Így lesznek drogosok a rendezett családban élő gyerekek

Amit minden szülőnek tudnia kellene

Mindent megtesztünk, csak a stresszkezelést nem tanítjuk meg.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Nem minden kipróbáló válik függővé, gyógyult szenvedélybeteg viszont nincs - mondja Telek Ervin salgótarjáni addiktológus. A 23 éve a pályán lévő szakember az ENSZ kábítószer-ellenes világnapján Elige Vitam-díjat vehetett át Balog Zoltán emberierőforrás-minisztertől.

A szakember szerint a függésig nagyon hosszú lépcsősoron lehet eljutni. Ugyanis nem minden kipróbáló válik függővé. Két izgalmas kérdés van: a kipróbálás motivációja, és hogy mi tartja fenn?

- Az anyagozás közösségben történik - magyarázza. - Senki nem magától jön rá, hogyan kell sodorni egy dzsointot, hány milligrammot kell feloldani, és miben. Megtanítják neki. Közösség érték- és mértékvesztéséről van szó.

A másik, hogy mit érünk el az anyagokkal. Minden kémiai anyag valamilyen változást okoz az idegrendszerben, tudatot módosít.

A folyamatosan feszültségben, stresszben lévő ember igyekszik lenyugtatni magát.

- Annyira stresszes lenne egy tizenéves?

- Miért ne? Nem tanítjuk meg a stresszt kezelni. Mit lát tőlünk, felnőttektől? Rágyújtunk, kávét iszunk, behajítunk néhány nyugtatót, dühöngünk, szidunk mindent, negatív megbirkózási technikákat mutatunk. Másrészt a szülő hivatásos tudatlan. Az én gyerekemmel ez nem történhet meg, hajtogatja.

Ha meg lezajlik az első vizsgálat, és a szülő értesül arról, hogy a gyerekében négyféle kábítószer van - na, látni kell azokat a szülői arcokat! A szótlan anyákat, apákat. És a megdöbbenésnek nem az az elsődleges oka, hogy drogozik a gyerek, sokkal jobban fáj az, hogy hazudott. Mi játszódhat le abban a családban, ahol másfél év után derül ki, hogy a gyerek ez idő alatt 400 ezer forintot lopott el otthonról?

Beszélni kell az össztársadalmi reménytelenségről is. Milyen jövőképet tudok adni a gyereknek? Ígértük-e neki azt, hogy ha tanul, akkor nem pályakezdő munkanélküli lesz?

9 mindennapos dolog, ami stresszt okoz a gyereknek

Nézegess képeket!

Elolvasom

Apányi, anyányi gyerekek élnek a szülőkkel, sokszor munka nélkül. Azzal is számolni kell, hogy a hozzánk forduló fiúk 80-90%-ának nincs barátnője. Az egyikük azt írta, neki a drog volt a mindene; ő volt a barátnője, a holdfény, a ragyogás, a jókedv. Mennyi hamis dolog. Össze szoktuk írni, mire vágynak. Persze mindenért meg kell dolgozni, ami időbe, pénzbe, energiába kerül. Ezzel szemben ott van ez a fránya anyag, amely ugyan pénzbe kerül, de nagyon alkalmas az önbecsapásra.

- Ha valaki már kórházi kezelésre szorul, rendben van itt az ellátás?

- Dehogy van! Nincs serdülő és ifjúsági drogellátó kórházi osztály, megoldatlan a rehabilitáció is. A felnőtteket nézve a kórházi addiktológiai osztályok csak az alkoholproblémát tudják kezelni. A rehabilitáció foltokban van meg az országban, egyházak és alapítványok tartják fenn az intézményeket, ahol sorba kell állni, vagy egymillió forintot kell fizetni féléves kezelésért. Teljes egészében hiányzik a prevenciós rendszer.

Megszűnt az iskolai prevenció, mert nincs rá pénz és motiváció. A pénzt még megértem. Tizenegy éve kezdtük el a pedagógusképzést, hogy minden iskolának legyen drogkoordinátora. Nem tudom, hol vannak.

Ezért lesz boldogtalan felnőtt a gyerekből

Nézegess képeket!

Elolvasom

Egyre ritkábban hívnak minket iskolákba, folyamatos együttműködésre sincs igény. Annak idején szülői értekezleteket is tartottunk, de ők is mind kevesebben jelentek meg. Úgy gondolják, ha részt vesznek ilyenen, akkor beismerik, hogy az ő gyerekük érintett.

- Összességében mit lehet elérni a drogfogyasztókkal?

- Nem kívánunk megmentők lenni, csak segítők. A prevenció többnyire nagy létszámot céloz meg, és jó is lenne, ha "szüzekhez" szólna, de ilyen homogén csoport már nincs. Az egyéni, személyre szóló kezelés a legfontosabb. A siker az, ha valaki visszajön, és eldicsekszik azzal, hogy munkát talált, jól van. Be is vesszük önkéntes segítőknek, de ügyelünk arra, hogy a program ne a szenvedéstörténetről szóljon. A szép lassan felépített jövőkép azzal kezdődik, hogy az illető írjon magáról 17 pozitív állítást.

Ez bizony nem könnyű. A továbbiakban is arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mikor érez örömöt és sikert, mire büszke, mit szeretne a leginkább elérni. Nem azt keressük, hogy miért szokott rá, hanem vissza akarjuk adni az önbizalmát és önértékelését. A cél a személyiség teljes megerősítése, és akkor már nincs szüksége arra, hogy mesterséges bódulatba kergesse magát.

- De mi van, ha ott áll megerősödött személyiséggel, és esetleg azzal szembesül, hogy nincs munkája, pénze, nincs mire családot alapítania? Mindent nem vállalhat fel az addiktológia.

- Nem, nem is vállaljuk fel. De segíthetünk az álláskeresésben. Most arra gyúrtunk nagyon sok gyereknél, hogy sikerüljön tisztának maradnia az érettségire. Egy lány kivételével sikerült is, ő úgy be volt tépve, hogy nem tudott elmenni az angol vizsgájára.

- Ilyen tendenciával mi lesz itt tíz év múlva?

- Meg fog változni a helyzet. Annyiféle anyagot használnak már, hogy nem lehet úgy rájuk kapaszkodni, mint a régi, klasszikus szerekre. Nincs szakirodalmi bizonyítéka, de a tapasztalat azt mutatja, hogy aki többfélét kipróbál, kevésbé válik függővé, mint aki egyetlenegy szerhez ragaszkodik. Nem vagyok jós, de attól félek, inkább előtérbe kerül az alkohol. Ez sem jó, de visszafogja az illegális szereket. Ugyanakkor előtérbe kerülhet a gyógyszerfogyasztás is. Hadd mondjam viszont, hogy a drogmentes társadalom elképzelése olyan, mint a veszekedés nélküli házasság. Ilyen nincs.

Ezt is szeretjük