3 fegyelmezési mód, ami aláássa a gyerek önbizalmát
A túlzott engedékenység ugyanolyan káros következményekkel járhat, mint a tekintélyelvű nevelés.

Ez is érdekelhet

Ki ne szeretné előre látni a jövőt? (x)

Letti története megmutatja, hogy a reménytelen helyzetből is van kiút (x)

Borozzunk együtt: legyél trendszetter, válaszolj, nyerj! (x)

Őszi kikapcs: Íme a trendek! (x)

Bonyodalom a Hotel Numerában. (x)

beauty and style

Amiért a tej nem jó a bőrnek: tudományosan is igazolva »

Hatékony, házi praktikák korpa ellen: 4 tipp az egészséges fejbőrért »

Bőrápoló olajok kismamáknak striák ellen: gyengéd, de mély ápolást adnak »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Az általános tévhittel ellentétben a különböző fegyelmezési módok nemcsak a gyerek rendszabályozását hivatottak szolgálni, hanem - mint a szülő valamennyi megnyilvánulása - tükörként is szolgálnak, melynek révén a lurkó valamiféle véleményt alakít ki magukról.

Ennek megfelelően vannak pozitív és negatív fegyelmezési módok. Előbbiek, még ha pillanatnyilag nem is a legkellemesebbek a kis renitens számára, hosszú távon növelik a biztonságérzetét, hiszen általuk találja meg a helyét szűkebb és tágabb környezetében.

Utóbbiak pedig az adott körülményeak között célravezetőek lehetnek ugyan, hosszabb távon azonban egy életre alááshatják a gyerek önbecsülését. Tudd meg, melyek azok a gyakorta - és bizonyára a legjobb szándékkal - alkalmazott fegyelmezési módok, melyek valójában többet ártanak, mint használnak.

Bátorítás helyett kontrollálás

Számos szülő esik bele abba a hiába, hogy folyton gyermeke rossz viselkedését próbálja meg valamilyen módon az irányítása alá vonni - hol szidással, hol eltiltással, hol valamilyen retorzió kilátásba helyezésével. Nem állítjuk, hogy a fentieknek nem lehet létjogosultsága, ám ha a gyereknek rendre ilyesféle negatív élményekben van része, egy idő után azt fogja gondolni, nem is méltó másra - ami pedig önbecsülése fokozatos elvesztéséhez vezet.

A szakemberek a fenti fegyelmezési stratégia helyett a bátorítást ajánlják. Sokkal nagyobb hatásfokkal tudod rávenni csemetédet az együttműködésre, ha keresel valamit, amit jól csinált, és alaposan megdicséred érte. A dicséret a legkönnyebben adható jutalom - nem kerül semmibe, kevés előkészületet igényel, nem utolsósorban pedig az önbecsülés építésének a létező legjobb módja. Így jószerivel bármit elérhetsz porontyodnál, miközben a nevelés végcéljára is koncentrálsz - azaz arra, hogy gyermeked boldog, magabiztos és kiegyensúlyozott felnőtté váljon.

A rossz büntetés

A szakemberek és a szülők egyetértenek abban, hogy gyereknevelés szükségszerű velejárója a büntetés. Ha azonban a gyerek úgy érzi, hogy ezzel nemcsak egy-egy kevésbé szerencsés mondatát vagy cselekedetét, hanem az egész személyét utasítod el, előbb-utóbb haszontalannak és értéktelennek fogja érezni magát - minél többször van része efféle retorzióban, annál inkább. A helytelenítő vagy pláne haragos hangsúly csak ront a helyzeten.

Ahelyett, hogy szobafogságra ítéled vagy eltiltod egy hétre a tévézéstől, mondván, hogy egy ilyen rossz gyerek mindezt meg sem érdemli, szembesítsd őt sikeresnek éppen nem nevezhető megnyilvánulása következményeivel, és késztesd arra, hogy kiküszöbölje a csorbát. Mindeközben mind verbálisan, mind nonverbálisan juttasd kifejezésre, hogy nem a személye, hanem az adott viselkedési mód ellen van kifogásod, ha pedig rendbehozta, amit elrontott, ne fukarkodj a dicsérettel. Ez a fajta büntetés nemcsak egyfajta visszatartó erőként szolgál számára, hanem ezzel párhuzamosan - mintegy észrevétlenül - az önbecsülését is erősíti.

Kicsik lelki bajai

Nemcsak a rosszul megválasztott fegyelmezési módnak lehetnek káros következményei. Videónkból megismerkedhetsz a kicsik más gyakori lelki problémáival is.

Ha hagyják, hogy a maga kárán tanuljon

Nemcsak a tekintélyelvűség áshatja alá a kicsi önbecsülését, hanem a túlzott engedékenység is - ez általában azokra a szülőkre jellemző, akiket annak idején poroszosan neveltek. Ők azok, akik a kelleténél kevesebb határt szabnak csemetéjüknek, mondván, hogy az ily módon szerzett tapasztalatok révén kialakul benne az önmaga fegyelmezésére való képesség - felesleges tehát bármilyen módon közbeavatkozni.

A helyzet ezzel szemben az, hogy a már-már korlátlan szabadságban részesülő gyerekek gyakorta nyugtalanok és bizonytalanok, mivel nincsenek határok, amikhez viszonyulhatnának. És bár szüleik nyilván az irántuk való szeretetettől vezérelve engednek meg nekik jóformán mindent, paradox módon ezek a lurkók jellemzően szeretetlennek, sőt szerethetetlennek érzik magukat, akikre még szidás vagy büntetés formájában sem érdemes energiát fecsérelni. Amellett, hogy súlyosan sérül az önbecsülésük, nagyobb korukban hajlamosak bajba kerülni. Fontos tehát, hogy határokat szabj kicsid számára, különben valaki más fogja ezt megtenni, rosszabb esetben például a gyámhatóság vagy a rendőrség.

Cikkünk Sue Atkins Legyél te a legjobb szülő! című könyve alapján íródott, mely a Panem Kiadó gondozásában jelent meg.

Ezt is szeretjük