Azt állították, le tudják fotózni az elhunytak lelkét: a viktoriánus kori fényképészek trükkös képekkel gazdagodtak meg
Jól fizető üzlet volt hamis szellemfotókat gyártani.

cov
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A fotográfia történetének különös állomását képezi a viktoriánus kori szellemfotó-készítés, mely az 1800-as évek közepétől indult el, és söpört végig Amerikán és Anglián.

Sokan az időszak fényképészei közül, felfedezve az akkori fotótechnikában rejlő lehetőségeket, valósághű kísértetképeket készítettek, és alaposan meg is gazdagodtak a csalásból. Bár volt olyan, aki lebukott a hamis képeivel, a szellemképbiznisz virágzott, és megannyi különös felvétel maradt hátra.

Így készültek az első szellemfotók

A kísértetfotókhoz voltaképpen a véletlen adta az ötletet. A 19. században még gyerekcipőben járt a fényképezés, és a képkészítéshez hosszú exponálásra volt szükség. Ez azt jelenti, hogy a személynek, akiről portré készült, sokáig kellett mozdulatlanul állnia, hogy tökéletesen látszódjon a fényképen. Ha valaki belépett a keretbe, például egy felnőtt, aki egy pillanatra a fotózott gyermekhez hajolt, vagy egy állat haladt keresztül, akkor az ugyanúgy meglátszott a felvételen, de mivel csak egy rövid ideig maradt, az ő figurája áttetsző maradt.

Roger Fenton képe Arthur hercegről, 1854-ből. A rövid időre behajoló nő alakja csak halványan látszódik.
Roger Fenton képe Arthur hercegről, 1854-ből. A rövid időre behajoló nő alakja csak halványan látszódik.

Nem kellett sok hozzá, hogy a kreatív szakemberek felismerjék az áttetsző alakokban rejlő lehetőséget. Sir David Brewster (1781-1868) 1856-ban jött rá, hogy ily módon szellemfotók készíthetők, csupán egy, a célszemélyhez hasonló illetőre van szükség, aki a kép készítése előtt egy kis ideig a lencse előtt tartózkodik, így az alakja kísértetnek tűnik, valós kiléte pedig nehezen kivehető lesz.

Brewster nem csalásként, inkább küldetésként értelmezte a kísértetképek készítését. Úgy gondolta, hogy a fényképész annak érdekében, hogy klienseit szórakoztassa, akár a spiritualitás világába is elkalauzolhatja őket, és ebben a művészete lehet az eszköz.

A cikk az ajánló után folytatódik

Amerikától Angliáig szárnyalt a biznisz

Amerikában a polgárháború után rengeteg család gyászolt. A harcmezőn apák, fiúk, testvérek vesztek oda, és az emberek mindent megadtak volna, hogy újra lássák elhunyt szeretteiket.

A szellemfotó-készítés egy ilyen szituációban nagyon jó üzletnek bizonyult a fotósok számára. Az ötvösből lett fényképész, William Mumler (1832-1884) kapva kapott az alkalmon, és szemfüles üzletemberként öt-tíz dollárért árulta kísértetfotói darabját. Ez akkoriban még igen nagy összegnek számított. Azt állította, hogy médiumként képes a holtak lelkét lencsevégre kapni, és bár az emberek szabad szemmel nem látják a szellemeket, de a kamera képes erre.

Mumler annyira hiteles volt, hogy a székébe még Abraham Lincoln özvegye is beleült. A simlis fényképészre ez hozta a bajt: lebukott, és csalásért felelősségre is vonták. Üzletének híre azonban szárnyra kapott, és a szellemfotózás Angliát is meghódította. Az ottani fényképészek azokat a képeket használták fel a kísértetfotókhoz, amelyek korábban az elhunytakról készültek.

Mumler képe Lincoln özvegyéről.
Mumler képe Lincoln özvegyéről.

Angliában abban az időben rendkívül foglalkoztatta az embereket a halál, a halál utáni lét és a spiritualitás, ezért a kísértetfotózás nagyszerű táptalajra lelt. Azok számára, akik válaszokat kerestek a kérdéseikre, a szellemképek egyfajta bizonyosságot, megnyugvást adtak, hogy a lélek a halál után sem vész el, és a spirituális gondolkodás abszolút helyénvaló.

Fontos megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy rengeteg ember bedőlt a fényképészek trükkjeinek, nem mindenki hitt nekik. A spiritualitás még napjainkban is megosztó téma, de már a 19. században is akadtak, akik kételkedtek benne, hogy szellemek és kísértetképek valóban létezhetnek. William Stainton Moses (1839-1892) pap és médium például hatszáz fényképet vizsgált meg tüzetesen, elszántan kutatva a trükköt, hogyan készültek. Bár sokakat rajtakapott a csaláson, volt, akinek a munkái még őt is lenyűgözték.

A kísértetfotók reneszánsza

Ahogy telt az idő, egyre gyarapodtak a kételkedők, és leáldozott a 19. századi szellemfényképezés csillaga. Az I. világháború után azonban ismét feléledt a bizarr biznisz, hiszen rengetegen veszítették el családtagjaikat, és ismét feléledt az emberekben a vágy, hogy újra láthassák szeretteiket.

Hope egy kísértetfotója.
Hope egy kísértetfotója.

Ekkor, az 1920-as években lépett színre William Hope. Abban az időben már a technikai feltételek is sokat javultak, és sokkal tisztább felvételek készültek, melyek jóval meggyőzőbbek is voltak a viktoriánus képeknél. Hope egyszerű hasonmásokat alkalmazott, akiket dupla exponálással varázsolt a hamis képekre. Idővel róla is kiderült, hogy szemfényvesztő.

Hiába az azóta eltelt évszázad, a szellemfotózás a mai napig nem tűnt el a világból. A világháló kiváló terjesztője lett a civilek készítette, képszerkesztő-programokkal bütykölt fotóknak, és sokan nyitottak is rájuk. Akárhogy is, a szellemvilág léte, vagy nem léte, továbbra is sokak számára nyitott kérdés, izgalmas talány maradt.

Nézegess szellemképeket!

A következő galériában az említett fotósok és más, hasonlóan spirituális területen tevékenykedő fényképészek munkáit nézheted meg. Érdemes alaposan megfigyelni, milyen megoldásokat találtak valósághűnek a 19-20. században a laikus emberek, vagyis milyennek képzeltek egy szellemet.

Ezt is szeretjük