Ártalmas a bölcsőde?

Az elmúlt években számos kutatást végeztek a bölcsődei környezet gyerekekre gyakorolt hatásáról. A tudósok több ezer csemete fejlődését kísérték végig éveken keresztül, és azt vizsgálták, vajon sérültek-e a közösségben töltött hosszú órák során.

A válasz számos esetben nemleges volt, sőt, akadnak olyan gyerkőcök, akik számára a bölcsőde, de még inkább az óvoda kifejezetten előnyös lehet. Másoknál azonban ártalmasnak bizonyult a bölcsis lét, ráadásul a szülők sem feltétlenül érzékelték ezt időben, az első jelek ugyanis nem mindig jól körülírhatók. Tudd meg, melyek ezek, hogy lurkód ne kerülhessen hasonló helyzetbe.

Ha hirtelen kisangyallá válik

A bölcsődében a zaj állandó, és időről időre belekeveredik több-kevesebb sírás vagy kiabálás is, ami már önmagában megterhelő - és ez így megy egész nap, leszámítva a délutáni alvás idejét, ami mellesleg szintén ritkán csendes.

A két-három éves gyerekek már képesek lennének a képzeletüket használva egyedül játszani, mintegy önmagukat szórakoztatva, sőt, általában kifejezetten igénylik is ezt. A bölcsődei környezetben azonban nincs rá lehetőségük, ezért rohangálnak, összevesznek társaikkal a játékokon, illetve minden lehetséges eszközzel próbálják magukra irányítani a gondozók figyelmét. A bölcsis nénik persze igyekeznek mindenkire odafigyelni, bevonni a tevékenységekbe a csendesebb vagy szégyenlősebb gyerekeket, játékokat kezdeményeznek, az összbenyomás azonban sokkal inkább zűrzavart, mintsem örömteli és békés elmélyülést tükröz.

Néhány kicsi viszonylag könnyen alkalmazkodik az otthoninál jóval hektikusabb körülményekhez, mások lassabban és nehezebben szoknak hozzá - ha egyáltalán. Számukra az állandó történések nyomasztóak, egyszersmind roppant kimerítőek is, így egyszerűen nem marad erejük azokra az úgymond rosszalkodásokra, melyek korábban a napi rutinjuk részét képezték.

Bár szülőként talán örülsz annak, hogy a kis örökmozgó könnyen kezelhetővé és szófogadóvá válik, gondolj arra, hogy a hirtelen támadt kisangyalság szoros összefüggésben állhat a csemete energiahiányos állapotával. Rosszabb esetben mindez folyamatos betegeskedéshez vezethet, hiszen a fizikai-lelki fáradtsággal párhuzamosan a kicsi immunrendszere legyengül, így fogékonyabbá válik a fertőzésekre.

Hiszti és ellenkezés

A szülők hajlamosak a dackorszak rovására írni, ha a kis drága tör-zúz, ordítva vágja hanyatt magát közterületen, a standard reakciója pedig az, hogy nem. Tény, hogy a dackorszakot - sokunk nagy bánatára - nem lehet megúszni, ám elképzelhető az is, hogy ennél többről van szó, ha ilyesféle megnyilvánulásokat tapasztalsz lurkód részéről.

A bölcsis korú gyerkőcök - korukból adódóan - még nem képesek megfelelően kezelni a konfliktusokat, ez a fajta hiány pedig bölcsődei környezetben hatványozottan jelentkezik, hiszen ennyi törpe között lépten-nyomon adódik alkalom különböző nézeteltérésekre. Jócskán okozhat gondot a pszichikailag vagy érzelmileg domináns társainak csoportja is. Ráadásul az sem biztos, hogy a gyerek vigaszra talál az őt érő atrocitások után: a három éven aluli gyerekek még túl kicsik ahhoz, hogy vigasztalják egymást. Jobb esetben a gondozó beavatkozik, és megvédi a gyengébbeket, de nem feltétlenül időben.

Igaz, hogy csupán sértegetésekről és enyhébb kimenetelű ütésváltásokról van szó - melyek miatt senki nem kerül kórházba -, de mindez érzelmileg megterhelő, sőt, egyenesen félelmetes lehet egy visszahúzódóbb poronty számára. Az ily módon felgyülemlett feszültséget pedig - más eszköze nem lévén - az úgymond rosszalkodás révén adja ki magából, persze nem a bölcsiben, hanem a biztonságot jelentő otthoni környezetben.

Sztármamik véleménye

Érdekel, vajon miként vélekednek a témáról a sztármamik? Videónkból megtudhatod!

Befelé fordulás

Néhány gyerek új környezetében valósággal elveszíti a talajt a lába alól, és egyre inkább eltávolodik a körülötte lévőktől - kihúzza magát a közös foglalkozások alól, nem beszélget a többiekkel, és persze a legkevésbé sem tűnik boldognak.

A felnőttekhez hasonlóan a kicsik sem képesek egyik pillanatról a másikra üzemmódot váltani, így, bár otthon valamelyest felszabadulnak, bizonyos fokig hasonló módon viselkednek, mint a bölcsődében. Fogj gyanút, ha csemetéd mindenféle látható ok nélkül befelé fordul, ha csak rövidebb időszakokra is, különösen, ha ehhez rendszeres magányos játék, illetve semmibe bámulás társul. Figyeld meg azt is, hogy mozgása nem válik-e időnként monotonná - a beilleszkedési nehézségekkel küzdő apróságok ugyanis nemritkán ily módon próbálják vigasztalni magukat.

Cikkünk Steve Biddulph Hogyan neveljük a kicsiket? című könyve alapján íródott, mely a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg.

• 1-3 éves korig
• bölcsőde
• gyereknevelés
• kisgyerek
• magatartászavarok
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek