Hogyan élheti túl egy anya a gyermeke elvesztését? Angela Murinai megrázó története
Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket.

GettyImages-1214390517
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Angela Murinai három kamasz fiával nyaralt a csodálatos Gozo szigetén, Máltán, amikor legidősebb gyermekét elsodorta egy áramlat, és belefulladt a tengerbe.

Bence két évvel fiatalabb öccsével indult fürödni a hatalmas hullámokkal tarkított vízhez, de csak Ákosnak sikerült kijutnia onnan. Az édesanya, Angela Murinai négyévnyi gyász után döntött úgy, hogy megírja azokat az érzéseit, melyekkel azóta is együtt él.

Egy édesanya megrázó története

A Mikor feltámad a szél több mint gyászkönyv, nem csupán az anyai fájdalomról és túlélésről szól. A személyes történeten túl szembesít bennünket az anyaság nehézségeivel, a nőket érő erőszakkal, a család, a házasság vagy a hit kérdéseivel. Szól a szeretetről és az emberi jóságról, valamint a döntés erejéről - arról, hogy a legnagyobb sorscsapások idején is képesek vagyunk meghatározó döntéseket hozni és kézben tartani az életünket. Részletet mutatunk a könyvből.

A kép illusztráció.
A kép illusztráció.

"Az első nagy rémület után, sőt, már annak a mélyében is volt valami furcsa és ijesztő felismerés bennem arról, hogy én tudtam ezt. Ezt, ami történik, én kimondatlanul, fel nem ismertem, de tudtam előre. Ott volt az álmaimban, a félelmeimben, a zsigereim mélyén a bizonyosság, hogy a fiam nem lesz velem sokáig. Nem is érkezett meg ide soha igazán. Egész életében fél szívvel egy másik, szebb világban volt. Onnan pottyant ide közénk, és oda vágyódott vissza. Itt, a földön sosem volt otthon. Csak téblábolt, bizonytalankodott úgy, akár egy szárnyaitól fosztott angyal.

Nem sokkal az érkezése után máris attól féltem, hogy elveszítem. Úgy éreztem, túl nagy a feladat, és én nem tudok rá vigyázni, nem leszek elég jó anyja, nem sikerül vele boldogulnom. Elviszi a kutya, kiejtem a hordozóból, netán én halok meg, mielőtt felnőne. Mi lesz akkor vele nélkülem? Nem sokkal a születése után már annyira szorongtam, hogy folyton valami katasztrófát vizionáltam. Szülés utáni depresszió, mondanák erre ma a pszichológusok, ám húsz évvel ezelőtt még nem volt megengedett az ilyen úri szeszély.

A cikk az ajánló után folytatódik

- Már miért ne tudnád felnevelni? Ugyan, mi érhetné azt a gyereket? - Körülbelül ennyi volt, amit egy friss anya biztatásul kapott, ha megrettent a felelősségtől. Azt gondoltam, hogy valaki, aki spirituálisabb az átlagembernél, talán érti majd, mi történik velem, így hát nagyon bölcsen felkerestem egy rendkívül jól képzett szakembert, egy javasasszonyt. (…) A fennmaradó negyven percben a nő elmondta, hogy egyáltalán nem kell féltenem a fiamat, mert ugyan mi baj is érhetné azt a gyereket. „Már miért ne tudnád felnevelni?” - kérdezte. Hát jó, gondoltam, nyilvánvaló, hogy a szorongásom nem érdekel senkit, úgyhogy meg kell tanulnom együtt élni vele, és megtanulni kezelni. Hazamentem tehát, és hagytam az egészet annyiban. (…)

Most, mikor ezt a történetet írom, a negyedik gyászévben vagyok. Messze nem vagyok túl rajta, még el sem sirattam őt igazán. Sírtam sokat, de nem eleget. Igyekeztem kímélni a környezetemet, a többi fiamat, az idegeneket és a barátokat attól, hogy el kelljen viselniük az érzéseimet. (…)

A kép illusztráció.
A kép illusztráció.

Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk. Bármi történhet velünk, a nap felkel másnap is, a szívünk tovább dobog, a tüdőnk levegőért sóhajt, így néha hiába szeretnénk meghalni, mégis élünk tovább. És van olyan is, mikor eldöntjük, hogy élni akarunk. Én tudatosan választottam az életet, és nem csupán azért, mert van még két fiam. Magamért akartam tovább élni. Tudom, hogy tartozik nekem még az élet. Tartozik nekem örömökkel, szépségekkel és idővel. Sok idővel, ami alatt képes leszek megbékélni, ami alatt kárpótol a veszteségért, hogy meg tudjam bocsátani neki, hogy a fiamat elvette.

Mikor aznap este a telefonban meghallottam a kisebbik gyerek hangját, azonnal tudtam, hogy Bence halott. Nem jutott eszembe, hogy ez valami vicc, az se, hogy majd kimászik egyszer csak a partra valahol. Mikor Ákos belesírta a fülembe, hogy a bátyját elsodorta a víz, már világos volt előttem, hogy ebben a pillanatban kezdődik egy új, az eddigiektől teljesen különböző élet, amelynek legfontosabb mondata az lesz: van egy fiam, aki már nem él. Ezen az estén egy különös nap nyert értelmet. Különös hetek, amelyeket nem tudtam érteni, míg egymás után pörgettem a perceket, de most, ezzel a pillanattal kivilágosodott, hogy minden, ami történik, régóta benne volt a levegőben. A halál az orrunk előtt szövögette a hálóját, miközben rendszeresen feltette a kérdéseit arról, hogy akarunk-e részt venni a tervében, vagy letérünk az útról, amit elénk húzott, és amely végül ehhez a pillanathoz vezetett."

Cikkünk Angela Murinai Mikor feltámad a szél című kötete alapján készült.

A Mikor feltámad a szél több mint gyászkönyv, nem csupán az anyai fájdalomról és túlélésről szól. A személyes történeten túl szembesít bennünket az anyaság nehézségeivel, a nőket érő erőszakkal, a család, a házasság vagy a hit kérdéseivel. Szól a szeretetről és az emberi jóságról, valamint a döntés erejéről - arról, hogy a legnagyobb sorscsapások idején is képesek vagyunk meghatározó döntéseket hozni, és kézben tartani az életünket.

Kiadja: Libri Könyvkiadó.

Ára 3799 forint.

Felébredt a kómából az anya, mikor meghallotta a baba hangját

Csodás történet egy császáros édesanyáról és babájáról. Nézd meg a képeket, és ismerd meg történetük részleteit!

(Képek: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük