható.

Számos családban azzal a bizonyos bagollyal ijesztgették a kicsiket, akinek a férfiassága színtiszta réz. Ez utóbbit nem tartottuk múlhatatlanul szükségesnek illusztrálni.

Az előző figura továbbgondolása a sas, ám az ő legnemesebb szerve már nem is rézből, hanem egyenesen aranyból van. Szlovákia egyes vidékein különösen népszerű a szülők körében - a gyerekeknek már nyilván vannak bizonyos fenntartásaik az abszurd figurával szemben.

Örök klasszikus a boszorkány - a képhez nemigen tudunk mit hozzátenni.

Hasonló erényekkel dicsekedhet a vasorrú bába is. Jobb oldalon két potenciális áldozata, Jancsi és Juliska látható.

Az ördög szinte adja magát mint negatív figura - felnőtt létünkre bennünk sem keltene éppen bizalmat a képen látható példány.

Szórványosabban bár, de a lidérc felemlegetése is a fegyelmezés egyfajta módjának számított. A képen egy különösen jól sikerült példány, egy, a deviancia iránt leküzdhetetlen vonzalmat érző művész értelmezésében. Őt is hasonlókkal ijesztgethették kiskorában.

És egy bónusz: a kérészéletű Tanácsköztársaság 1919-es bukása után Lenin első számú magyar tanítványa is felzárkózott a gonosz figurákhoz. Számos családban hangzott el a következő mondat: - Nyughass, mert elvisz a Kun Béla!