3 szülői tévedés, ami rombolja a kicsi IQ-ját

Az intelligencia nagyban függ a genetikai tényezőktől, de a környezet is jelentős mértékben elősegítheti vagy gátolhatja az értelmi fejlődést. Tudományosan ellenőrzött megfigyelések szerint az ingerszegény környezetben nevelkedő gyerekek átlagosan fél éves lemaradást mutatnak társaikhoz képest, amit bizony nem mindig sikerül behozni.

Ám az, hogy mi számít ingernek, és milyen mértékben van rá szüksége a gyerkőcnek, nem mindig egyértelmű a szülők számára - így megesik, hogy legjobb szándékuk ellenére megfosztják csemetéjüket bizonyos impulzusoktól. Ismerd meg a három leggyakoribb hibát!

Túlzott védelem kisdedkorban

A kisgyerek tudásvágya hatalmas. Minden érdekli, mindent lerámol, kipakol, felborít, leszed, ami magában hordozza a baleset veszélyét. Így aztán megesik, hogy a szülő - merő jó szándékból - szinte félig-meddig kiüríti a szobát, és csak azokat a berendezési tárgyakat hagyja benne, melyekkel biztosan nem tehet kárt magában a lurkó.

Ez azonban a szakemberek szerint nagy hiba. Ha ugyanis a gyerek kíváncsisága kielégítetlen marad, idővel elveszítheti a motivációját, hogy újabb és újabb ismereteket szerezzen - ez pedig visszaveti értelmi fejlődését. Ráadásul ez a fajta óvintézkedés hosszabb távon a biztonságosságot sem szolgálja. Az apróságnak meg kell tanulnia, mire való az asztal, a váza, a terítő, a szék, ellenkező esetben Damoklész kardjaként lebeg fölötte egy esetleges sérülés lehetősége.

A játék lebecsülése

Az első néhány évben - és még nagyon sokáig - az értelmi fejlődés legfontosabb feltétele a játék. A kisgyerek így szerez tapasztalatot önmagáról és a világról, azaz a játék valójában a tanulás egyik formája.

Ne tedd tönkre!

Ennek a fajta tanulásnak az egyik elkerülhetetlen velejárója a játékszerek szétszedése, ami látszólag nem több egyszerű rombolásnál. Valójában jóval többről van szó: a gyerkőc fontos információkat szerez azáltal, hogy megnézi a baba vagy a maci belsejét, netán kiszedi az autó kerekét, és rájön arra, hogy anélkül nem gurul. A szülő tehát hibát követ el, ha ezért megbünteti a kicsit, illetve nem segít összerakni, megjavítani, megvarrni az adott játékszert - hiszen a gyerek intellektusára az ilyesfajta tapasztalatok stimulálóan hatnak.

Egyedül is elvan?

A kisgyerek még nem, vagy legalábbis nem mindig játszik együtt a társaival - ha több hasonló korú csemete van együtt, például a bölcsődében vagy a játszótéren, többnyire egymás mellett ténykednek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szülőnek egyedül kell hagynia játék közben, mondván, hogy a gyerek kiválóan elfoglalja magát. A kicsi ugyanis mintákat követve tanul - ha pedig magára marad, nem lesz mintája, és csak lényegesen kisebb körben lesz képes újabb információkat szerezni.

Ha elmarad a sikerélmény

A játékkal új fogalmak jelennek meg a lurkó életében, úgymint alkotás és teljesítmény - és mindkettő roppant fontos számára.

A szülő szemében talán apróságnak tűnik, ha a gyerek képes többé-kevésbé pontosan összeilleszteni egy, a végtelenségig leegyszerűsített puzzle darabjait, ám a kicsi számára ez komoly erőfeszítést jelent, amiért méltán várja a dicséretet. Ha ez elmarad, sikerélmény híján könnyen letesz arról, hogy időt és energiát fektessen valaminek a létrehozásába. Amennyiben pedig újra és újra ugyanazokat a köröket futja, lassabb ütemben fejlődik az értelme, mint ahogy azt az adottságai lehetővé tennék.

Veszélyforrások a lakásban

A kicsi már igényel bizonyos fokú önállóságot, ám jó, ha odafigyelsz, mert a lakáson belül is számos veszély leselkedik rá. Videónkból megtudhatod, melyek ezek.

Összevissza beszél?

A kicsi eleinte csak szavakat, illetve egyszerűbb mondatokat használ, azok jelentése pedig a mindenkori szituációnak megfelelően változik, így első hallásra a beavatottak számára sem mindig érthető. Ha a gyerkőc azt mondja, séta, az jelentheti azt, hogy jobban érezné magát külső körleten, de például ugatásra felfigyelve talán azt akarja kifejezni, hogy legutóbb az utcán látott egy kutyát.

Sok szülő esik bele abba a hibába, hogy meg sem próbálja a gyerkőc beszédét dekódolni, azt gondolván, hogy annak bizonyára nincs túl sok értelme. Így természetesen nem is reagál a mondottakra, a gyerek pedig visszajelzés híján nem használja többet az adott szavakat. Minél szegényesebbé válik a szókincse, annál kevésbé tudja megértetni magát a környezetével, miközben az újabb és újabb információkat is nehezebben rendszerezi a fejében, ami negatívan befolyásolja az intellektus alakulását.

Cikkünk dr. Kovács Ágnes A doktor néni könyve kisbabakortól serdülőkorig című műve alapján készült, mely az Officina Kiadó gondozásában jelent meg.

• kommunikáció
• intelligencia
• gyereknevelés
• gyerekjáték
• kisgyerek
• a gyerek fejlődése
• Gyerek