Megéri manapság szülni? Anyaság a számok és az elvárások tükrében

Sokak szerint anyának lenni a legszebb feladat, a legédesebb teher, a legnemesebb kihívás, amivel egy nő életében találkozhat. Számos művész a nők nagyságát, már-már felsőbbrendűségét abban látja, hogy képesek a teremtés csodájára: életet adnak, és felbonthatatlan, szinte megmagyarázhatatlan, elemi kötődést alakítanak ki az újszülöttel, testük gyümölcsével.

Persze, a valóság nem mindig úszik babaillatban, és a társadalom sem füröszti tejbepapiban az anyukákat. Cikkünkben egyebek közt arra keressük a választ, mi történik, ha anyaként a hazahozott munka, a törődésre vágyó férj és az ordító gyerek között egyszer csak megszólal egy halk, alig hallható hang a fejed legmélyéből: biztosan akartam én ezt?

Egy gyakorló anyán kétségtelenül nagy a nyomás. A környezet, a család számtalan elvárást támaszt mindazon sztereotípia alapján, amely a kollektív tudatban a "jó anya" kapcsán él. Beszédes adat az ISSP 2002-es, 20 európai országban végzett vizsgálata, melyre a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Intézete is hivatkozik a KorFa Népesedési Hírlevél 2011/3-as számában.

Jó anyák és rossz anyák

Ennek alapján a magyar lakosság közel 70%-a egyetért azzal az állítással, hogy egy hat év alatti kisgyerek mindenképpen megsínyli, ha az anyja munkába áll. Ez a szám csak Bulgáriában hasonlóan magas. Még nagyobb arányban, 83%-ban gondolják úgy a magyarok, hogy a gyereknek árt, ha az anyja a poronty három éves kora előtt kezd ismét dolgozni - és csak 60%-uk fogadja el érvként a család nehéz anyagi helyzetét. Azt pedig, hogy az anya csupán azért vállaljon munkát, mert hiányzik neki a hivatásának gyakorlása, mindössze 44% hiszi elegendő indoklásnak.

Talán ez a társadalmi nyomás is felelős azért, hogy amint egy pillanatra megfordul az anya fejében, nem maradéktalanul boldog vagy elégedett a háztartásbeli szerepkörben, azonnal bekúszik gondolatai közé a kínzó kérdés: akkor én rossz anya volnék?

Pedig az elégedetlenség érzését - ami ingerlékenységben, levertségben és fásultságban is megnyilvánulhat - okozhatják a táncoló hormonok, a kialvatlanság vagy a 24 órás szolgálat egyaránt.

Emellett az egyértelmű sikerélmények szintén hiányozhatnak egy gyakorló anyának, hiszen az egymásba érő szoptatások, pelenkacserék és büfiztetések közepette egyszerűen nem jut idő a háztartásra, a lakásra,és a szabadidős feltöltődésre sem. De visszatérve az alapkérdésre: ezek a kétségek többnyire nem a rossz, sokkal inkább a jó anyákat gyötrik, akik tökéletes édesanyákká szeretnének válni.

A tökéletes sztármamik kultusza

Helyzetüket nehezíti, hogy a média csak még jobban ráerősít önnön bizonytalanságukra, hiszen a tévé és a magazinok is egy túlzottan tökéletes anyaképet közvetítenek. Az örökké mosolygó és nem mellesleg bombázó testű Halle Berryt, Salma Hayeket vagy Angelina Jolie-t nemigen halljuk arról beszélni, hogy nehézséget okozna számukra a munkájuk és a gyereknevelés együttes menedzselése. Vagy elég csak megnézni a reklámokat, ahol a csinosan felöltözött, karcsú anyukák elnézően mosolyogva takarítják fel csemetéik sáros lábnyomait, tüntetik el a foltokat a ruháikból  - és ingerültségnek nyoma sincs arcukon.

Ezek után nem csoda, ha egy hétköznapi anya úgy érzi, ő az egyetlen, akinek a gyereke időnként torkaszakadtából bömbölni kezd a játszótéren, és addig folytatja a hisztérikus toporzékolást a zsúfolt bevásárlóközpontban, míg minden szem rájuk nem szegeződik. Ha pedig - látszólag - senki másnak nincs ilyen gondja, akkor már kész is a válasz: nem jól csinálom, nekem nem megy, lehet, hogy nem is kellett volna gyereket szülnöm...

Bár a megoldást az jelenthetné, ha az anya segítséget kérne, ezt azonban a környezet rosszallásától tartva sokan nem merik megtenni.

