Ami tönkreteszi a gyerek önbecsülését

Néhány generációkon átívelő nevelési módszer a mai napig makacsul tartja magát, annak ellenére, hogy a szülők gyerekként maguk is inkább azok hátrányát, mint  előnyeit érezték. Mégis, a kiskorban rögzült minta esetenként a rációnál és a szeretetnél is erősebbnek bizonyul.

Tény, hogy szülő és gyerek között szükség van valamiféle alá- és fölérendeltségi viszony kialakítására, hiszen a csemete így tanulja meg azokat a szabályokat, melyek a későbbiekben lehetővé teszik számára a társadalomba való beilleszkedést.

Ám a túlzott tekintélyelvűség visszaüthet - olyan mértékben tépázza meg ugyanis a kicsi önbecsülését, hogy felnőttként is kevesebbnek fogja érezni magát másoknál, ami az élet minden területén megnehezíti számára a boldogulást.

Tudd meg, melyek a leggyakrabban alkalmazott téves nevelési módszerek, és számolj le velük, míg nem késő.

Dicséret helyett büntetés

Emlékezz vissza a gyerekkorodra! Tegyük fel, hogy a tanító néni piros pontot ígér, ha szépen megírod a házi feladatot.

Majd képzeld el, hogy ehelyett azt mondja: ha rosszul sikerül a lecke, nem mehetsz ki a szünetben a teremből. Vajon melyik esetben tudnál jobban teljesíteni?

Mint a legtöbb csemete, bizonyára te is jobban igyekeztél, ha jutalmat helyeztek kilátásba az eredményért cserébe. Nem mellékesen a szakemberek is azon az állásponton vannak, hogy jutalommal sokkal hatékonyabban lehet motiválni a gyerekeket, mint büntetéssel - ami ráadásul destruktívan hat a gyerek önbecsülésére, ezáltal pedig az egész személyiségfejlődésére.

Természetesen nem kell minden alkalommal adnod egy százast a gyereknek, ha kitakarítja a szobáját. Legtöbbször már az is elég, ha megdicséred: Kitakarítottad a szobádat, pedig nem kértelek rá. Nagyon ügyes vagy! Így valószínűleg a továbbiakban is szívesen megteszi majd, amit szeretnél. Ha előre szeretnél tisztázni vele néhány komolyabb dolgot, érdemes jutalmat ígérni büntetés helyett. Mondd neki például azt, hogy, ha jól viselkedik a parkban, megfőzöd neki a kedvenc ételét, vagy soron kívül elviszed a játszóházba, ha legalább egy hétig viszonylagos rendet képes tartani a holmijai között. Büntetést csak komoly magatartásbeli problémák esetén alkalmazz.

Ügyelj azonban arra is, hogy ne ess át a másik végletbe, azaz ne gyakorolj nyomást a gyerekre azzal, hogy aránytalan jutalmat ígérsz neki akkor, amikor nagy az esély a kudarcra. Ha egy drága játékkal kecsegteted, amennyiben ötösre írja meg a matematikadolgozatot, miközben ez a tantárgy finoman szólva nem tartozik az erősségei közé, azzal csak növeled a gyerek feszültségét. Ha pedig erőfeszítését nem koronázza siker, kettős büntetést kell elszenvednie - egyrészt, mert leszerepelt, másrészt, mert a hőn áhított játéknak is búcsút inthet.

A felnőttnek mindig igaza van

Sokan attól tartanak, ha bevallják, hogy hibáztak, akkor gyermekük már nem fog hinni a szülők mindenhatóságában.

A helyzet az, hogy a porontyok előbb-utóbb maguktól is felismerik édesanyjuk és édesapjuk tökéletlenségeit - ám azzal, hogy erről hivatalosan nem szabad tudomást venniük, szüleik akaratlanul is képmutatásra nevelik őket, amitől viszont a lelkük mélyén rossznak érzik majd magukat.

A gyerekvállalás és -nevelés kiváló alkalom arra is, hogy szembenézz hiányosságaiddal, mielőtt rátestálnád őket a következő generációra. Minél kevésbé esik nehezedre belátni esetleges tévedéseidet, adott esetben pedig bocsánatot kérni, gyermeked annál inkább azt gondolja, hogy ezzel az ember nem veszíti el a tiszteletet és a megbecsülést.

Hamarosan rájön, hogy mindenki hibázik, ami nem szégyen, és maga is ösztönösen bocsánatot kér majd, ha úgy érzi, megbántott, megsértett, felidegesített, vagy kellemetlen helyzetbe hozott valakit.

Akkor jó a gyerek, ha nyugton van

Minden szülő összehasonlíthatatlanul könnyebbnek érzi az életét, ha lurkója nyugton van. A gyerekeknek azonban nem jó, ha mindig higgadtnak kell lenniük, hiszen rengeteg érzelem kavarog bennük, melyeket szeretnének kifejezésre juttatni.

Az elfojtás hosszabb távon érzelmi és fizikai problémák formájában jelentkezhet.
Aki pedig úgy nő fel, hogy el sem hiszi, hogy egy-egy vita után a két szembenálló fél viszonya többnyire sértetlen marad, nem mer ellentmondani partnerének, attól félve, hogy akkor rövid úton egyedül marad. Így azonban a gondok nem oldódnak meg, és állandó neheztelés érződik a levegőben - ez pedig a legkevésbé sem egészséges.

A gyerkőcnek természetesen meg kell tanulnia oly módon kifejeznie dühét, hogy senkit ne bántson meg. Megfelelhet a célnak egy örökös bűnbaknak kikiáltott párna, amit a kicsi időről időre jól elpüfölhet, esetleg ki is kiabálhatja magából indulatait, amikor csak a szűkebb család van jelen. A legfontosabb azonban, hogy a haragját kiváltó okra valamilyen kompromisszumos megoldást találjatok.

• büntetés
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek