Nehéz szülőnek lenni?

Nehéz lemondani az álmainkról, akárki akármit mond. Az autista gyereket nevelő szülők hosszú és göröngyös utat járnak be, míg a megálmodott gyerek képét el tudják engedni, és elkezdik élni valós életüket, valós gyermekükkel, annak minden gondjával és szépségével együtt.

De csak a teljes elfogadás után és az ezzel járó szabadság révén sikerülhet a környezettel is elfogadtatni az autista gyermeket.

Szembenézni a valósággal

A várandósság ideje alatt elképzeljük a születendő gyereket kívül-belül, és van, hogy más lesz. Megszületik és legkésőbb másfél év múlva elkezdünk kételkedni mindenben, amit eddig a gyereknevelésről tudtunk. Egyszerűen nem működik. Kételkedni kezdünk saját szülői, majd emberi képességeinkben, és a környezet sajnos erre csak ráerősít.

Évekre megbénít a diagnózistól való félelem. A vizsgálatkor a szülők már meggyötörtek, kiábrándultak, sebezhetőek, a folyamatos hisztik miatt sok helyen nemkívánatos a család. Minden értelemben álmatlanná vált az életük. Leggyengébb állapotukban jön a hír: a gyerek autista. Mintha meghalt volna valaki. Jön a félelem a megbélyegzéstől, mi lesz, ha kiderül, elküldik a gyereket az oviból vagy kiutálják őt a társai.

A diagnózis más felfogásban

Teljes életet lehet élni autista gyermekkel is, még ha jóval nehezebb is. De ne várjuk, hogy a környezet majd elismeri a tevékenységünket – idővel talán megteszi, de nem ez a fontos.

Az autista gyereket nevelő család által látogatott szülőklubokban gyakran hangzik el rájöttem, hogy ez egy valós dolog, és sok ezren járunk pontosan ugyanabban a cipőben.

Élet a diagnózis után

A teljes titkolózástól el kell jutni arra a pontra, hogy nyíltan, az oviban, iskolában és a barátok előtt is felvállaljuk a gyerek állapotát. - Én hosszas tépelődés után a nyílt kommunikációt választottam. Soha nem gondoltam volna, hogy pusztán a nyílt felvállalással ekkora változást tapasztalok a gyerek környezetében - meséli egy érintett szülő. Ha a pedagógus, rokon képes felvenni egy másik szemüveget, már óriási sikert értünk el, és esélyt adtunk a gyereknek a fejlődésre.

Tájékozódás, tanulás, kulcs az elfogadáshoz

Minél többet tudunk meg az autizmusról, annál könnyebb lesz a megértés, az elfogadás és az érdekképviselet. Amikor gyűlnek az emberben a kételyek, és még csak vakon tapogatózik a gyerekével kapcsolatban, pontosan olyan, mintha nem találná. Az első sokk után kezdjük látni, mégiscsak valami oka volt a sok kínlódásnak. Meglátjuk Őt. Látjuk rajta a küzdelmet, a félelmet, a szorongást, kétségbeesést.

Sokan nem merjük bevallani, hogy néha nehéz őket szeretni, mert közöttünk van az autizmus. Ambivalens érzés. Viszont érzékelhetően megváltozik az életünk minősége és a szeretetünké. Az álmainkhoz szabott gyereket lassan elengedjük, kiégett belőlünk. Szemléljük a lényt, aki belőlünk lett, és hozzá igazítjuk az álmainkat.(%oldalmero(http://ad.adverticum.net/img.prm?zona=1759478&kampany=2537041&banner=2537047&ord=RANDOM_NUMBER)%)

A cikk szerzője: Daniss-Bodó Eszter

• programok
• család
• gyereknevelés
• Gyerek