Gyerek kontra individualizmus

Az anyaszerep talán legnagyobb ellentmondása, hogy miként ítéli meg a szűkebb és tágabb értelemben vett környezet a gyereket nevelő nőket. Alapvetően a társadalom tiszteletben tartja az anyákat. Ebből következően sokan könnyedén elítélik azokat a nőket, akik a karriert vagy a függetlenséget választják a családalapítás helyett, mondván, az anyaságnál nagyobb kihívást és értékesebb szerepet úgysem találhat az életében senki. De akkor mégis mit kezdjenek a 21. századi anyák saját igényeikkel az individualizmus korában?

Amíg mindenki igyekszik megvalósítani önmagát és megélni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a modern kor nyújthat egy átlagembernek, az otthon maradó anyák egyetlen szerep börtönébe vannak zárva, amivel többségük - érthető módon - nem szeretne megelégedni. Ők továbbra is teljes életet szeretnének élni: feltöltődni, szórakozni, a párjukkal lenni - és nem mellesleg visszaállni a munkába.

Anyaság pénzre váltva

Persze azért a legtöbb anya nincs arra rászorulva, hogy szinte még a gyermekágyas időszakban visszamenjen dolgozni, hiszen Magyarországon az anyaságot mint munkát igyekszik támogatni a társadalom, az első néhány évben legalábbis. Kérdés, ha csak a pénzösszeget nézzük, egy diplomásnak mennyire és mennyi ideig éri meg az otthon maradás.

1. Tgyás: Az első anyagi juttatás, amit az anya - vagy a terhesség utolsó heteiben a kismama is - igényelhet, az a terhességi gyermekágyi segély, ez a fizetés körülbelül 70%-a, annyi, mint a táppénz. A terhességi gyermekágyi segély a szülést követő 24. hétig jár, de nem mindenkinek: Nem vagy jogosult rá, ha a munkahelyedtől a szabadság alatt is megkapod a teljes béred, ha díjazás ellenében bármilyen munkát végzel, vagy ha vállalkozásban személyesen is közreműködsz.

2. Gyed: A tgyást követi a gyermekápolási díj, azaz a gyed - ez az a támogatás, amit az anya a gyermek kétéves koráig kap. Összege függ a korábbi keresettől, de nem lehet több 109 200 forintnál. Ez egy korábban vezető beosztásban dolgozó nő esetében komoly visszaesést jelent - a KSH táblázata szerint a versenyszférában dolgozó szellemi foglalkozásúak nettó átlagkeresete 2010-ben 188 541 forint volt.

3. Gyes: Ennél is csekélyebb összegű juttatás a gyes. A gyermekápolási segély a gyermek kétéves kora után egy évig jár - az anyaság mint 24 órás munka a társadalom szemében mindössze 28 500 forintot ér.

4. Családi pótlék: Onnantól kezdve, hogy a gyermek eléri a hároméves kort, az állam családi pótlék formájában támogatja a nevelését, egészen a középfokú tanulmányok befejezéséig. Ennek összege egyebek közt függ a gyermekek számától, egészségi állapotától és egyéb tényezőktől, de gyermekenként 12 200-25 900 forint lehet.

Ha egy anya legalább három gyermeket nevel, a legkisebb gyermek három és nyolc éves kora között választhatja a főállású anyaságot is, bár anyagilag nem jár jól: mindezért egy hónapban a mindenkori öregségi nyugdíjminimummal megegyező összeg üti a markát, ami 2011-ben 28 500 forint. És a munka cseppet sem a klasszikus nyolcórás, hiszen a férfiak többsége csak ritkán hajlandó kivenni a részét a gyereknevelésből, ha az anya "úgyis egész nap otthon van".

Mi a helyzet külföldön?

Meg kell jegyezni, azért Magyarországon még mindig kedvezőbb a helyzet, mint az Európai Unió más országaiban. Az Európai Parlament csak a tavalyi év végén fogadta el az irányelvet, miszerint a fizetett szülési szabadságot az addigi 14 hétről 20-ra kell emelni, és az apáknak is kell két hét fizetett szabadságot biztosítani, így mi, magyarok a magunk 24 hetével még mindig nagyvonalúak vagyunk.

Le vagyunk maradva azonban a bölcsődék számát illetően. A Napi Gazdaság idén júniusban megjelent cikkében a KSH adatait elemzi, és kitér arra is, hogy bár az EU szerint minden 100, négy év alatti gyermekre 30 bölcsődei férőhelynek kellene jutni, ez a szám Budapesten 17 volt 2010 végén - ez azonban még mindig magasabb, mint az országos átlag. Sőt, akadnak bőven olyan községek - Pest megyében is több, például Biatorbágy -, ahol a népesség száma ugyan indokolttá tenné, mégsincs elérhető bölcsődei ellátás.

Az igazán fájdalmas azonban a hazai részmunkaidős állások aránya a külföldiekhez képest.

Lőttek a karriernek?

A Népességtudományi Kutatóintézet munkatársa, Kapitány Zsolt az Index.hu-n megjelent írásában szerepel egy táblázat, amelyből kitűnik, hogy bár az iskolázottság és a gyermekvállalási kedv tradicionálisan fordítottan arányos, hazánkra ez nem egészen igaz. A diplomával rendelkező magyar nőknek átlagosan valamennyivel több gyereke van, mint a középfokú végzettségűeknek: a diplomások között 100 nőre 121, a középfokú végzettségűek között 100 nőre 120 gyerek jut. Ennek feltételezhetően a nagyobb anyagi biztonság lehet a magyarázata.

Hogy hagyományosan miért szülnek kevesebbet a magasan képzett nők, annak egyszerű oka lehet: aki évekig tanult egy-két felsőoktatási intézményben, majd karriert épített, nem szívesen dobja kukába az addigi terveit, így egy, maximum két gyereknél többet nem akar bevállalni. Három-négy gyerek mellett csekélyebb lenne az esélye, hogy visszamehessen korábbi állásába dolgozni, segítőkész családtagok ide vagy oda - már csak azért is, mivel a hosszú évek alatt értelemszerűen sok mindenről lemarad munkafronton. Persze rengeteg példa mutatja, összeegyeztethető a gyereknevelés és a karrier, de a munkáltatók nem könnyítik meg az anyák helyzetét.

A Magyar Távmunka Szövetség az Accenture felmérésére hivatkozó 2008-as beszámolója szerint a megkérdezett 700 közép- vagy felsővezető beosztású anya közel 90%-a úgy nyilatkozott, ha probléma nélkül összeegyeztethető volna, akkor dolgoznának a gyermeknevelés mellett: 31%-uk teljes, 26%-uk rész-, 33%-uk pedig rugalmas munkaidőben térne vissza a piacra. Ám a KSH adatai szerint 2008-ban 1 659 500 nő dolgozott főállásban, és mellettük csak 109 100 volt a részmunkaidős nők száma.

Bár 2010-re - az elemzők szerint a válság hatására - valamelyest nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, és összességében elérte a 220 000-et, még mindig elenyészően kevés ahhoz képest, hogy ebben az évben 3 781 200-en - köztük 1 617 400 nő - dolgozott teljes állásban.

A KSH közöl egy táblázatot is az unió országainak részmunkaidős foglalkoztatási arányáról, mely egyelőre nem túl biztató. Magyarország 2010-ben az 5,5%-os részmunkaidős értékkel csak Bulgáriát - 2,2%-, Csehországot -5,1% - és Szlovákiát - 3,8% - előzte meg, miközben az uniós átlag 19,9%, de 25% körüli értékkel szerepel a listán Németország, az Egyesült Királyság, Dánia, Ausztria és Belgium is. A részmunkaidős foglalkoztatottság listáját Hollandia vezeti nem kevesebb mint 48,3%-kal.

Mi a jó a gyereknek?

Az anyákban felmerülő kétely, legyen az pillanatnyi megingás vagy állandó gyötrődés - eltekintve az anyagiaktól és a munka terhétől - sok más kínos kérdést is felvet. Elsőként talán azt, ki dönti el, mi jó a gyereknek? Egy anya, aki talán nincs mindig vele, viszont teljes életet él, és a saját vágyait is megélve igyekszik nevelni a gyermekét - vagy egy anya, aki feláldozza saját érdekeit, álmait a gyereknevelés oltárán, és szentül hiszi, a szülés után csak ezért a nemes feladatért kell és érdemes léteznie?

Kötelező-e mindenkinek gyereket vállalnia, vagy vannak olyanok, akik jobban teszik, ha nem vesznek magukra ekkora felelősséget? Lehet-e a társadalom szemében teljes értékű egy nő, aki nem szült gyereket? Lehet-e a munkáltató szemében teljes értékű egy munkavállaló, ha anya? És mindemellett: mit tegyen az, aki a gyermekvállalás felé félúton, már a terhesség alatt vagy éppen a szülés után, nyakig a dolgok sűrűjében ébred rá, hiába imádja a gyermekét, nem ilyen életre vágyott?

Súlyos kérdések ezek - de talán vannak válaszaitok. Ti hogyan gondolkodtok minderről? Osszátok meg velünk a véleményeteket a Fórumon!

• Gyerek